Vélemény és vita

Egy jelentés margójára

Álláspont. Château de la Muette, valószínűleg nem sokat mond a kedves olvasónak ez a név

Pedig ebben az impozáns párizsi épületben található a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – amelynek Magyarország 1996 óta a tagja – székhelye. És biztosan sokkal jobb és kedvesebb emlékek fűződnek hozzá, mint a nem is olyan messzire található Trianon-palotához.

Az OECD-nek az a célja, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában és értékelésében. Ez egyébként igazi felüdülés a többi globális szervezet magatartásához és terveihez viszonyítva, lásd például az ENSZ migrációs csomagját vagy a Nemzetközi Valutaalap goromba, mindig megszorításokkal járó, országpusztító kölcsöneit. Hogy az OECD mennyire komolyan veszi cél­jait, jól bizonyítja, hogy 1948-ban alakult jogelődjét bízták meg a háború utáni Európa talpra állításával, azaz a Marshall-terv kivitelezésével. A kivitelezés pedig sikerült, Európa nyugati fele talpra állt és megerősödött, és igazán nem rajtunk múlt, hogy ebből a sikerből mi nem részesedhettünk. Az is a szerencsés történések közé tartozik, hogy a jogelődnél dolgozó szakembereknek hála annyi tudás és szakértelem halmozódott fel, hogy a politikusok, akik között Robert Schumanok és Konrad Adenauerek is voltak, úgy döntöttek, ezt a kincset nem szabad veszni hagyni, és így 1961-ben megalakulhatott az OECD.
A szervezet tegnap jelentést tett közzé Magyarországról, amelynek tartalma sokak szemét csípni fogja, mert sok jót mond a magyar gazdaságról. Mintegy objektíven, tehetnénk hozzá. De inkább tegyük hozzá azt, hogy az OECD azon kevés szervezet és nemzetközi testület közé tartozik, amely múlt év őszi becslé­sében a magyar gazdaság erősödését 4,6 százalékra tette. Nem volt tehát kishitű hazánkkal kapcsolatban – becslése megegyezett a Pénzügyminisztériuméval. A szervezet igazgatója, Álvaro Pereira tegnap az idei előrejelzéseket ismertetve közölte, erre az évre 3,9, jövőre 3,3 százalékos növekedést várnak, amely számok megint csak egybeesnek a hazai várakozásokkal.

A GDP-adatoknál időzve jegyezzük meg, hogy volt már ilyen szinten a gazdaságunk, Medgyessy idejében. Ami annak volt köszönhető, hogy a szocialisták 2002-ben több száz milliárdos kasszát örököltek az első Orbán-kormánytól, majd tetemes hiteleket vettek fel, s akkoriban az uniós gazdaság is dübörgött, magával húzva bennünket is. Ma nincs kölcsönünk, nem csaholnak itt az IMF kamatkutyái, és nem száguld az uniós gazdaság sem, sőt fele annyira sem teljesít, mint a magyar. És van még egy érdekes dolog, az, hogy a héten a német szövetségi kormány jelentősen lerontotta a német gazdaság növekedésére adott előrejelzését: az Euró­pai Unió legnagyobb gazdasága a korábban várt 1,8 százalék helyett egy százalékkal bővülhet 2019-ben. Emellé tegyük oda az OECD 3,9 százalékos magyar becslését, és akármekkora is a gazdaságunk kitettsége, nyugodtan használjuk a négyszeres szorzót.

A szervezet jelentésében kitér arra is, hogy hazánk az egyik legjobban teljesítő az OECD-országok között, a 2016-os és 2017-es beruházási adatok óriási bővülést tükröznek, itt a legalacsonyabb a társasági adó, ami vonzó a külföldi befektetőknek – de ne folytassuk, mert tudjuk, kellően szerénynek kell lennünk. Azonban Macron árnyékából ilyeneket mondani, minimum bátorság, azt mutatja, hogy tud ez az ország. Talán egyszer mindenféle harcaink között majd eljutunk oda is, hogy nemcsak elkezdenek figyelni bennünket, hanem figyelnek majd ránk. A magyar modell ugyanis, hiszen ezt egyre több jel bizonyítja, működik.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom