Nagy Ottó

Vélemény és vita

Ebola

Álláspont. Agyatlan világunkban gyakran söpörnek végig mindenféle járványok a széles vásznon

Bár most rögtön a saját dugámba dőltem, mert hirtelen egyet sem tudok mondani, de itt van, hoppá, egy, A vírus, de az meg már régi film, és hát soha nem láttam elejétől végig, és amit láttam, az sem tetszett, helyette mostanában divatos zombivírusok és -sorozatok támadnak, az előbbieket Brad Pitt, az utóbbiakat a tinédzser korosztály hatástalanítja. De aztán a vírus előbb-utóbb felüti a fejét a sorozatokban is, volt így a 24-ben, küzdött vele Mulder és Scally ügynök, meg mind A 12 majom, bár az nem is sorozat, meg az egész filmipar évtizedeken át, mert a happy endes történetekben annyira jó, hogy mindig akad egy lángelme vagy egy véletlen, és mindig sikerül legyőzni a kivétel nélkül mindig halálos kórt – és másfél óra borzongás után örülhetnek az életben maradtak. Az irodalom is megemlékezik a vírusokról, ott van példának okáért Merle-től a Védett férfiak, amelynek főhősét – hiába a regénybe szőtt szatíra – tizenhat évesen azért képes irigyelni az ember.

A valóság persze más, terjessze a betegséget akár vírus, akár baktérium, esetleg amőba, amely olyan csúnya dolgokat tud művelni, hogy a fertőzöttnek gyakran arra sem marad ideje, hogy behúzza a második x-et. Ezeket a dolgokat az ősidőktől komolyan veszi az emberiség, és igyekszik keresni a baj ellenszerét, lásd a Kőbaltás ember, és benne Ka-bor, a varázsló, aki nyírfahéjfőzettel gyógyítja a törzset. Pedig mindez csak egy Delfin-könyvben volt, s minden valószínűség szerint csak egy kis influenza. Persze ez az influenza évente végigsöpör a világon, gyakran mutálódik, ezért mindig más variánssal kell megküzdeni. De már van ellenszere, lehet kérni oltást, és így viszonylag olcsón meg lehet úszni a támadását. Azonban még így is sok millió áldozatot követel évente, de nem félünk tőle. Mégsem értek egyet azokkal, akik az influenzával takarózva legyintenek az Ebolára. Akkor sem, ha hangsúlyozzák, hogy mi – magyarok, európaiak és a fejlett világ – nem kaphatjuk meg, mert nem csókolgatjuk agyon a halottainkat, nem megyünk végig minimum ötvenen, csupán felebaráti szeretetből a friss özvegyasszonyokon, nem zabálunk két pofára denevért meg dögöt – bár hát ugye tulajdonképpen csak azt, a franciák meg számoljanak el az osztrigákkal.
Az egyet nem értés egyik nagy oka, hogy láttam már influenzás embert, sőt én is voltam az – és így most tudom írni a butaságaimat –, de ebolást még egyet sem, és őszintén mondom, nem is akarok. Az Ebola elleni gyógyszer nem léte a következő ok. Pedig két fertőzöttet – természetesen az Egyesült Államokban – már kezeltek eddig csak majmokon kipróbált gyógyszerrel, és úgy tűnik, ők meggyógyulnak. Ezért nem is érthető, hogy miért nem oltanak be azzal a szerrel minden szerencsétlent azonnal. Talán azért, mert a WHO etikai kérdéseket feszeget. Hogy lehet-e? Mert hát eddig ugye csak majmokon.

Gyanítom, hogy aki elkapta ezt a rendkívül magas halálozási aránnyal járó betegséget, annak mindegy, mivel oltják be, lehet az akár lószérum is, csak hasson. Ha meg nem hat, akkor legalább megpróbálták, mert gyógyszer az ugye elvileg nincs.

Repülőgép azonban van, azzal lehet remekül szállítani Amerikába és Európába a betegeket, hogy meggyógyítsák őket. Igaz, ez összesen három fő, az amerikaiakról meg már írtunk is, de ne felejtsük el, volt már olyan, hogy nüanszok miatt következtek be borzalmas dolgok – ne járványt citáljunk, hanem az 1986-os Challenger-katasztrófát, ahol egy egyébként filléres tömítőgyűrű hibája okozta a tragédiát. Ez a rohadt vírus meg sokkal kisebb, és sokkal jobban vigyázni kell vele, mert fertőz – és ahhoz lehet, hogy elég egy tüsszentés. Akkor is lehet, ha azt mondják, hogy úgy nem is terjed, meg nem is fertőz, hanem csak testnedvekkel. Erre viszont mit mondjon az, akinek már beletüsszentettek a képébe? Akkor vajon nem testnedveket törölgetett? A növény- és állatbetegségek ellen azért védekezünk, mert ha nem tesszük, akkor gazdasági kár keletkezik, ami lehet milliárdos is, és nemcsak forintban, hanem dollárban és euróban mérve is. Csakhogy az emberéletet meg nem lehet még milliárdokban sem mérni.
Libériában és Sierra Leonéban szükségállapot van, az amerikai járványügyi és megelőzési hatóság a legmagasabb szintű egészségügyi készültséget rendelte el, a német hadsereg sürgősségi tervet dolgozott ki a járvány ellen, az Egészségügyi Világszervezet százmillió dolláros védekezési tervet jelentett be, az Európai Unió majdnem négymillió euróval „járul hozzá a védekezés költségeihez”.

Lapzártánkig nem érkezett újabb ebolás beteg sem az Egyesült Államokba, sem Európába. Pánikra tehát semmi ok. Néhány dolgon azonban elgondolkodhatnánk.