Egységes többség

Mondhatjuk azt is, hogy a polgárok által sugárzott jelzések, érzelmek szerint intézendők.

A közjót szolgáló kormánydöntés, amely az olimpia megrendezésére irányult, vitathatatlanul elnyerte az állampolgárok szimpátiáját. Ezt észlelték az ellenzéki pártok, amelyek időlegesen belátták, hogy az ilyen és ehhez hasonló döntések erkölcsi és érzelmi elsőbbségük kapcsán nem válhatnak saját, kicsinyes érdekeik martalékává. Álláspontjuk megváltoztatása ismert és igazi jellemükre adott igazolást.

Az országgyűlési választások közeledtével napnál is világosabb lett, hogy az ellenzéki pártok átaludták a felkészülés idejét, képtelenek voltak megújulni, nincs vezérpolitikusuk, arról nem is szólva, hogy a választók figyelmét felcsigázó terveik is elmaradtak. Számukra nem maradt más, mint a bozótharc és a partizán rajtaütések taktikája, amely nem vezet eredményre, de nyugtalanságot okoz. A George Soros által pénzelt „szabad” NGO-s csapatok lelepleződtek, szaporításuk sem álcázhatja igazi énjüket, alkalmatlanságukat az önállóságra. Jellemző közös tulajdonságuk zsoldos mivoltuk. Pénzért, pártpozíciókért, ígérvényekért sípolnak, ha kell, két farkat lengetnek, bohóckodnak. Tehetségtelenségük szervilis alakokká formálja őket, erkölcsi kvalitásaik a polgári élet területén nem mérhető. Egérlyukakat kaparnak a nemzet házán, keresik a jogi kiskapukat, elrágcsálnák az adófizetők pénzét, úgy ahogy 2014-ben, amikor a választásokra új pártokat alakítottak. Szavazatokat alig kaptak, a közpénzzel azonban nem tudtak elszámolni.

Gyurcsány, Kuncze, Demszky és Soros megbízásából 2018-ra ismét készülődnek, céljuk a zavarkeltés a választásra jogosultak körében. Ehhez kell a „sokféle” zászló lengetése az egyetlen, de káoszos szocliberális táborban. A törpepártok kérészéletének biztosítására szolgálnak az Altus-osztalékok, az OLAF által feltárt, elcsalt milliárdok, az eladósított pártházak, valamint a volt pártpénztáro-sok gazdagodásából levezethető támogatási források.

A CÖF-CÖKA és szellemi honvédői szembeszállnak a nemzetárulókkal a szuverenitásunkat, identitásunkat kiárusítókkal, az európai egységet álságos módon, szándékosan romboló önös pártérdekeket megvalósítókkal, az ingyenélő kontraszelektált, hatalomra éhes figurákkal. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, nem a kormány vegzálja a civileket, hanem éppen fordítva, a külföldről pénzelt civil szervezetek támadják Magyarország legitim államrendszerét. Hazánkban a háromhatalmi ág működési szabadsága garantált, a fékek és ellensúlyok rendszere jól működik, még úgyis, hogy illegális módszerekkel, hazugságokkal a neoliberális fizetett médiával folyamatos a végrehajtó hatalom ellen irányuló támadás.

Vélt vagy valós igazságokról a demokráciában egyetlen párt vagy kormány sem hozhat jogi relevanciával bíró döntést. Rájött erre a Jobbik, amikor hátraarcot vezényelt, mert ígéretei megkoptak, az általa elképzelt elszámoltatást csak totalitárius kormányzással tudná megvalósítani. Parlamenti pozíciójukat észszerű radikalizmussal állandósíthatták volna, azonban elveiket elhagyva a néppártosodás felé fordultak. Ingatag vezérük rosszul mérte fel lehetőségeit és támogatói hátterét. Elmulasztotta a lépésről lépésre előrehaladás biztos lehetőségét, amelynek a nép által is elfogadható variációját a Fidesz–KDNP kínálja az önállóság megtartásával. A választásra jogosultak nagy többsége a közvélemény-kutatók szerint a jelenlegi jó kormányzás hívei, akik a járt utat járatlanért nem adják fel. Az emberek olyan országban érzik jól magukat, ahol együtt lehet örülni a magyar sikereknek. Jó példa erre labdarúgó-válogatottunk Eb-szereplése.

Felfigyeltem nyugdíjas mérnökünk, egyben szellemi honvédőnk, R. ZS. írására: „Egyetértek miniszterelnökünkkel abban, hogy egy népszavazáshoz többség, egy olimpia rendezéséhez egység kell. Milyen gyönyörű a magyar nyelv. Az előző idézetben az »egy« szembe van állítva a »több« számnevünkkel. A »több« nagyobb, mint az »egy«, de a -ság -ség képzővel megfordul a jelentés nagyságrendje, mert az »egység« nagyobb, mint a »többség«. És Orbán Viktor most is könyörtelen logikával világította meg az olimpiarendezésről való, első pillanatra talán korainak tűnő lemondás okát. A nemzeti oldalon mindnyájan nagyon nagy lelki, érzelmi töltettel vagyunk megáldva. Ezért könnyezzük meg Himnuszunkat vagy Szózatunkat. És mivel ezt a lelkiséget gondoljuk normálisnak, ezt vetítjük politikai ellenfeleinkre is.

Sajnos azonban a felszín alatt ott bujkál egy lelketlen, nemzetellenes erő. Most is kihasználták azt a lehetőséget, hogy népszavazásra vonatkozó aláírásgyűjtésbe kezdhettek, mert a népszavazásra vonatkozó törvényünk nem zárta ki azt, hogy parlamenti konszenzussal elindított nemzetet átfogó projekt ellen, annak beindítása után már ne lehessen népszavazást kezdeményezni. Számos ilyen »lyuk« lehet törvényeinkben, ezért ne felejtsük el, profizmus ellen csak profi törvénykezéssel lehet védekezni.

Az ellenzék logikáját követve kell megkeresni ezeket a hiányosságokat, és félre kell tenni a jóhiszeműséget, mert nem lehetünk balekok.

A kommunikációban pedig nem elég az eredmények felmutatása, azt természetesnek veszi a nép a kormányától, ezért az ellenzék, az ellenség hibáinak, nemzetellenes működésének szakadatlan ismétlésére, sulykolására van szükség. A fájdalom, a veszteségtől való félelem sokkal nagyobb hajtóerő, mint a nyereség utáni vágy. Erre a fájdalomra pedig van felidézhető példa az olimpia miatt a mából, a közelmúltból (2004, 2006), és a történelemből (1919, 1945, 1956).”

Láthatjuk, fontos az egység, és tudjuk, hogy a politika világában az ellentétek harca elkerülhetetlen. Az egység olyan, mint a tömör szikla, amire bátran lehet építeni, a többség fontos, de megbontható, ha összeforrasztó erejét, az egységet elveszti.

Sajnos mindig akadnak emberek, akik egyéni önző érdekeiket a közjó, a nemzet gyarapodása elé helyezik, sőt vannak olyanok is, mint George Soros pénzember, aki egy-egy nemzetet kiszemelve kívülről próbálja megváltoztatni a többség akaratát. A „nyílt társadalom” ideológiájával főleg a fiatalokat befolyásolja. De milyen is ez a „nyílt társadalom”, olyan világ, aminek se ablaka, se ajtaja, a szél szabadon, ki-be fújja a szemetet. Védtelenné teszi a bennlakókat, megteremti a kiszolgáltatottságot. A pénz és a hatalom együtt biztosítja a modern rabszolgaság intézményesítését, azonos pontból történő irányítását. Az embereket birtokolt pénzük mennyisége szerint kasztrendszerbe sorolja. Szabadságuk mértékét ettől teszi függővé. Üzenete: vásárolj, élvezd a kínálat édenkertjét, szedd a nagyprofitot tartalmazó neked szánt gyümölcsöket mindaddig, ameddig anyagi javaid engedik. Automatizált rendszer, ahol gépemberként működtetnek, rókalyuk, ahová becsalnak és csak befelé látszódnak a lábnyomok. A kirakatban csábítóan elhelyezett kínálatot láthatsz: drog, nők, korrupciós előnyök, a lényeg, olcsón add a tehetségedet és a becsületedet. Élj máról holnapra, a Soros-féle világállam mindent elintéz helyetted – téged is. Pontosan kijelölt helyed lesz a társadalomban, ahol az uralkodók alatti legfelső kasztban ugyancsak rabszolgaként a szervilis árulók dőzsölnek. A megvásárolt szocliberális média korlátlan módon butít, nagymesterei illúziókat keltenek, nyugat-európai szintű béreket ígérnek, elérhetetlen álmokat sugallnak.

A Kánaánt ígérő sziréneknek ne üljünk fel. A hazai helyzetet figyelembe véve a lóversenyből hozott példával megállapíthatjuk, nemzetet kormányozni nem lehet nyeretlen kétéves csikókkal csak úgy, mint kiszuperált, sánta versenylovakkal. A népe akaratával együtt élő kormánnyal szemben nem csökkent a bizalom. A magyar sikereket külföldön is elismerik. A választások előtt a kormánynak nincs szüksége castingolásra, szemben azzal, hogy az ellenzék egyetlenegy elfogadható vezetőt sem tud kiállítani. A kormány mögött jól felépített fiatalokból álló, az államigazgatásban már jártas olyan csapat áll, amelyből biztosítható a folyamatos utánpótlás.

A CÖF-CÖKA partnereivel és szellemi honvédőivel érezve a polgári többség támogatását 2009 óta rendíthetetlenül civil a pályán, amivel bizonyítja, hogy miénk az egység momentuma.