Duális érdektelenség

Ami persze fontos is, és rímel is a kormányzati elképzelésekre. Csak hát a lényegét kevesen értik. Egyszerű földi halandóként az utcákat járva, dolgom után sietve, vagy épp ráérősen andalogva, buszon, villamoson és metrón bolyongva ugyanis egyre többször kapom magam azon, hogy az emberek tulajdonképpen nem tudják, hogy mit jelent, hogyan működik ez a képzési rendszer. Miről van szó, mit akarnak már megint? Van, aki csak elkáromkodja magát mellettem az 1-es villamoson, nem is túl szaftosan, inkább csak amolyan visszafogott felszisszenésnek minősülhet ez, biztosra veszem, hogy még csak a felmenői között sem akadt egyetlen kocsis sem; az idős nagymama azonban hosszasan ecseteli kísérőjének, miközben a metrószerelvényre várunk – a társaság véletlenszerű összetételében –, hogy milyen kínokat kell megélnie szegény, szerencsétlen unokájának. Hát, a fiatal lányka pedig – én a legjobb esetben is plázacicának nézném (ilyen lengén ebben a téli, fagyos hidegben?!...) – egyszerűen csak átlapozza az ingyenesen terjesztett hírújságban is az ezzel a témával foglalkozó cikket. Szóval nemcsak a tájékozatlanság a jellemző, hanem az érdektelenség is.

Pedig a duális képzés nem egy különösebben nagy ördöngösség, nem egy különösebben forró kása, hogy nagy kerülőket kellene tenni körülötte, hiszen egyszerűen csak arról van szó, hogy a szakképzésnek ebben a rendszerében az iskolák és a közreműködő partnervállalatok együtt járulnak hozzá a tanulók szakképzéséhez. A szakmunkásképző iskolákban a tankötelezettségüknek már eleget tett tizenhat éves fiatalok szakmai elméleti oktatását látják el. S ehhez kapcsolódik a gyakorlati oktatás a gazdálkodó szervezeteknél – vállalatoknál, magánmunkáltatóknál, vállalkozóknál, kisiparosoknál, kereskedőknél és akár költségvetési szerveknél is. Röviden. Ennyi.

Régen volt olyan, hogy inasiskola. S ha ez nem is az egyenes ági folytatása annak, de a működési elve nagyjából hasonló. És a rendszer persze egyetemi szintre is kiterjeszthető, hiszen duális képzésre vonatkozó együttműködési megállapodást írt alá hétfőn a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Siemens – olvastam a hírekben. Ennek értelmében a képzésben részt vevő hallgatók tanulmányaik ideje alatt több mint másfél évet töltenek szakmai gyakorlaton a német tulajdonú nagyvállalatnál, ezért munkadíjat kapnak, és vizsgáik egy részét is a vállalatnál tanultak alapján kell letenniük. A főiskola jövőre öt alapképzési szakon indít duális képzéseket mintegy húsz-harminc vállalkozással együttműködve, ami nagyon is dicséretes. Erről jutott azonban eszembe, hogy az a plázacica bizony ezt is gyorsan átlapozná.