Egy irányba

A néppárti vezető tapasztalata fontos sorvezetőnek bizonyul egy olyan probléma kezelé­sében, amelynek megoldása sajnos Európa nem minden politikusa számára nyilvánvaló. Az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök egyetértett abban, hogy szabad mozgás a schengeni övezetben csak akkor lehetséges, ha Európa külső határait megvédjük. Ez a józan ész hangja, amit Közép-Európában eddig is meghallottunk, nyugatabbra még ez nem olyan egyértelmű, legalábbis a politikai elit számára.

Kurz és Orbán egyetértett abban is, hogy a menedékkérők uniós elosztására vonatkozó kvótarendszer nem megoldás. Ez is olyan józan megállapítás, amit a valóság igazol, hiszen a kvóta egyértelműen és világosan elbukott. Nem a három, egyedüliként perbe fogott visegrádi ország miatt, hanem mert szinte senki sem tartotta be. Kurzot és Orbánt is a biztonság érdekli, Euró­pa védelme, így értik azt is, hogy a kvóta meghívót jelent az Európába igyekvő tömegek számára. Ez – többek között – Brüsszelben sem egyértemű, hiszen meghatározó uniós politikusok rendületlenül kitartanak a kvóta mellett, sőt állandóvá és automatikussá tennék azt, emellett pedig a legális migráció áldásos hatásairól értekeznek.

Az osztrák kancellár és a magyar kormányfő találkozója mindkét fél ellenzéke számára keserű pirula. Roppant bosszantó a dolog számukra. Egyrészt Kurz és Orbán egyetért a migráció kezelését illetően, és ez így van harmadik éve. Voltak és vannak persze érdekellentétek, például a migránsok visszafogadását ille­tően is összefeszült Bécs és Budapest 2015-ben, de Kurz – mint külügyminiszter – országa szempontjából érthető és racionális kritikái nem említhetők együtt az akkori szociáldemokrata partner fröcsögésével, nácizásával. Vitás kérdés persze Paks, de a bécsi agrár- és környezetvédelmi tárca időtlen idők óta néppárti irányítás alatt áll, és a mindenkori osztrák kormányok következetesen ellenzik az atomenergiát. A bővítést jóváhagyó Európai Bizottsággal szembeni lépésüket nem kell magunkra vennünk, a Kurz „pofonjáról” szóló híradások mögött csak a tájékozatlanság áll.

Ha már a szociáldemokratákat említettük, sokak szemében szálkát jelent az is, hogy a jelenlegi koalíció másik fele, az Osztrák Szabadságpárt Kurznál is jobban elkötelezett a magyar kormány irányába. Ha az FPÖ-n múlna, Ausztria belépne a visegrádi együttműködésbe is – igaz, a visegrádiak nem gondolkodnak ebben, de a szabadságpárti felvetés egyértelműen a visegrádi értékek és érdekek támogatását jelenti.

Kezeljük helyén a dolgokat: az osztrák és a magyar kormány sosem fog mindenben egyetérteni. Ez egyébként sem gyakran fordul elő, bármilyen két ország vezetését is nézzük. A lényeg a kölcsönös tisztelet, a képesség az egyenrangúak közti párbeszédre, valamint a nagy európai sorskérdésekben való kompatibilis néző- és álláspont. Ez a jelenlegi osztrák kormánnyal megvan, így van okunk optimizmusra. Tőlünk nyugatabbra láthatóan minden vezetőt megzaboláz időről időre a „politikai korrektség” diktatúrája, de Kurzot pont kevésbé, az FPÖ-nél pedig ez eddig sem merült fel.

Ausztria és Magyarország egy irányba megy az EU külső határainak védelmében – mondta tegnap Kurz. Fontos a megfogalmazás és fontos a téma is, kulcskérdés, hogy Kurz kancellárként, egy új partnerrel végre be tudja vetni magát ebbe a küzdelembe. Ha valami, hát ez olyan európai sorskérdés, amiben kell a támogatás.