Elévülés nélkül

Kislók és Nagylók vonzáskörzetében autóztam tavaly ősszel, amikor egy aprócska, talán nevesincs településen egy erős jobbkanyarban az Úttörő utca feliraton akadt meg a szemem. Az elnevezés sehogy sem illett semmihez, sem a jobbkanyarhoz, sem a tájhoz, a kedvemet ugyan nem rontotta el, de gondolkodásra késztetett. Még itt a pusztában, majdnem az isten háta mögött is? Ráadásul ez az úttörő egy szépen faragott utcanévtáblát is bitorolt, és ez sem tetszett.

Most pedig jött a hír, hogy Mátraverebélyen öt olyan utcanevet változtattak meg, amely közvetlen összefüggésbe hozható a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerrel. A település jegyzője hangsúlyozta, hogy a döntést a korábbi törvénymódosítás miatt hozták meg, amely szerint közintézmény, közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki vezető szerepet töltött be a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában. Ezért aztán Mátreverebélyen a Lenin utat átnevezték Rét útra, a Nógrádi Sándor út neve – bölcsen és egyszerűen – Nógrádira változott, Magtár úttá lépett elő Ságvári Endre, Sztahanov Hunyadivá magasztosult, a Felszabadulás út pedig a Vereb Péter út elnevezést kapta.

Ezeknek a változásoknak nem csak azért volt már legfőbb ideje, mert Mátraverebély Árpád-kori település. Nem is azért, mert a 14. században már mezővárosként említették, és 1398-ban Zsigmond királytól országos vásártartási jogot is kapott. Nem azért, mert nevének utótagja a települést a 15-16. században birtokló Verebi családra utal, de még csak azért sem, mert Verebi Péter erdélyi alvajda alapította a falu templomát és a pálos kolostort. És azért sem, mert itt található a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely – bár mindezen tények magukban is elég indokot szolgáltattak volna minden, a tájba és az országba nem illő közterület-elnevezés megváltoztatására.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy Mátraverebély előző önkormányzata 2012-ben már döntött utcanévváltozásokról, az akkori határozat azonban nem lépett hatályba, mert a lakosok nem értettek egyet a tervezett módosításokkal. A legtöbben azt kifogásolták, hogy a Tátra teret Ceferino térre nevezték volna át – ez utóbbi azonban érthető akkor is, ha nem tudjuk, hogy az említett férfiú, teljes nevén Giménez Malla Boldog Ceferino spanyolországi roma lókereskedő volt, akit mélyen vallásos meggyőződése miatt a republikánusok kivégeztek a spanyol polgárháború idején. Mártírhalála okán pedig Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta. És bár Ceferinóra illő tisztelettel emlékezünk, azért a magyar címerben a kettős kereszt hármas halmon áll, azok pedig Tátra, Mátra és Fátra. Ez a kitétel a mátraverebélyiek bölcsességét bizonyítja, és azt is, hogy a Mátrában igenis megfér a Tátra.

A névváltoztatásra azért volt szükség, mert a fejekben még mindig akkora a zavar, akkor is, ha utcanevekről és akkor is, ha szobrokról van szó, hogy az még a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba sem férne bele. A városban például, ahol születtem, volt egy rész, amelyet tíz párhuzamos utca tagolt, így is emlegette őket mindenki, nem mellesleg a régi nevük után, hogy Első utca, Második utca és így tovább a tizedikig. Az utcák így következtek: Dózsa György, Sallai Imre, Munkácsy Mihály, Bacsó Béla (vagy fordítva), Ságvári Endre, Kiss János altábornagy, Móricz Zsigmond, aztán talán Béke és Gorkij, de ezt már nem tudom, mert arrafelé nem voltam érdekelt a helyi csatározásokban – és a végén Schönherz Zoltán. Ezeket a párhuzamos utcákat az egyik végükön egy olyan utca határolta, amelynek nem emlékszem a hivatalos nevére. Gróf útnak hívta mindenki, és ma a saját jogán ismét ezt a nevet viseli. A tíz utcát középen az Aradi vértanúk útja vágta ketté és a Rózsa Ferenc utca vagy a Bakonyér partja zárta le. Ha ebből a társaságból kivesszük Sallait, Bacsót, Ságvárit, Schönherzet, Rózsát, az NKDV által megölt Gorkijt és azt a szentimentális békét, amit a kommunista önkényuralmi rendszerek mindig csak kergettek, de sosem értek el, akkor mondhatjuk, hogy a maradék neveket ugyanez a rendszer szándékosan korpa közé keverte.

És olyan zűrzavart okozott a fejekben, hogy ebből az általa kreált történelmi és irodalmi labirintusból sem egy tegnap tüntető taxis, sem egy ugyanezen alkalomból féláron fuvarozó uberes nem tudná kimenekíteni Gyurcsány Ferencet, akárhogy is kia-bálja: a jobboldal mára a bűn szinonimája lett, és az országot bűnszervezet irányítja. Már csak azért sem, mert az igazság GPS-eket egy elévülés miatti történet és egy állami hitelből vett, mamatámogatott hitel biztosan megzavarná, igaza pedig csak a Ságvári és a Rózsa Ferenc utca sarkán lehetne. Pontosan ezért kellene mindenhol Mátraverebély példáját követni.