Vélemény és vita

Élet–halál harc

Álláspont. Hány levízágyúzott flamand bevándorlásellenes tüntető ér egy pityergő Bangónét?

Hány gumilövedékkel arcon lőtt francia sárgamellényes ér egy ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnest? A költői kérdés a nyugati sajtónak szól, nem kell elkezdeni számolgatni. Ha esetleg a washingtoni vagy a brüsszeli szerkesztőségekben mégis megtennék, javasolnám, hogy a biztonsági őrt fenyegető Tordai Bencét is próbálják meg valahol elhelyezni a narratívájukban. Persze erről biztosan nem tudnak, nem kell idejönni, elég, ha egymást olvassák, „puha fasizmusról” szőtt lázálmaikkal etetik az olvasókat meg országot megrengető tömegtüntetésről.

A Washington Post szerzője szerint – aki az amerikai liberális arrogancia legszebb hagyományait követve foglalja össze az európai politikát – Brüsszelben a nacionalista düh tört fel, Budapesten pedig a mélyen nacionalista kormány miatt felgyülemlő aggodalom. Helyben vagyunk. A cikk védelmébe veszi az ENSZ migrációs csomagját is, ami nem meglepő, hiszen a hasonló írások közös jegye, hogy értetlenül állnak az előtt, miért akarja valaki megfékezni a bevándorlást. Abban van csak igaza a Washington Post szerzőjének, hogy a politikáról véleménnyel bíró európaiak tömege kettészakadt.

Ebben közrejátszik az a sajnálatos liberális vakság, ami a bevándorlás veszélyeinek témáját heves fasisztázás közben rendre lesöpri az asztalról. Miközben a magyar kormányt vádolják mindenfélével, az láthatóan belefér a liberális világképbe, hogy a közösségi portálok módszeresen lehetetlenítik el a bevándorlás kritikáját, élőerővel és algoritmusokkal irtják a konzervatív véleményeket, a kellemetlen igazságokat a migráció hatásairól.

Nemrég az Osztrák Néppártot kritizálta azért Guy Verhofstadt és Merkel pártjának egyik politikusa, mert elutasították a migrációs paktumot. Gernot Blümel uniós ügyekért felelős miniszter pedig azt mondta a bírálatokra, hogy csak körül kell nézni, sorra dőlnek a dominók, egyre több ország mond nemet a megállapodásra. Az osztrák kormány döntése érthető, hiszen ha valahol, hát Ausztriában igazán nyilvánvaló, milyen veszélyekkel jár a bevándorlás. Ezt persze nemcsak a bevándorlásellenes FPÖ-vel koalícióra lépő néppártiak tudják, a szociáldemokratáknak és a zöldpártiaknak is van szemük, csak sajnos elhomályosítja az új, bevándorlószavazók ígérete. A fenyegetés ott van a politikusok orra előtt, éppen tegnap gyújtottak gyertyát a felső-ausztriai Steyrben annak a 16 éves osztrák lánynak az emlékére, akit leszúrt a 17 éves afgán barátja. Az osztrákok szerencséje, hogy – szemben Németországgal – náluk nem a kormány bagatellizálja és nevezi Einzelfallnak, azaz egyedi esetnek az ilyen tragédiákat, hanem csak a liberálisok.

Ausztria adott otthont az EU–Afrika Fórumnak is, amely előtt Orbán Viktor azt nyilatkozta, jó esély van a magyar stratégiai irányvonal megerősítésére, azaz annak elfogadtatására, hogy a segítséget kell Afrikába vinni, nem pedig a bajt idehozni Európába. Ez ellen az egyszerű igazság ellen tiltakoznak minden erejükkel a nyugati liberálisok, ezért támogatják a migrációt bátorító ENSZ-paktumot, az embercsempész NGO-kat és a terroristák emberi jogait. Továbbá ezért fasisztázzák olyan hévvel azokat a kormányokat, amelyek korlátozzák a bevándorlást. A visegrádi négyekkel szemben eleve lenézőek, de a minősítéseket az osztrák kormány sem úszta meg.

A Washington Post által is említett politikai szembenállás próbája lesz a jövő tavaszi EP-választás: a szokásos érdektelenség helyett most mindkét oldal élet–halál harcra készül. Az európai emberekre nézve ez nem is túlzás.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom