Vélemény és vita
Egy amerikai Ázsiában
Álláspont. Vigyázó szemünket vessük hát Délkelet-Ázsiára, mert nemcsak a térség, hanem a világ szempontjából is fontos dolgok dőlhetnek el ott a következő másfél hétben
Ázsiai körútra indult Donald Trump. Hogy pontosabbak legyünk: az amerikai elnök inkább csak körüljárja Észak-Koreát és a Dél-kínai-tengert, azt a két gócpontot, amelyek mentén a következő években a térség sorsát meghatározó események történhetnek. Trump elmondta már, hogy kiemelt szerepet kap majd az észak-koreai nukleáris program, ugyanakkor a legtöbb megbeszélés kereskedelmi kérdések körül forog.
Az utat a kellemesebb, könnyebb végéről kezdte, tegnap már golfozott egyet Abe Sindzó japán miniszterelnökkel, és a mai tárgyalásokon sem túl valószínű, hogy sok ügyben ne értenének egyet. Trump szerint ennél szorosabb még sosem volt a két ország kapcsolata, Abe Sindzó pedig az amerikai–japán szövetség még szorosabbra fűzéséről beszélt, de valójában már régóta azon az úton próbálja terelgetni Japánt, amelyiken katonailag kevésbé függene az Egyesült Államoktól.
Nagyon fontos lehet, hogy Trump mit mond Japánban és Dél-Koreában, mert az elmúlt fél évben ellentmondó nyilatkozatai voltak, melyek egyrészt azt sugallták, hogy az Egyesült Államok visszább venne eddigi nemzetközi szerepvállalásából, másrészt pedig ígéretet tett az ázsiai szövetségeseknek arra, hogy Washington nem hagyja őket cserben. Ha Japán és Dél-Korea úgy érzi, nem számíthat az Egyesült Államokra, magasabb fokozatra kapcsolhatja fegyverkezési programjait, vagy közeledhet Kínához.
Miközben bizonytalanság érezhető az amerikai–japán és az amerikai–dél-koreai viszonyban, Hszi Csin-ping „kínai álma” egy még erősebb Kína megteremtését hozhatja el. Érdekes az a váltás is, hogy (az ideológiát félretéve) Peking nagyobb hangsúlyt akar fektetni a kínai diaszpórák elérésére, megvédésére. Egyfajta etnonacionalista fordulat ez, amellyel Kína a körülbelül ötvenmillió „külhonit” kívánja egyesíteni az otthon maradtakkal. A Foreign Affairs külpolitikai folyóirat Orbán Viktor politikájához hasonlítja ezt a tervet.
Annyi biztos, hogy a kínai elnök sokkal stabilabb és erősebb alapon áll most saját hazájában, mint Donald Trump az Egyesült Államokban. Hszi ki tud várni, Trump nem biztos. Az amerikai elnöknek minél előbb eredményeket kell felmutatnia, míg kínai kollégája nyugodtan játszhat kivárásra. Nem véletlen, hogy Trump fennen hangoztatja, azonnal el kell tüntetni a kereskedelmi deficitet Kínával szemben, és drasztikus eszközöket kell bevetni Észak-Korea ellen. Trumpnak nem biztos, hogy van ideje kivárni egy évekig tartó egyezkedést. Éppen ezért előfordulhat az is, hogy az amerikai elnök kénytelen lesz engedni Peking akaratának, ha gyorsan eredményt akar felmutatni. Érdekesség, hogy az amerikai elnök a dél-koreai parlamentben is mond beszédet, és közvetlenül utána utazik Kínába, így ha ismét nagyot akar mondani Szöulban, könnyen morcos kedvvel fogadhatják a Sárga-tenger túloldalán.
Körútján Trump két fontos gyűlésen is részt vesz, Vietnamban az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés vezetői találkoznak egymással, míg a Fülöp-szigeteken a tizenkettedik Kelet-Ázsia Csúcstalálkozót rendezik meg. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a két találkozónak és a hozzájuk kapcsolódó kétoldalú tárgyalásoknak a fontosságát: ha Trump itt nem mutat be „hibátlan gyakorlatot”, könnyen Kína vagy Oroszország felé lökheti a részt vevő országokat, és most kell megvetnie a lábát, ha nem akar nagyobb teret átadni Pekingnek mind a gazdaságban, mind a nemzetközi politikában. Vigyázó szemünket vessük hát Délkelet-Ázsiára, mert nemcsak a térség, hanem a világ szempontjából is fontos dolgok dőlhetnek el ott a következő másfél hétben.
Az utat a kellemesebb, könnyebb végéről kezdte, tegnap már golfozott egyet Abe Sindzó japán miniszterelnökkel, és a mai tárgyalásokon sem túl valószínű, hogy sok ügyben ne értenének egyet. Trump szerint ennél szorosabb még sosem volt a két ország kapcsolata, Abe Sindzó pedig az amerikai–japán szövetség még szorosabbra fűzéséről beszélt, de valójában már régóta azon az úton próbálja terelgetni Japánt, amelyiken katonailag kevésbé függene az Egyesült Államoktól.
Nagyon fontos lehet, hogy Trump mit mond Japánban és Dél-Koreában, mert az elmúlt fél évben ellentmondó nyilatkozatai voltak, melyek egyrészt azt sugallták, hogy az Egyesült Államok visszább venne eddigi nemzetközi szerepvállalásából, másrészt pedig ígéretet tett az ázsiai szövetségeseknek arra, hogy Washington nem hagyja őket cserben. Ha Japán és Dél-Korea úgy érzi, nem számíthat az Egyesült Államokra, magasabb fokozatra kapcsolhatja fegyverkezési programjait, vagy közeledhet Kínához.
Miközben bizonytalanság érezhető az amerikai–japán és az amerikai–dél-koreai viszonyban, Hszi Csin-ping „kínai álma” egy még erősebb Kína megteremtését hozhatja el. Érdekes az a váltás is, hogy (az ideológiát félretéve) Peking nagyobb hangsúlyt akar fektetni a kínai diaszpórák elérésére, megvédésére. Egyfajta etnonacionalista fordulat ez, amellyel Kína a körülbelül ötvenmillió „külhonit” kívánja egyesíteni az otthon maradtakkal. A Foreign Affairs külpolitikai folyóirat Orbán Viktor politikájához hasonlítja ezt a tervet.
Annyi biztos, hogy a kínai elnök sokkal stabilabb és erősebb alapon áll most saját hazájában, mint Donald Trump az Egyesült Államokban. Hszi ki tud várni, Trump nem biztos. Az amerikai elnöknek minél előbb eredményeket kell felmutatnia, míg kínai kollégája nyugodtan játszhat kivárásra. Nem véletlen, hogy Trump fennen hangoztatja, azonnal el kell tüntetni a kereskedelmi deficitet Kínával szemben, és drasztikus eszközöket kell bevetni Észak-Korea ellen. Trumpnak nem biztos, hogy van ideje kivárni egy évekig tartó egyezkedést. Éppen ezért előfordulhat az is, hogy az amerikai elnök kénytelen lesz engedni Peking akaratának, ha gyorsan eredményt akar felmutatni. Érdekesség, hogy az amerikai elnök a dél-koreai parlamentben is mond beszédet, és közvetlenül utána utazik Kínába, így ha ismét nagyot akar mondani Szöulban, könnyen morcos kedvvel fogadhatják a Sárga-tenger túloldalán.
Körútján Trump két fontos gyűlésen is részt vesz, Vietnamban az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés vezetői találkoznak egymással, míg a Fülöp-szigeteken a tizenkettedik Kelet-Ázsia Csúcstalálkozót rendezik meg. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a két találkozónak és a hozzájuk kapcsolódó kétoldalú tárgyalásoknak a fontosságát: ha Trump itt nem mutat be „hibátlan gyakorlatot”, könnyen Kína vagy Oroszország felé lökheti a részt vevő országokat, és most kell megvetnie a lábát, ha nem akar nagyobb teret átadni Pekingnek mind a gazdaságban, mind a nemzetközi politikában. Vigyázó szemünket vessük hát Délkelet-Ázsiára, mert nemcsak a térség, hanem a világ szempontjából is fontos dolgok dőlhetnek el ott a következő másfél hétben.