Játszó személyek: mindenki, aki számít, és aki nem… Néptelenség-katonaság.
(Játszódik valahol Battonya és Nemesmedves között, a baloldal titkos, konspiratív borospincéjében 2017 tavaszán.)
BOTKA LÁSZLÓ: – Kedves polgártársak, elvtársak, Fradi- és Újpest-drukkerek!
SZANYI TIBOR (rezignáltan): – Hülye!
BOTKA: – És kedves hülyék… illetve… ne emberkedj már, Tibor, itt most komoly dolgokról van szó! El kell döntenünk mostan, hogy té vagy tova, és egyáltalán hovatovább!
SZANYI (bánatosan néz a poharába): – Hova, tovább? Én már évekkel ezelőtt megmondtam, de akkor nektek hol a Mesterházy kellett, hol a Tóbiás!
MOLNÁR GYULA: – Ne szítsuk már a belső feszültségeket! Ezt már Lenin elvtárs is megmondta a szovjetek I. Összoroszországi Kongresszusán! Legalábbis azt hiszem. Hol van a Gyurcsány Feri?
GYURCSÁNY FERENC: – Itten vagyok, a fütyülős rézangyalát, mi az hogy! Bár igaz, hogy a kutya sem hívott…
BOTKA: – Már miért hívtunk volna meg? Éppen a minap mondtad, hogy csak idén négyszázhatvanmilliót adóztál, ami több, mint amit én egy életen át keresni fogok! Ami egyrészt hazugság, nézd csak meg a Szeviép-ügyet! Másrészt mi a kisemberek, a kisvállalkozók és a kis gyeplabdabírók pártján állunk, azért fogjuk megadóztatni a gazdagokat!
SZANYI: – Lacikám, te minden ókori olimpiai évben mondasz értelmeset, de most igazad van! Éljen a szociáldemokrácia és az alanyi minimálbér!
GYURCSÁNY: – Gondolom, ezt mondod az angyalföldi munkásőrözvegy választóidnak is a havi több mint kétmilliós EP-s fizetéseddel, plusz ugyanennyi költségtérítés…! Tényleg, mi van a többiekkel? Együtt, P, LMP, Momentum?
JUHÁSZ PÉTER (hangosan, hosszan fütyül): – Itten vagyunk, rózsám, kedves kebelbéli ellenségem, jó Ferencem! De mi nem tárgyalunk ám, be-be-beee!
BOTKA: – Akkor mi a fészkes fenét kerestek itt, csak hogy a polgári-szociáldemokrata-liberális etikett szellemében fogalmazzak, jó Péterem?
JUHÁSZ: – Itt jó a bor, és ráadásul ebben a pincében még füvet is szívhatok! Az előbb is álmomban láttam egy rózsaszín legyet, fütyült, és azt mondta, hogy simán meglesz egyedül is az öt százalékunk!
KARÁCSONY GERGELY: – Érdekes, nekem is ezt mondta! De nem egy légy, hanem egy ligetvédő!
SZANYI (felriad): – Állat!
KARÁCSONY: – Kikérem magamnak! A légy az egy állat, de a ligetvédők a mi társadalmi bázisunk! Már huszonhat aktivistát szereztünk tőlük, és ezeknek majdnem a fele rendszeresen mosdik, és nincs Bob Marley-frizurája.
SZANYI: – Én speciel rád gondoltam, Péter pubi! Proletár őszinteséggel kérdezem: nem szeretnétek leszállni erről a ligetmarhaságról? Éppen most kapták meg a legnagyobb építészeti-innovációs díjat. Végy példát rólam! Én például simán megvendégeltem Brüsszelben a Gój Motorosokat EU-pénzből, mert én tudom, mi az a hálózatépítés!
FEKETE-GYŐR ANDRÁS: - Rá is faragtál, Szanyi tata! Még a saját pártod is megbüntetett, annyit értél el, mint a versenyló hátúszásban! Tényleg, nem akartok ti már végleg visszavonulni?
SZANYI: – Szerintem tényleg nyakon foglak vágni, öcskös! Ezt amúgy sok lapban és a Facebookon is előrevetítettem. Lihegd már el, hogy ti mit értetek el a vécéláncon kívül?
FEKETE-GYŐR: – Például megfúrtuk az olimpiát! Most egy kicsit rápihenünk, aztán megpróbáljuk megfúrni a paksi bővítést is! Már egy energetikai szakértőnk is van, abba a romkocsmába jár, ahová én, egyszer járt osztálykiránduláson Bős-Nagymarosnál.
MOLNÁR (maga elé): – Bős-Nagymaros tudtommal vízi erőmű…
FEKETE-GYŐR: – Mindegy! Erőmű-erőmű. A veréb is madár. Amúgy az olimpiáról is csak annyit mondtunk, hogy sokba kerül, és mégis megfúrtuk!
SZÉL BERNADETT: – Szeretném leszögezni, hogy a paksi bővítést mi fogjuk megfúrni! Én már el is mondtam március 15-én, hogy Petőfi és Jókai sem akart volna atomerőművet. Azóta utánaolvastam: Árpád-házi Szent Margit és Koppány sem!
MOLNÁR (súgva, Botkához): – Ez mit keres itt?
BOTKA (súgva, Molnárhoz): – Mit tudom én! Miniszterelnök-jelölt vagyok, nem pszichológus. Azt hiszem, tárgyaltam velük, de ők nem tárgyaltak. Talán elfelejtette. (Szólásra emelkedik) Szaktársak, elvtársak, hálótársak és gyeplabdabírók! Vegyük már komolyan a közös dolgainkat! Azért jöttünk össze, hogy végre elsöpörjük az Orbán-rezsimet! Egy a tábor, de sok a zászló – de sebaj, van Szegeden egy jó műstoppoló, a Knézics néni, az majd összevarrja őket! Elsősorban is programot alkossunk, abban nagyon jó vagyok! Nekem az a programom, hogy tűnjenek el a múlt felelősei, kivéve én, ezért én leszek a miniszterelnök-jelölt!
(Általános zűr- és hangzavar, bekiabálások, Gyurcsány fél pogácsákkal dobálja a szónokot.)
LAMPERTH MÓNIKA, LENDVAI ILDIKÓ, GY. NÉMETH ERZSÉBET, VADAI ÁGNES (belibbennek, mint egy tánckar a Csárdáskirálynőből): – Mi van, fiúkák? Lemaradtunk valamiről?
BOTKA (döbbenten): – Még ezek is?
SZANYI (gúnyosan): – Pedig te olyan jól megmondtad, Lacikám!
LENDVAI: – Mi az hogy, mi is, László? Naná! Kovács Laci később jön, valami nyugdíjügyet intéz, Gémesi Gyuri is érkezik, ő most pártot alapít, Vona Gabi éppen tetováltatja magára a vörös csillagot a Nagy-Magyarország térkép mellé – ők lesznek a mi jobboldali hátterünk! És itt vagyok ugye én is…
SZANYI (a szalonspicc ködén át): – Vénségemre megtérek! Édes Istenem, segíts!
(Közben a háttérben a gráciák táncolnak, és a híres Apacs dalt intonálják: „Ha megversz is imádlak én, te drága rossz, apacslegény!… Bár ajkamon érzem a bűnt, csak csókolj és a bűn tovatűnt…”)
ANGYALFÖLDI NÉNI (belép, kezében vödör, felmosórongy): – Záróra! A székeket helyrehúzni, és ne hagyjanak olyan kuplerájt, mint a múltkor!
BOTKA: – Ez meg ki?
SZANYI: – Ott lakik a környékünkön. Fura asszonyság, azt mondja, ő a Nép!
(Függöny)