Nagy Ottó

Vélemény és vita

Egy kis hazai

A még nálunk is kisebb Szlovénia, akárcsak mi, sokat átvett szomszédai étkezési kultúrájából.

Ezért van az, hogy az északi tájakon az osztrák, a tengerparton pedig az olasz hatás érvényesül. A sógorok miatt honosodtak meg az országban a tésztafélék, a palacsinták, a rétesek és kuglófok. De a disznósült, a savanyú káposzta és a virsli is fontos része az ottani konyhaművészetnek. A friss karsztvidéki levegőn szárított sonka és kolbász igazi különlegességnek számít, a tenger gyümölcsei mellett jellemzők még a vad- és szárnyasételek, és gyakran használják a mediterrán fűszereket, így a fokhagymát és az olívaolajat is.
A balkáni konyha délen erőteljes. Helyi specialitás a hajdinából készült galuska, de kedvelt a paradicsomsaláta és a barna babból, sárgarépából, káposztából, uborkából és zöldsalátából készített vegyes saláta.

Azt személyes tapasztalatok alapján teszem hozzá, hogy még a határhoz közeli Csörnyeföldön is, ahol remek fehérborokat lehet kóstolni, elismerik, hogy Szlovéniában ugyancsak nagyszerű száraz fehérek kerülnek évről évre a hordókba, palackokba.

Ez a hosszú felvezetés pedig csak azért volt, mert a napokban megkezdte munkáját a szlovén mezőgazdasági minisztériumban az első élelmiszer-ombudsman, persze nem ez a hivatalos neve, hanem valami nyakatekertebb, a feladata viszont ennél sokkal fontosabb, és ha úgy tetszik, magasztosabb. A termelők, a feldolgozók és a fogyasztók közötti tisztességes viszonyt hivatott védeni. Az illetőt Joza Podgorseknek hívják, egy mezőgazdasági főiskola dékánja, és saját megfogalmazása szerint tisztességes kapcsolatot akar kialakítani az agrolánc összes szereplője között, és a hatályos törvényeket is be akarja velük tartatni. Munkába állásakor azt is hangsúlyozta, hogy „a fogyasztóban tudatosítani kell, hogy a Szlovéniában előállított élelmiszerek jobbak, mint az import”. Ezért arra is nagy figyelmet fordít majd, hogy gondoskodjon a mezőgazdasági önellátás növekedéséről, hogy minél kevesebb élelmiszer származzon külföldről.

Az ő feladata lesz az is, hogy kontrollálja a mezőgazdasági termékek árrését is, mert a termelők gyakran panaszkodnak arra, hogy a kereskedők elviszik a hasznuk nagy részét. Ismerős problémák és gondolatok. Hasonlókat évek óta tapasztalunk, hangoztattunk itthon is. Évek és törvények kellettek például ahhoz, hogy megszüntessék a beszerzési ár alatti értékesítést, hogy rávegyék, vagy inkább rászorítsák a kereskedőláncokat arra, hogy ne kilencvennapos vagy még annál is hosszabb határidővel fizessék ki a beszállítókat, legyenek azok bármilyen kicsik vagy nagyok. Az ősszel itthon elhangzott az élelmiszerszemét fogalma, és sokan, ahogyan szokták, félre is értették. Pedig nem arról volt szó, hogy szemetet eszünk évek óta, hanem arról van szó, amit a szlovén ember is mond, hogy az itthon előállított élelmiszerek jobbak, mint az import. És ezt most már Ljubljanában is így látják, pedig erős a gyanúm, hogy a szomszéd élelmiszer-ombudsman nem tőlünk lopta az ötleteit, hanem magától jött rá erre a jól felfogott, és bizony igen, nemzeti érdekre.

A bankadó külföldi sikerével itt párhuzamot sem merek vonni, a gazdasági erőfeszítések elismerésével sem, pedig pénteken jön a Moody’s, és ha nem is hoz felminősítést, azért valószínűleg megsimogatja a buksinkat. Ezért legyen most elég egy fontos adalék a szlovén kulináriához: keleten a magyar konyha hatása érvényesül.