Vélemény és vita
Egy gyilkosság margójára
Paweł Adamowicz meggyilkolása figyelmeztetés kellene, hogy legyen egész Európának – írja január 16-i számában a Financial Times kommentátora
Hozzáteszi: az áldozat személye, a helyszín és a merénylet körülményei alapján nehéz elképzelni, hogy teljesen esetleges bűntényről van szó.
Mint ismeretes, Gdańsk polgármesterét január 13-án vasárnap este egy nagyszabású jótékonysági rendezvény gáláján késelték meg. A politikust újra kellett éleszteni, többórás műtéten esett át, de az orvosok minden igyekezete ellenére egy nappal később elhunyt. Az elkövető egy 27 éves, büntetett előéletű helyi lakos, akit a gdański kerületi bíróság 2014-ben öt és fél év szabadságvesztésre ítélt, miután a városban elkövetett négy, fegyveres bankrablást. Az elrabolt pénzösszegek 2500 zlotytól 6800 zlotyig (187 ezer–509 ezer forint) terjedtek. Stefan W.-t december végén engedték ki a börtönből. A televíziós felvételeken látszik, hogy a támadó a tett után még egy ideig szaladgált a színpadon, mielőtt elfogták. Azt kiabálta, hogy a Polgári Platform (PO) miatt került ártatlanul börtönbe, s emiatt állt bosszút a jelenleg ellenzékben politizáló párt egyik frontemberén. Adamowicz a PO színeiben több ciklus óta vezette Gdańskot polgármesterként, a tavaly októberi helyhatósági választásokon független jelöltként választották újra.
Minden eddigi vizsgálat szerint egy közbűntényes hátterű, pszichopata – paranoid skizofréniában szenvedő – tettesről van szó. Ehhez képest azonnal akadtak olyanok, akik politikai hátteret vizionáltak a borzalmas cselekedet mögé, és megpróbálták felhasználni az esetet a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) ördögtől való mivoltának újabb bizonyítására. Jarosław Kaczyński konzervatív pártjára ugyanis hasonlóképpen tekint a liberális dominanciájú világ, mint a Fideszre s Orbán Viktorra.
Ezt tükrözi a rangos brit világlap kommentárja is. Többek között azt állítja, hogy Paweł Adamowicz meggyilkolása „újabb példa arra, hogy mekkora a szakadék a toleráns liberalizmus és a konzervatív nacionalizmus között”. Az eset figyelmeztető felkiáltójel kellene, hogy legyen az egész kontinens számára – hangzik az üzenet. A cikk emlékeztet rá, hogy mind Adamowicz, mind Jerzy Owsiak, az ominózus, immár több mint negyedszázada évente megtartott jótékonysági megmozdulás kezdeményezője és vezénylője „célpontjává váltak a kormánypárt és a szélsőjobboldali csoportok rettegést keltő propagandájának”, s magát a Karácsonyi Jótékonysági Nagy Zenekar (WOSP) elnevezésű rendezvényt is igyekezett diszkreditálni mint úgymond a „liberalizmus jelképét”.
A Financial Times óvatosságra int ugyan a bűntett politikai motivációinak keresése tekintetében, mindazonáltal azt sugallja, hogy az áldozat, a helyszín és a merénylet körülményei alapján nehéz pusztán esetlegesnek tekinteni. Adamowicz – írja a lap – az 1980-as években bekapcsolódott a Szolidaritás hátterű ellenzéki mozgalomba, 2015-ig a Polgári Platform (PO) tagja volt, egyértelműen liberális nézeteket hangoztatott például olyan kérdésekben is, mint a homoszexuálisok jogai vagy a migránsok befogadása tekintetében, minek folytán összeütközésbe került Kaczyński pártjának álláspontjával. A PiS azzal indokolja „országjobbító” politikáját – jegyzi meg a kommentár –, hogy az 1989-es vértelen forradalom nem tekinthető lezártnak, mivel számos vonalon nem hozta el a valódi változást, így például a bíróságok működésében, személyi állományának lecserélésében. A kormánypárt ezt érintő intézkedéseit élesen kifogásolja az EU, olyannyira, hogy akár az amszterdami szerződés (1998) 7. cikkelyében foglaltakat – ama bizonyos „atomfegyvert” – is kész alkalmazni Lengyelországgal szemben, azt állítván, hogy megsértette az unió legalapvetőbb értékeit.
A Financial Times szerint a PiS által használt nyelvezet „arra buzdította híveinek egy részét és a párton kívüli szélsőségeseket, hogy a mérsékelt liberálisokat ellenségként kezeljék, akiket kíméletlenül szét kell verni”. A lap felhívást intéz mindenkihez, de mindenekelőtt a PiS-hez és az általa ellenőrzött közmédiához, hogy ítélje el a szélsőséges megnyilvánulásokat és a politikai hátterű erőszak bármely formáját. Ugyanakkor azt sugallja: a PiS, ha egyáltalán hajlandó erre, azt nem őszintén, hanem csak taktikai megfontolásból fogja megtenni, mint ahogyan visszavett radikalizmusából a 2015-ös elnökválasztási és parlamenti választási kampánya során is.
A gdański tragédiának másutt is reflexiókat kellene kiváltania, méghozzá az EP-választások közeledtével fokozódó arányban – mutat rá a lap. Emlékeztet arra, hogy alig egy héttel korábban járt Varsóban az olasz miniszterelnök-helyettes, mint fogalmaz, a „szélsőjobboldali Liga” vezetője, Matteo Salvini, aki a lengyel fővárosban felvetette, hogy ideje volna létrehozni az euroszkeptikus pártok szövetségét. Orbán Viktort is bevonja ebbe a gondolatsorba, aki szerint ugyancsak összefogásra van szükség ahhoz, hogy a tavaszi választásokon többségbe kerüljenek a szabad migráció ellenzői. Mindebből az FT azt a következtetést vonja le, hogy a tolerancia erősítésének és a megosztottság felszámolásának eszméje, melyeknek az Európai Unió kellene, hogy legyen a megtestesülése, súlyos fenyegetésnek van kitéve.
Ennyit a brit lap véleményéről. A szélsőségesnek kikiáltott PiS kormányzata, az általa delegált köztársasági elnök ugyanakkor megrendülését fejezte ki, országos gyászt rendelt el a hét végére, és méltóképpen megtisztelte Adamowicz tragikus halálát. Politikai kommentárokat szinte kizárólag baloldali és balliberális politikusok hangoztatnak az országban, valamint a hozzájuk húzó sajtó. Nem a közbűntényes elkövetőt aposztrofálják pszichopataként, hanem az esemény kiváltó okaként „a lengyel politikai pszichózist” jelölik meg, ostorozzák a kormányzat médiamonopóliumát (ami messze nem igaz, hiszen a sajtófelületek oroszlánrészét továbbra is a balliberális erők uralják), s vádaskodásaik tárgyai közül az egyház sem maradhat ki, amelyről azt állítják, hogy „jelentőségteljesen hallgat”. Ugyanakkor például Sławoj Leszek Głódź érsek, gdański metropolita, amikor beírt a városi hivatalban kitett kondoleáló könyvbe, azt nyilatkozta, hogy Adamowicz szép, tartalmas, méltó és dinamikus, de sajnos rövid életet élt. A szörnyű tetthez hasonló nem fordult elő a lengyel történelemben a Gabriel Narutowicz lengyel államfő ellen 1922-ben elkövetett gyilkos merénylet óta – emlékeztetett a főpap.
A balliberálisok gyűlöletbeszédet emlegetnek a „betegesen antikommunista” PiS-szel kapcsolatban, miközben nem sok keresgélésbe kerül a világhálón, hogy éppen az ő oldaluk híveitől olyan megjegyzésekkel találkozzunk, mint hogy „a kacsákra lőni kell” (Kaczyński nevére való utalás), vagy „ideje elmetszeni a PiS-es métely nyakát”. Maga az említett, jótékonykodó Owsiak is az elmúlt években nem egyszer kendőzetlenül uszította egymásra az embereket, hangoztatva, hogy „kétszer annyit adok a kasszába, csak hogy a PiS-eseket üsse meg a guta”, mert „ezeknek a mucsai bunkóknak nincs kegyelem”. Stefan Niesołowski, a PO parlamenti képviselője is gyakran hangoztatta, hogy „a PiS-t egyszerűen ki kell végezni”.
Ismerős indulatok, hallhattunk hasonló stílusú mondatokat a hazai ellenzék által szervezett, karácsony előtti megmozduláson, az Ország Karácsonyfája körül és egyéb összejöveteleiken is. És a stílus, mint tudjuk, maga az ember. Mi ezt üzenjük Európának. Szegény Paweł Adamowicz nyugodjék békében. Közbűntényes gyilkosát pedig soha többé ne engedjék emberek közé!
Mint ismeretes, Gdańsk polgármesterét január 13-án vasárnap este egy nagyszabású jótékonysági rendezvény gáláján késelték meg. A politikust újra kellett éleszteni, többórás műtéten esett át, de az orvosok minden igyekezete ellenére egy nappal később elhunyt. Az elkövető egy 27 éves, büntetett előéletű helyi lakos, akit a gdański kerületi bíróság 2014-ben öt és fél év szabadságvesztésre ítélt, miután a városban elkövetett négy, fegyveres bankrablást. Az elrabolt pénzösszegek 2500 zlotytól 6800 zlotyig (187 ezer–509 ezer forint) terjedtek. Stefan W.-t december végén engedték ki a börtönből. A televíziós felvételeken látszik, hogy a támadó a tett után még egy ideig szaladgált a színpadon, mielőtt elfogták. Azt kiabálta, hogy a Polgári Platform (PO) miatt került ártatlanul börtönbe, s emiatt állt bosszút a jelenleg ellenzékben politizáló párt egyik frontemberén. Adamowicz a PO színeiben több ciklus óta vezette Gdańskot polgármesterként, a tavaly októberi helyhatósági választásokon független jelöltként választották újra.
Minden eddigi vizsgálat szerint egy közbűntényes hátterű, pszichopata – paranoid skizofréniában szenvedő – tettesről van szó. Ehhez képest azonnal akadtak olyanok, akik politikai hátteret vizionáltak a borzalmas cselekedet mögé, és megpróbálták felhasználni az esetet a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) ördögtől való mivoltának újabb bizonyítására. Jarosław Kaczyński konzervatív pártjára ugyanis hasonlóképpen tekint a liberális dominanciájú világ, mint a Fideszre s Orbán Viktorra.
Ezt tükrözi a rangos brit világlap kommentárja is. Többek között azt állítja, hogy Paweł Adamowicz meggyilkolása „újabb példa arra, hogy mekkora a szakadék a toleráns liberalizmus és a konzervatív nacionalizmus között”. Az eset figyelmeztető felkiáltójel kellene, hogy legyen az egész kontinens számára – hangzik az üzenet. A cikk emlékeztet rá, hogy mind Adamowicz, mind Jerzy Owsiak, az ominózus, immár több mint negyedszázada évente megtartott jótékonysági megmozdulás kezdeményezője és vezénylője „célpontjává váltak a kormánypárt és a szélsőjobboldali csoportok rettegést keltő propagandájának”, s magát a Karácsonyi Jótékonysági Nagy Zenekar (WOSP) elnevezésű rendezvényt is igyekezett diszkreditálni mint úgymond a „liberalizmus jelképét”.
A Financial Times óvatosságra int ugyan a bűntett politikai motivációinak keresése tekintetében, mindazonáltal azt sugallja, hogy az áldozat, a helyszín és a merénylet körülményei alapján nehéz pusztán esetlegesnek tekinteni. Adamowicz – írja a lap – az 1980-as években bekapcsolódott a Szolidaritás hátterű ellenzéki mozgalomba, 2015-ig a Polgári Platform (PO) tagja volt, egyértelműen liberális nézeteket hangoztatott például olyan kérdésekben is, mint a homoszexuálisok jogai vagy a migránsok befogadása tekintetében, minek folytán összeütközésbe került Kaczyński pártjának álláspontjával. A PiS azzal indokolja „országjobbító” politikáját – jegyzi meg a kommentár –, hogy az 1989-es vértelen forradalom nem tekinthető lezártnak, mivel számos vonalon nem hozta el a valódi változást, így például a bíróságok működésében, személyi állományának lecserélésében. A kormánypárt ezt érintő intézkedéseit élesen kifogásolja az EU, olyannyira, hogy akár az amszterdami szerződés (1998) 7. cikkelyében foglaltakat – ama bizonyos „atomfegyvert” – is kész alkalmazni Lengyelországgal szemben, azt állítván, hogy megsértette az unió legalapvetőbb értékeit.
A Financial Times szerint a PiS által használt nyelvezet „arra buzdította híveinek egy részét és a párton kívüli szélsőségeseket, hogy a mérsékelt liberálisokat ellenségként kezeljék, akiket kíméletlenül szét kell verni”. A lap felhívást intéz mindenkihez, de mindenekelőtt a PiS-hez és az általa ellenőrzött közmédiához, hogy ítélje el a szélsőséges megnyilvánulásokat és a politikai hátterű erőszak bármely formáját. Ugyanakkor azt sugallja: a PiS, ha egyáltalán hajlandó erre, azt nem őszintén, hanem csak taktikai megfontolásból fogja megtenni, mint ahogyan visszavett radikalizmusából a 2015-ös elnökválasztási és parlamenti választási kampánya során is.
A gdański tragédiának másutt is reflexiókat kellene kiváltania, méghozzá az EP-választások közeledtével fokozódó arányban – mutat rá a lap. Emlékeztet arra, hogy alig egy héttel korábban járt Varsóban az olasz miniszterelnök-helyettes, mint fogalmaz, a „szélsőjobboldali Liga” vezetője, Matteo Salvini, aki a lengyel fővárosban felvetette, hogy ideje volna létrehozni az euroszkeptikus pártok szövetségét. Orbán Viktort is bevonja ebbe a gondolatsorba, aki szerint ugyancsak összefogásra van szükség ahhoz, hogy a tavaszi választásokon többségbe kerüljenek a szabad migráció ellenzői. Mindebből az FT azt a következtetést vonja le, hogy a tolerancia erősítésének és a megosztottság felszámolásának eszméje, melyeknek az Európai Unió kellene, hogy legyen a megtestesülése, súlyos fenyegetésnek van kitéve.
Ennyit a brit lap véleményéről. A szélsőségesnek kikiáltott PiS kormányzata, az általa delegált köztársasági elnök ugyanakkor megrendülését fejezte ki, országos gyászt rendelt el a hét végére, és méltóképpen megtisztelte Adamowicz tragikus halálát. Politikai kommentárokat szinte kizárólag baloldali és balliberális politikusok hangoztatnak az országban, valamint a hozzájuk húzó sajtó. Nem a közbűntényes elkövetőt aposztrofálják pszichopataként, hanem az esemény kiváltó okaként „a lengyel politikai pszichózist” jelölik meg, ostorozzák a kormányzat médiamonopóliumát (ami messze nem igaz, hiszen a sajtófelületek oroszlánrészét továbbra is a balliberális erők uralják), s vádaskodásaik tárgyai közül az egyház sem maradhat ki, amelyről azt állítják, hogy „jelentőségteljesen hallgat”. Ugyanakkor például Sławoj Leszek Głódź érsek, gdański metropolita, amikor beírt a városi hivatalban kitett kondoleáló könyvbe, azt nyilatkozta, hogy Adamowicz szép, tartalmas, méltó és dinamikus, de sajnos rövid életet élt. A szörnyű tetthez hasonló nem fordult elő a lengyel történelemben a Gabriel Narutowicz lengyel államfő ellen 1922-ben elkövetett gyilkos merénylet óta – emlékeztetett a főpap.
A balliberálisok gyűlöletbeszédet emlegetnek a „betegesen antikommunista” PiS-szel kapcsolatban, miközben nem sok keresgélésbe kerül a világhálón, hogy éppen az ő oldaluk híveitől olyan megjegyzésekkel találkozzunk, mint hogy „a kacsákra lőni kell” (Kaczyński nevére való utalás), vagy „ideje elmetszeni a PiS-es métely nyakát”. Maga az említett, jótékonykodó Owsiak is az elmúlt években nem egyszer kendőzetlenül uszította egymásra az embereket, hangoztatva, hogy „kétszer annyit adok a kasszába, csak hogy a PiS-eseket üsse meg a guta”, mert „ezeknek a mucsai bunkóknak nincs kegyelem”. Stefan Niesołowski, a PO parlamenti képviselője is gyakran hangoztatta, hogy „a PiS-t egyszerűen ki kell végezni”.
Ismerős indulatok, hallhattunk hasonló stílusú mondatokat a hazai ellenzék által szervezett, karácsony előtti megmozduláson, az Ország Karácsonyfája körül és egyéb összejöveteleiken is. És a stílus, mint tudjuk, maga az ember. Mi ezt üzenjük Európának. Szegény Paweł Adamowicz nyugodjék békében. Közbűntényes gyilkosát pedig soha többé ne engedjék emberek közé!