Vélemény és vita
Éhezés vagy étkezés
Gondoljunk arra, hogy hány rászoruló gyermek részesülhetett volna ingyenes étkeztetésben az elsíbolt pénzből
Az utolsó napjait élő KISZ és az MSZP, karöltve a rabló privatizációval, megfosztotta a csillebérci gyermeküdültetés fellegvárától az arra rászoruló gyermekeket. A terület a pénzéhes szocliberális nézetű haverok mutyijának martalékává lett.
Minden jó, a ha vége jó – a közmondás szerint. Örülnünk kell a hepiendnek, hiszen tizenöt éves pereskedés után a magyar állam jogerős bírósági ítélettel visszaszerezte a gyermektábort, és a földhivatalnál bejegyezhetővé vált a tulajdonjog.
Több mint huszonöt évig tartott a jogszerűtlen területhasználat, az elbitorlás következtében a hasznot illetéktelenek zsebelték be. Akár tízmilliárdos kár is érhette a jogos tulajdonost és ennek következtében a magyar gyerekeket. Gondoljunk arra, hogy hány rászoruló gyermek részesülhetett volna ingyenes étkeztetésben az elsíbolt pénzből.
Tény, hogy a pártos mutyizás közvetve, de elvonta a gyermekétkeztetésre és üdültetésre fordítható állami támogatás nem elhanyagolható részét.
Csillebércen a rendszerváltás kezdete előtt egy-két hetes turnusokban naponta háromezer-négyezer gyermek üdült, csodálatos környezetben, ingyenes vagy rendkívül kedvezményes módon. A Kádár-rezsim még ügyelt a látszatra, szemben a pénzéhes, a rendszerváltoztatást is a saját zsebére fordító, mindent habzsoló posztkommunista elittel.
Látható, hogy számukra nem a gyermekek a fontosak. Mára kiderült az is, hogy ha lelepleződik a pénzéhességet szolgáló háttértevékenységük, akkor előtérbe helyezik a pártpolitikai haszonszerzést.
Megkezdődött a közvélemény etetése, hirdetik, hogy egyre nagyobb mértéket ölt Magyarországon a gyermekéhezés. Mindezért a kormány a felelős, és íme, hipp-hopp előállt a gyermekeket sújtó vészkorszak. Mit sem törődnek azzal, hogy az állam háromszor annyival támogatja a gyermekétkeztetést, mint ők 2010 előtt – mondják, ez csak a látszat. Szerintük azzal sem kell foglalkozni, hogy a bölcsődébe járó és óvodáskorú gyermekek ingyenesen étkezhetnek, míg a ténylegesen rászorulók még a tanítási szünidőben is meleg ételhez juthatnak. Számukra érthetetlen módon a kormány tervezi az ingyenes étkeztetés általános iskolásokra történő kiterjesztését is. Nos, a felzúdulásra alapot adó problémát valahol itt kell keresnünk. Fény derült arra, hogy a 2010 előtti, gyermekeket érintő állami gondoskodás elmaradása hátrányos helyzetbe hozta az érintetteket. A jelenlegi kormánynak a gyermekekre irányuló, a közjót megvalósító intézkedései a rezsicsökkentéshez hasonló, a társadalom részéről megvalósuló politikai cunamival fenyegetik az ellenzéket.
A köz- és gyermekétkeztetéssel kapcsolatos törvényeket nehezen lehet támadni. Azt is nehéz bizonyítani, hogy a korszerű és egészséges táplálkozás meghonosítása elhibázott tényező. Az ellenzék kormányellenes fellépése a gyermekeknek készített ételek minőségének kritizálására összpontosít. A gyermekétkeztetési szolgáltatást nem a kormány, hanem az önkormányzatokkal szerződésben lévő cégek végzik.
Első lépésként az ételkészítés minőségét kell fokozott mértékben ellenőrizni.
Ezt vicces performance-okkal nem érhetjük el. Ilyennek bizonyult az MSZP-s képviselő parlamenti partiszervize, amelyben a főzés szakmaiságának mellőzése mellett, a receptúrában szereplő alapanyagokat csak úgy összeöntögették, majd az előállított ételt mosléknak nyilvánították. Folytatásként a „készítményekből” megkínálták a parlamenti képviselőket, az egyik kereskedelmi televízió műsorvezetőjét, azzal a szándékkal, hogy „megetessék” a nézőket is. Utólag tudhatjuk, hogy a gyermekéhezésre irányuló előadásuk legalább olyan bravúr volt, mint a vidékről az MSZP vezetésével Budapestre gyalogló, útközben szaunázó éhségmenet. Eredményességét az országgyűlési választások megmutatták.
A közétkeztetésről és a gyermekélelmezésről szóló törvény kifejezi az államnak a közjó érdekében álló akaratát. A táplálkozástudományi előírások betartása biztosítja az egészséges nemzedéket. Jó és ízletes ételt csak szakmai tudással, az alap és járulékos anyagok tulajdonságainak ismeretében lehet készíteni. Az egészséges táplálkozás bevezetésének két letéteményese van: a szülői ház és az intézményes gyermekétkeztetés. A kettőnek harmonizálnia kell.
Az étel minőséget és az ételkészítés szakmai szabályainak ellenőrzését hivatalból, a szülői munkaközösségeknek pedig önkéntes munkával is célszerű ellenőrizni. Tudjuk, hogy a korszerű és egészséges táplálkozásra nevelés eltökéltséget és hosszabb időt kíván. Az önkormányzati képviselők, együttműködve a szülői munkaközösségekkel és a szolgáltató cégekkel, közös munkával, egyeztetésekkel, gyors eredményeket érhetnek el. Ehhez a CÖF-CÖKA civil kurázsival is partner.
A pártpolitikát célszerű távol tartani nemcsak a bölcsődéktől, óvodáktól és iskoláktól, hanem az itt étkező gyerekektől is. A szülőket nem arról kell meggyőzni ezekben az intézményekben, hogy voksukat melyik pártra adják, hanem arról, hogy kövessék, amit Brillat-Savarin francia mesterszakács mondott: „A nemzetek sorsa attól függ, hogyan étkeznek!”
Minden jó, a ha vége jó – a közmondás szerint. Örülnünk kell a hepiendnek, hiszen tizenöt éves pereskedés után a magyar állam jogerős bírósági ítélettel visszaszerezte a gyermektábort, és a földhivatalnál bejegyezhetővé vált a tulajdonjog.
Több mint huszonöt évig tartott a jogszerűtlen területhasználat, az elbitorlás következtében a hasznot illetéktelenek zsebelték be. Akár tízmilliárdos kár is érhette a jogos tulajdonost és ennek következtében a magyar gyerekeket. Gondoljunk arra, hogy hány rászoruló gyermek részesülhetett volna ingyenes étkeztetésben az elsíbolt pénzből.
Tény, hogy a pártos mutyizás közvetve, de elvonta a gyermekétkeztetésre és üdültetésre fordítható állami támogatás nem elhanyagolható részét.
Csillebércen a rendszerváltás kezdete előtt egy-két hetes turnusokban naponta háromezer-négyezer gyermek üdült, csodálatos környezetben, ingyenes vagy rendkívül kedvezményes módon. A Kádár-rezsim még ügyelt a látszatra, szemben a pénzéhes, a rendszerváltoztatást is a saját zsebére fordító, mindent habzsoló posztkommunista elittel.
Látható, hogy számukra nem a gyermekek a fontosak. Mára kiderült az is, hogy ha lelepleződik a pénzéhességet szolgáló háttértevékenységük, akkor előtérbe helyezik a pártpolitikai haszonszerzést.
Megkezdődött a közvélemény etetése, hirdetik, hogy egyre nagyobb mértéket ölt Magyarországon a gyermekéhezés. Mindezért a kormány a felelős, és íme, hipp-hopp előállt a gyermekeket sújtó vészkorszak. Mit sem törődnek azzal, hogy az állam háromszor annyival támogatja a gyermekétkeztetést, mint ők 2010 előtt – mondják, ez csak a látszat. Szerintük azzal sem kell foglalkozni, hogy a bölcsődébe járó és óvodáskorú gyermekek ingyenesen étkezhetnek, míg a ténylegesen rászorulók még a tanítási szünidőben is meleg ételhez juthatnak. Számukra érthetetlen módon a kormány tervezi az ingyenes étkeztetés általános iskolásokra történő kiterjesztését is. Nos, a felzúdulásra alapot adó problémát valahol itt kell keresnünk. Fény derült arra, hogy a 2010 előtti, gyermekeket érintő állami gondoskodás elmaradása hátrányos helyzetbe hozta az érintetteket. A jelenlegi kormánynak a gyermekekre irányuló, a közjót megvalósító intézkedései a rezsicsökkentéshez hasonló, a társadalom részéről megvalósuló politikai cunamival fenyegetik az ellenzéket.
A köz- és gyermekétkeztetéssel kapcsolatos törvényeket nehezen lehet támadni. Azt is nehéz bizonyítani, hogy a korszerű és egészséges táplálkozás meghonosítása elhibázott tényező. Az ellenzék kormányellenes fellépése a gyermekeknek készített ételek minőségének kritizálására összpontosít. A gyermekétkeztetési szolgáltatást nem a kormány, hanem az önkormányzatokkal szerződésben lévő cégek végzik.
Első lépésként az ételkészítés minőségét kell fokozott mértékben ellenőrizni.
Ezt vicces performance-okkal nem érhetjük el. Ilyennek bizonyult az MSZP-s képviselő parlamenti partiszervize, amelyben a főzés szakmaiságának mellőzése mellett, a receptúrában szereplő alapanyagokat csak úgy összeöntögették, majd az előállított ételt mosléknak nyilvánították. Folytatásként a „készítményekből” megkínálták a parlamenti képviselőket, az egyik kereskedelmi televízió műsorvezetőjét, azzal a szándékkal, hogy „megetessék” a nézőket is. Utólag tudhatjuk, hogy a gyermekéhezésre irányuló előadásuk legalább olyan bravúr volt, mint a vidékről az MSZP vezetésével Budapestre gyalogló, útközben szaunázó éhségmenet. Eredményességét az országgyűlési választások megmutatták.
A közétkeztetésről és a gyermekélelmezésről szóló törvény kifejezi az államnak a közjó érdekében álló akaratát. A táplálkozástudományi előírások betartása biztosítja az egészséges nemzedéket. Jó és ízletes ételt csak szakmai tudással, az alap és járulékos anyagok tulajdonságainak ismeretében lehet készíteni. Az egészséges táplálkozás bevezetésének két letéteményese van: a szülői ház és az intézményes gyermekétkeztetés. A kettőnek harmonizálnia kell.
Az étel minőséget és az ételkészítés szakmai szabályainak ellenőrzését hivatalból, a szülői munkaközösségeknek pedig önkéntes munkával is célszerű ellenőrizni. Tudjuk, hogy a korszerű és egészséges táplálkozásra nevelés eltökéltséget és hosszabb időt kíván. Az önkormányzati képviselők, együttműködve a szülői munkaközösségekkel és a szolgáltató cégekkel, közös munkával, egyeztetésekkel, gyors eredményeket érhetnek el. Ehhez a CÖF-CÖKA civil kurázsival is partner.
A pártpolitikát célszerű távol tartani nemcsak a bölcsődéktől, óvodáktól és iskoláktól, hanem az itt étkező gyerekektől is. A szülőket nem arról kell meggyőzni ezekben az intézményekben, hogy voksukat melyik pártra adják, hanem arról, hogy kövessék, amit Brillat-Savarin francia mesterszakács mondott: „A nemzetek sorsa attól függ, hogyan étkeznek!”