Elévülhetetlen

Előveszi, nézegeti a fényképet, ő és az egyik áldozat, milyen szép idők voltak, csodás napok, gondolja, majd esetleg sóhajt vagy nem is sóhajt, csak hátradől és emlékezik. Ó, a szerelem, fiatalság, bolondság, antik örömök. Nyári tábor, könnyű alkony és pedofília.

Szörnyeteg, súgná (vagy nem súgná) a belső hang, de a másik rögtön leinti: ugyan már, hiszen elévült. Megúsztad, pajtás, mosolyog magában, tudni kell idejében otthagyni az országot.

Elévült – hét betű, milyen egyszerű, finom szó, s mennyi mocskot, igazságtalanságot takar.

Elévült – talán nem én vagyok az egyetlen, akinek erről a szóról régen a derék Silvio jutott eszébe, Berlusconi elnök úr, akinek sokáig, nagyon sokáig, valahogy éppen a megfelelő pillanatban évültek el az ügyei. Már éppen szorult a hurok, már éppen pezsgőt bontottak volna a politikai ellenfelek, a fényképész már előhúzta a táskából a gépet, amikor huss: elévült. Berlusconi úr mosolygott, kisegítették az átdolgozott, átírt paragrafusok, a törvény apró betűs, átlagemberek számára ismeretlen részei. „A bűn az nem lesz könnyebb”, de távolibb, kisebb igen, egyre apróbb, aztán már el is tűnik. Volt, nincs. Így élt nagyon sokáig Berlusconi úr – is – a törvény felett. A már előrángatott József Attila-mű címét kiforgatva: tudta, hogy van bocsánat.

Ahogy Sipos úr is. Nyár óta már nem a Silvio, hanem ez a magyar név ugrik be az elévült szóról, ez a mosolygós, első ránézésre kimondottan szimpatikus arc villan fel, szerintem nem csak nekem. Sokan azóta is képtelenek kitörölni őt az életükből, feltűnik ez az imádott, rajongott, rémes alak álmokban, verejtékes párnák, emléktöredékek, zavaros, elfeledésre ítélt múltszilánkok között. Az ő mosolyára, érintésére riadnak fel. Még ma is. Mert az undor, a megemészthetetlen múlt nem múlik, nem évül el.

A lábak közé osonó, lopakodó kéz (elévült), a játékra csábító mosoly (elévült), a természetesnek hazudott póz (elévült), a tönkretett élet, kicsúfolt, megrontott szerelem, összekarcolt, összekaristolt jövő – elévült, elévült mind. Hát nem. Az undor világában nincs helye a matematikának.

Nem évülhetnének el a gyerekek elleni szexuális bűncselekmények, így módosítaná a büntető törvénykönyvet a Fidesz. Selmeczi Gabriella, a parlament népjóléti bizottságának elnöke szerint a Sipos Pál körül kirobban pedofilbotrány is azt bizonyítja, hogy vannak olyan elkövetők, akiket az elévülés miatt már nem lehet megbüntetni.

Sok törvénymódosításon lehet és kell is vitatkozni, ez a kötelessége a politikusoknak és a közvéleménynek, de ez a fent említett semmiképp sem tartozhat ezek közé. Ezen nincs mit vitatni, nincs mit rágcsálni, méricskélni. Régi adósság ez. Senki sem tudja, hány gyerek élete megy tönkre évente, hány ügyet hallgatnak el, hány marad családban, óvodában, iskolában, uszodában. Hányan felelnek bűnnel a bűnre, más testén ejtve foltot saját sérelmükért. Az biztos, hogy a legtöbb esetben működik a hallgatás, az omerta törvénye. Ne beszéljünk róla, ne fújjuk fel, ne tegyük ki a gyereket a rendőrség, bíróság zaklatásának. Nem is bűn ez: „Lajos bácsi csak szereti a gyerekeket, csak simogat, semmi mást nem csinál, ölébe ültet, úgy mesél, kedvesen markolász.” Meg lehet kérdezni az áldozatokat is, akik névtelenül telefonálnak a segélyvonalakra. Vagy azokat, akik telefonálni sem mernek. Csak túlélni, valahogy kitörölni próbálják az egészet. Le kellene bontani végre a hallgatás falát, s talán az az első lépés, ha tisztázzuk, ez a bűn sohasem évül el. Nincs bocsánat.

Ünnepelhetjük ezt a törvénymódosítást, mert ha csak egyetlen embert tántorít el a megrontástól, már akkor megérte. Akkor is, ha Sipos nagy valószínűséggel elszelelt, s már sohasem látjuk többet. S persze el kell kerülni a boszorkányüldözést. A szakemberek szerint (is) különbséget kell tenni a pedofilhajlammal rendelkező emberek és a pedofil bűnelkövetők között. Előbbiek érzik a hajlamot, de küzdenek ellene, elkerülik a bűnt, s kezelést szeretnének. Őket segíteni kell. Utóbbiak ellen viszont fel kell lépni. Hadd idézem Ferenc pápát: „Mint Krisztus, bottal lépek fel a pedofil papokkal szemben.” Mi se érjük be az elévüléses kezeléssel.