Vélemény és vita
Eben guba
A magyarországi ellenzék arra sem képes, hogy létrehozzon egy új szemléletű közösséget, olyat, amelyik ténylegesen a néphez szól
Az országgyűlési választások előtt visszatérő jelenségként a pártok ismét felfedezik a civileket. Az ellenzéki pártoknak létfontosságú bizonyítani, hogy méltók voltak az adófizetőktől származó közpénzekre, amiből ma anélkül élnek jól, hogy gyarapítanák a nemzeti értékeket.
A magyarországi ellenzék önmagával van elfoglalva. Egyetlen világosan megfogalmazott célja az Orbán-kormány megbuktatása. Bukott, színváltó politikusok időnként egymásba kapaszkodva körtáncot lejtenek, egy tapodtat sem haladnak azonban a közjó szolgálatának irányába. Brüsszelből koldulnak politikai és pénzügyi támogatást, kérik és elfogadják a Soros-féle zsoldosokat toborzó intézmények „adományait”.
A szélsőbal és a radikális jobboldali pártalakulatok, csakúgy, mint a brüsszeli hatalmukat féltő kontraszelektált intézményi vezetők, támadják a többséget alkotó, nemzetben gondolkodó civil közösségeket. A jégmezőszerűen tömbösödött neoliberálisokat azonban egyre több rianás szaggatja.
A 21. század olyan korszak, amikor az Egyesült Államok és Európa polgárai ráébredtek, hogy saját sorsuk alakítását nem bízhatják vakon és kizárólagosan a közvetett népképviseleti rendszerre.
A választási időszakok között szükség van arra, hogy a bizalmat kapott kormányok és vezetőik ne feledjék küldőik korlátlan felügyeleti jogát (népfelség elve). Néhányan már így gondolkodnak. Trump szerint Washingtonnak vissza kell adnia a hatalmat népének. Vajon az Európai Unió vezetői mikor követik az idők és az Egyesült Államok elnökének szavát?
Ma már a nemzetek polgárai saját érdekeiket helyezik az első helyre. Ez nem zárja ki a pontos és fontos célok uniós közösségi kijelölését, ezzel a szövetségesi összefogás lehetőségét. Bármely szövetség akkor lehet tartós és erős, ha önkéntes és közös érdekeltségű. A szuverenitásuk mellett elkötelezett európai nemzetek stabil pilléreket adhatnak kontinensünknek.
A gazdasági bevándorlással együtt járó iszlám vallási térfoglalás, karöltve a terrorizmussal, ma már kézzelfogható veszélyt jelent a keresztény civilizációra. Semmilyen gazdasági vagy pártpolitikai érdek nem írhatja felül az unió népeinek biztonságát. Európa lakói, legyenek zsidók, cigányok, keresztények, megbecsülik szülőföldjüket és ragaszkodnak hozzá.
A családi értékek lényeges eleme a nemzet fenntarthatósága, ez pedig kizárja a szabályozatlan, újkori népvándorlás elfogadását. Az igazi menekültek időhatárhoz kötött befogadása vagy a szükséges munkaerőimport megítéltetése csakis az uniós tagországok egyedi törvényei szerint realizálódhat. Általános érvényűvé kell tenni azt a tételt, hogy az európai uniós nemzetek szuverenitásukat csak önkéntesen korlátozhatják. Az erőszakos brüsszeli beavatkozások spontán módon kiváltották a tiltakozást, aminek világraszóló példája volt a magyarországi Békemenet. A polgárok ismert szellemi és nemzetvédő hazafiakhoz és a CÖF-höz kötődve félmillióan, békés meneteléssel megüzenték, hogy nem engedik a magyarországi demokrácia és jogállamiság megcsonkítását. Megvédik kormányukat, és ha kell, az éledő liberálfasizmussal is szembeszállnak.
A CÖF–CÖKA szellemi honvédői szerint, a brüsszeli intézményi rendszerre vonatkoztatva, a népnek van kormánya és nem fordítva.
Hiába kezdődött el Kínában a kakas éve, ami az embereknek jó dolgokat ígér, nálunk az ellenzékiek csak kukorékolnak, de a hajnal lehetőségét nem akarják tudomásul venni. A magyarországi ellenzék arra sem képes, hogy létrehozzon egy új szemléletű közösséget, olyat, amelyik ténylegesen a néphez szól. Ehhez a régi idők obsitra érett pártkatonáit számukra fájdalmas, de megérdemelt pihenőre kellene küldeni. Cirkuszba illő politikai salto mortalékat láthatunk, pártvezetők önkéntesen iratkoznak a virtuális bohóciskolába. Utóbbira jó példa Vona Gábor utánzóművész, aki radikális jobboldali vezérből avanzsálva próbálkozik baráti hidat ácsolni az általa elszámoltatásra ítélt szélsőbal felé. Az őt követőknek morbid érzést okoz ugyan, de végül is a kilyukadt és üres zsáknak valahogy el kell jutnia a foltjáig.
A politikai ismeretek és tapasztalat hiányában, a hataloméhségtől vezetve a Jobbik egy második néppárt építését vizionálja. A kudarc garantált. A néppárt a nemzet spontán egyedi intézménye, ahol az országlást meghatározó polgári többség szabja meg az irányt. Magyarországnak jelenleg stabil néppártja a Fidesz–KDNP szövetség. Vezetője karizmatikus és állhatatos. Ahogy ő mondta, nem hiba nélküli, de nyuszi módjára nem szokott megfutamodni. Ez annyira igaz, hogy a bizonyítást el is hagyhatjuk.
Az identitásukban eltévedt bal és jobboldali ellenzék bátorsága kimerül a látszólagos, egymás elleni fellépésekkel, de cselekedeteikkel nap mint nap megcáfolják magukat. Előzményeik alapján eben guba hogyan jönnek 2018-ban, jöhetnek együtt és külön is. A kiábrándultaknak üzenjük, hogy a pártokká soha nem váló civil közösségekben, mint például a CÖF–CÖKA-ban megtalálhatják, amit keresnek, és hatékonyan hallathatják közjót építő hangjukat!
A magyarországi ellenzék önmagával van elfoglalva. Egyetlen világosan megfogalmazott célja az Orbán-kormány megbuktatása. Bukott, színváltó politikusok időnként egymásba kapaszkodva körtáncot lejtenek, egy tapodtat sem haladnak azonban a közjó szolgálatának irányába. Brüsszelből koldulnak politikai és pénzügyi támogatást, kérik és elfogadják a Soros-féle zsoldosokat toborzó intézmények „adományait”.
A szélsőbal és a radikális jobboldali pártalakulatok, csakúgy, mint a brüsszeli hatalmukat féltő kontraszelektált intézményi vezetők, támadják a többséget alkotó, nemzetben gondolkodó civil közösségeket. A jégmezőszerűen tömbösödött neoliberálisokat azonban egyre több rianás szaggatja.
A 21. század olyan korszak, amikor az Egyesült Államok és Európa polgárai ráébredtek, hogy saját sorsuk alakítását nem bízhatják vakon és kizárólagosan a közvetett népképviseleti rendszerre.
A választási időszakok között szükség van arra, hogy a bizalmat kapott kormányok és vezetőik ne feledjék küldőik korlátlan felügyeleti jogát (népfelség elve). Néhányan már így gondolkodnak. Trump szerint Washingtonnak vissza kell adnia a hatalmat népének. Vajon az Európai Unió vezetői mikor követik az idők és az Egyesült Államok elnökének szavát?
Ma már a nemzetek polgárai saját érdekeiket helyezik az első helyre. Ez nem zárja ki a pontos és fontos célok uniós közösségi kijelölését, ezzel a szövetségesi összefogás lehetőségét. Bármely szövetség akkor lehet tartós és erős, ha önkéntes és közös érdekeltségű. A szuverenitásuk mellett elkötelezett európai nemzetek stabil pilléreket adhatnak kontinensünknek.
A gazdasági bevándorlással együtt járó iszlám vallási térfoglalás, karöltve a terrorizmussal, ma már kézzelfogható veszélyt jelent a keresztény civilizációra. Semmilyen gazdasági vagy pártpolitikai érdek nem írhatja felül az unió népeinek biztonságát. Európa lakói, legyenek zsidók, cigányok, keresztények, megbecsülik szülőföldjüket és ragaszkodnak hozzá.
A családi értékek lényeges eleme a nemzet fenntarthatósága, ez pedig kizárja a szabályozatlan, újkori népvándorlás elfogadását. Az igazi menekültek időhatárhoz kötött befogadása vagy a szükséges munkaerőimport megítéltetése csakis az uniós tagországok egyedi törvényei szerint realizálódhat. Általános érvényűvé kell tenni azt a tételt, hogy az európai uniós nemzetek szuverenitásukat csak önkéntesen korlátozhatják. Az erőszakos brüsszeli beavatkozások spontán módon kiváltották a tiltakozást, aminek világraszóló példája volt a magyarországi Békemenet. A polgárok ismert szellemi és nemzetvédő hazafiakhoz és a CÖF-höz kötődve félmillióan, békés meneteléssel megüzenték, hogy nem engedik a magyarországi demokrácia és jogállamiság megcsonkítását. Megvédik kormányukat, és ha kell, az éledő liberálfasizmussal is szembeszállnak.
A CÖF–CÖKA szellemi honvédői szerint, a brüsszeli intézményi rendszerre vonatkoztatva, a népnek van kormánya és nem fordítva.
Hiába kezdődött el Kínában a kakas éve, ami az embereknek jó dolgokat ígér, nálunk az ellenzékiek csak kukorékolnak, de a hajnal lehetőségét nem akarják tudomásul venni. A magyarországi ellenzék arra sem képes, hogy létrehozzon egy új szemléletű közösséget, olyat, amelyik ténylegesen a néphez szól. Ehhez a régi idők obsitra érett pártkatonáit számukra fájdalmas, de megérdemelt pihenőre kellene küldeni. Cirkuszba illő politikai salto mortalékat láthatunk, pártvezetők önkéntesen iratkoznak a virtuális bohóciskolába. Utóbbira jó példa Vona Gábor utánzóművész, aki radikális jobboldali vezérből avanzsálva próbálkozik baráti hidat ácsolni az általa elszámoltatásra ítélt szélsőbal felé. Az őt követőknek morbid érzést okoz ugyan, de végül is a kilyukadt és üres zsáknak valahogy el kell jutnia a foltjáig.
A politikai ismeretek és tapasztalat hiányában, a hataloméhségtől vezetve a Jobbik egy második néppárt építését vizionálja. A kudarc garantált. A néppárt a nemzet spontán egyedi intézménye, ahol az országlást meghatározó polgári többség szabja meg az irányt. Magyarországnak jelenleg stabil néppártja a Fidesz–KDNP szövetség. Vezetője karizmatikus és állhatatos. Ahogy ő mondta, nem hiba nélküli, de nyuszi módjára nem szokott megfutamodni. Ez annyira igaz, hogy a bizonyítást el is hagyhatjuk.
Az identitásukban eltévedt bal és jobboldali ellenzék bátorsága kimerül a látszólagos, egymás elleni fellépésekkel, de cselekedeteikkel nap mint nap megcáfolják magukat. Előzményeik alapján eben guba hogyan jönnek 2018-ban, jöhetnek együtt és külön is. A kiábrándultaknak üzenjük, hogy a pártokká soha nem váló civil közösségekben, mint például a CÖF–CÖKA-ban megtalálhatják, amit keresnek, és hatékonyan hallathatják közjót építő hangjukat!