Egyszeregy

Gyurcsány Ferenc ott állt a 2006-os tévéostrom mögött, Gyurcsány Ferenc fogta Zuschlag János kezét, Gyurcsány Ferenc átnézett Hagyó Miklós válla fölött, és Gyurcsány Ferenc szétnézett Sukorón is. És most Gyurcsány Ferenc áttekint néhány európai uniós projektet, pontosabban a tulajdonában álló Altus mind a huszonnyolc uniós tagországban – mindben, tehát Magyarországon is – elemezni és értékelni fogja a 2014 és 2020 közötti időszak tervezési programjait és dokumentumait.

Ezt a felelősségteljes feladatot eddig az unió saját hatáskörben végezte, most mégis kiszervezték, mert nyilvánvalóan sok felesleges pénz van a közös kasszában ilyen célokra, és véletlenül sikerült a feladattal az Altus vezette tizenegy nemzetközi céget – köztük németet, franciát, olaszt, svédet, lengyelt, szlovákot és hát igen, egy bolgárt is – tömörítő konzorciumot megbízni.

Ha csak a Szalay utca 4.-re vagy az eltűnt diplomadolgozatra gondolunk, és felidézzük, hogy Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban az elévülés miatti indoklás is magára vette már a nyomdafestéket, akkor feltétel nélkül elfogadhatjuk, hogy a 2014 őszén az Európai Bizottságtól nyílt tenderen elnyert, háromszáz most induló projektre kiterjedő megbízás mentes mindenféle lobbitevékenységtől, korrupciógyanútól. Azt csak egyszerűen mint legjobb pályázatot benyújtó nyerte el a négyfős Altus, amelynek precizitását ismerve jelentős mértékben szégyelljük magunkat, hogy ilyen gondolatok egyáltalán eszünkbe jutottak, ellenben készséggel ismerjük el, hogy Gyurcsány Ferenc nem szenved diszkalkuliában, ha „vejek, politikai vazallusok, lekötelezett polgármesterek” ellenében, úgy, hogy tevőlegesen nem vesz részt a cég irányításában képes volt ilyen eredményt elérni – miközben lehet, hogy csak az anyósára támaszkodott.