Őry Mariann

Vélemény és vita

Ellenszélben

Álláspont. Csak előre! – röviden ez a lényege az idei Putyin–Orbán-találkozónak

Csak előre! – röviden ez a lényege az idei Putyin–Orbán-találkozónak, amiből többen hiányolták a bombasztikus fejleményeket, pedig éppen az a lényeg, hogy az orosz államfő és a magyar miniszterelnök egyeztetése nem rendkívüli esemény, hanem többéves hagyomány. Putyin tartalmas, eredményes tárgyalásokról beszélt, Magyarországot megbízható, fontos partnernek nevezte Európában. Az orosz elnök szerint Moszkvának fontos a paksi bővítés, és biztosította a magyar partnerét, hogy mindenképpen eljut hazánkba a jövőben is az orosz gáz. Orbán Viktor is kiemelte az energiabiztonságot, világos, Magyarország és a térség számára ez létkérdés. A megállapodások elmondása szerint teljesültek, a munka tehát halad, Oroszországon és Magyarországon nem múlik sem Paks, sem a gázszállítás, sem a kereskedelem fellendítése, amit rosszul érintettek az uniós szankciók.

Magyarország valóban fontos partner Oroszország számára az Európai Unióban, nem véletlenül fejtegeti a fél világsajtó napok óta, miért jön Budapestre Putyin. Először is azért jön, mert tavaly Orbán ment Moszkvába, szóval most Putyinon volt a sor. Ez igenis presztízskérdés, jele annak, hogy Magyarország mindig képes volt ellenszélben is normális viszonyt kialakítani Oroszországgal a pragmatizmus jegyében. Persze ez a normális viszony bizonyos nézőpontból úgy néz ki, hogy Magyarország Moszkva „trójai falova”, és hasonló sületlenségek, amit két sípolás között lehet kiabálni. A világért sem venném el senkitől a politikai véleménynyilvánítás ilyen színvonalas és konstruktív módjának örömét, már csak azért sem, mert egyre inkább ők azok, akik széllel szemben… fütyülnek.

Ha azt nézzük, mire ugrott a leggyorsabban a világsajtó, Putyin legerősebb mondatai tegnap Ukrajnára vonatkoztak. Az orosz elnök szerint Kijev robbantotta ki a legújabb harcokat, hogy magát áldozatként bemutatva csikarjon ki még több pénzt a Nyugattól, és egyébként sem képes betartani a minszki megállapodás ráeső részét, ezért mindenáron el akarja kerülni. Sőt, ami ennél érdekesebb, szerinte Porosenkóék egyértelműen Hillary Clinton választási győzelmében bíztak, és bizonyos ukrán oligarchák nagyvonalúan áldoztak is erre az ügyre. De nem Clinton nyert, hanem Donald Trump, győzelmével pedig a múlt ködébe veszett Porosenko nagy barátja, Joe Biden alelnök és Victoria Nuland külügyi államtitkár is, aki annak idején lelkesen osztogatta a bucikat a kijevi Majdanon. Putyin szerint Kijevben felismerték ezt a kellemetlen realitást, és most megpróbálnának barátkozni az új vezetéssel. Egyelőre kérdéses, hogy Trump milyen álláspontot képvisel majd Ukrajnával szemben. Amennyiben bebizonyosodnak a kapcsolatok normalizálásához fűzött moszkvai remények, jó eséllyel a Fehér Házban mérleget vonnak, mennyi pénzt öltek bele az Ukrajna-projektbe, és mire mentek vele.

Számunkra ennek a putyini gondolatmenetnek két tanulsága van. Egyrészt, ahogyan azt Orbán Viktor megfogalmazta, Magyarország érdeke Ukrajna stabilitása, hiszen itt van a szomszédunkban, és magyarok is élnek ott, akiknek az érdekeit meg kell védeni. A minszki megállapodás ebben az irányban is megnyugtató változásokat hozna, csakhogy ennek megvalósítása egyelőre inkább csak álom, mintsem valóság, az államnyelvről és a felsőoktatásról szóló ukrán törvénymódosítások pedig okkal keltenek aggodalmat. A másik tanulság a Porosenko számára vészjósló, számunkra pedig biztató világpolitikai fordulat, amit az amerikai elnökválasztás hozott. Egy kevésbé intervencionalista, demokráciaexport helyett saját talpra állására koncentráló amerikai politika békülni akar, és nem háborút kirobbantani Oroszországgal, ez pedig vitathatatlanul jó hír. A minap két felmérés is megmutatta, a magyarok csaknem fele nem akar szankciókat Oroszország ellen, háromnegyede pedig kiegyensúlyozott, kölcsönösen előnyös viszonyt akar – ahogyan azt a józan ész is diktálja.

Putyin és Orbán sajtótájékoztatóján világosan elhangzott, hogy egyikükön sem múlik a pragmatikus együttműködés és fejlődés, de a nyugat-európai környezet még barátságtalan, útban vannak a szankciók, valamint – egyelőre még – Brüsszel akadékoskodása Paks miatt. De a széljárás változik, sípolás ide vagy oda. Teljesen mindegy, ki mit kiabál be a pálya széléről, bizonyítva a geopolitikai gondolkodás és a valóság érzékelésének teljes hiányát. Az irány így is, úgy is marad: egy lépést se hátra.