Vélemény és vita
Elkéstünk
Egy senkinek sem jó döntést hozott a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla ügyében tegnap a Fővárosi Ítélőtábla
Egy senkinek sem jó döntést hozott a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla ügyében tegnap a Fővárosi Ítélőtábla, amely új eljárásra kötelezte az első fokon ítéletet hozó Fővárosi Törvényszéket. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább két évig megint nem lesz jogerős döntés a kommunista belügyminiszter bűneiről, és nincs garancia arra, hogy a 94 éves, egyre rosszabb egészségi állapotban lévő Biszku Béla megéri-e egyáltalán az új eljárás végét. A táblabíróság leginkább a felderítetlenség miatt dobta vissza első fokra az ügyet, de óvakodnék attól, hogy most az igazságszolgáltatás nyakába varrjuk az egész felelősséget.
Ez az egész történet ugyanis elsősorban a rendszerváltás utáni elszámoltatás elmaradásának következménye, amelyben mindannyiunk felelőssége megvan – nyilván leginkább a döntéshozóké. Miután az illetékesek megállapodtak a békés átmenetben, borítékolhatóvá vált, hogy a még élő főkolomposoknak nem kell bíróság elé állniuk, és nyugodtan élhetik le utolsó éveiket. A „nácivadászattal” ellentétben ezeknek az alakoknak sosem lihegett senki a nyakában, senki nem olvasta a fejükre a tetteiket, nem állították statáriális bíróság elé és nem végezték ki őket néhány órás tárgyalás után, mint például Ceausescut és a feleségét. Teltek az évek, végül csak Biszku maradt itt nekünk, de ha pár éve nem találnak rá leleményes dokumentumfilmesek, és nem nevezi a tévének nyilatkozva ellenforradalomnak 1956-ot, akkor ő sem került volna soha a vádlottak padjára. Az ügyészség sem volt irigylésre méltó helyzetben, élő tanúk híján csak dokumentumokra hagyatkozhatott, amibe meg belekötött a bíróság. Bár az Orbán-kormány megteremtette végre a lehetőséget az egykori kommunista funkcionáriusok bíróság elé állításához, valljuk be: elkéstünk ezzel az egésszel. Most már csupán egy öregember áll (pontosabban tolószékben ül) előttünk, a diktatúra megmaradt képviselőjeként. Bár erkölcsi értelemben mindenképpen fontos lenne egy bírósági ítéletben kimondani azt, amit mindenki tud, aki tanult történelmet, arra már nincs remény, hogy bárkit arra kényszerítsünk, egy cellában számoljon el a lelkiismeretével.