Faggyas Sándor

Vélemény és vita

Egy tenyér, ha csattan

Egy hónapja adta hírül a közmédia, hogy Balatonfüreden megtámadták és bántalmazták Borsa Miklóst, az M1 híradós műsorvezetőjét.

És egy hónapja nem tudjuk, ki volt a támadó, és valójában miért ütötte meg a médiamunkást. Az egy hónappal ezelőtti szűkszavú közlemény szerint egy ismeretlen férfi az utcán feleségével hazafelé sétáló Borsától először azt kérdezte, ő mondja-e a híreket, majd rárontott, közben azt ordította neki: „Most hazudj!”, és az arcán megütötte. A támadó eltűnt, szemtanúk – ha voltak – nem árultak el semmit a sajtónak, maga Borsa Miklós sem kívánt nyilatkozni az ügyről, de azóta eltűnt a képernyőről, és csak annyit tudni, hogy egyelőre (?) nem kíván visszatérni, lelkileg annyira megviselték a történtek.
Az incidens április 11-én, szombaton este történt, erről április 14-én, kedden délelőtt számolt be az M1 aktuális csatorna, az MTVA vezérigazgatója, Szabó László Zsolt pedig április 15-én, szerdán tett bejelentést a balatonfüredi rendőrkapitányságon azzal a kéréssel, hogy a hatóság kezdjen vizsgálatot a Borsa Miklóssal történt esettel kapcsolatban. „Az MTVA vezetője megengedhetetlennek és a társadalomra kiemelten veszélyesnek tartja, hogy a közmédia munkatársát vagy bármely állampolgárt a munkája miatt akár szóbeli, akár tettleges támadás érje” – olvasható az aznap kiadott közleményben. Az MTVA vezetése egy héttel később azt közölte, Borsa továbbra is az MTVA munkatársa marad, de munkáját műsorkészítői területen folytatja. Azóta semmilyen hír nem jelent meg az ügyben.

Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan. Vajon miként szól egy tenyér, ha csattan? – ez a zen buddhizmus egyik leghíresebb koanja. (A koan olyan kérdés vagy kijelentés, amire racionális, logikus úton nincs magyarázat.) Nos, a televíziós műsorvezető a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha egy tenyér csattan, bár erről nyilván más következtetést vont le, mint a zen paradoxonokat tanulmányozó meditatív elmék. Az egy hónapja történt esetre azért érdemes visszatérni, mert mára mintha a feledés fátyla borult volna rá – az emberek erőszakos haláláról, kegyetlen gyilkosságokról, tragikus szerencsétlenségekről szóló mindennapi hírözönben, televíziós tudósításokban egy elcsattant pofon pimf ügy, vonhatja meg a vállát bárki, spongyát rá! Végül is nem történt nagy baj, a műsorvezető előbb-utóbb kiheveri a lelki traumát, aztán más munkakörben folytathatja médiakarrierjét, a támadót meg remélhetőleg elfogják, vagy ha mégsem, akkor is aligha meri megismételni gyalázatos tettét.

Lehet, hogy mindez sokakat megnyugtat, mégis egyetértünk azon újságíró- és jogvédő szervezetekkel, valamint újságírókkal – politikai szimpátiától vagy hovatartozástól függetlenül –, amelyek/akik szerint elfogadhatatlan, hogy Magyarországon bármely újságírót a végzett munkájára tekintettel fizikai bántalmazás érhet. Ezért nem szabad hallgatni Borsa Miklós megtámadásáról, az ügyet napirenden kell tartani, hogy ne maradjon következmények nélkül. A sajtó- és szólásszabadság ugyanis nem létezik a sajtómunkások szabadsága és biztonsága nélkül, s ha egyetlen újságírót is lehet bántalmazni és megfélemlíteni, akkor másokat is lehet. Igaza van annak a balliberális publicistának, aki szerint a köztévé híradósának arculcsapásával az összes magyar újságírót verték meg, és próbálták meg elhallgattatni. Sajnálatos, hogy a támadó végül elérte célját – kommentálta az esetet Bayer Zsolt. Tóta W. Árpád szerint viszont Borsa bántalmazása miatt nincs ok az aggodalomra, hiszen ha minden hasonló támadástól megrettennének az újságírók, senki sem tudná végezni mindennapi feladatát.

Bár az esetről megoszlanak a vélemények, abban nagyjából minden felelős ember egyetért, ahhoz, hogy hasonló atrocitás ne ismétlődhessen meg egyetlen médium munkatársával vagy képviselőjével sem, széles körű és tettekben is megnyilvánuló szolidaritásra van szükség a szakmán belül és kívül egyaránt. Érdemes azon is gondolkozni, amit több újságíró-szervezet javasol a törvényhozóknak, hogy – mivel nem Borsa megütése volt az első eset – szigorítsák az újságírók, fotóriporterek, operatőrök és az őket segítő munkatársak elleni támadások büntetőjogi szankcióit. De még ennél is fontosabb, hogy a média – politikai szimpátiától vagy hovatartozástól függetlenül – azt a szemléletet terjessze, sugallja a társadalomnak, hogy 1. mindennemű fizikai erőszak elfogadhatatlan; 2. ha egy újságírót vernek, illetve félemlítenek meg, akinek az a hivatása, hogy közérdekű információkat, véleményeket, kérdéseket és válaszokat közvetítsen a közösségnek, akkor mindannyiunk szabadságának egyik fontos zálogát éri támadás.

Ezért ne legyintsünk, hogy egy hónapja Balatonfüreden csupán egy tenyér csattant.