Vélemény és vita

Drága könyvreklám

Álláspont. A leköszönő budapesti holland nagykövet távoztában a 168 Órának adott interjújában jókorát rúgott a magyar kormányba

Gajus Scheltema nem volt túl kreatív: megalapozott kritikái, például a polarizált magyar közéletről, éppolyan közhelyesek, mint a sajtószabadság hiányával, a civiltörvénnyel vagy a korrupcióval kapcsolatos éles hangú bírálatai. Csak a legbicskanyitogatóbb mondata egyedi, amely szerint „az iszlamisták ugyanúgy kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány”.

Felmerül a kérdés: mégis miért jó Hágának, hogy képviselője ilyen kirohanásokra ragadtatja magát egy szövetséges országgal szemben, amely ráadásul komoly kereskedelmi partnere is? Ne feledjük: holland befektetők évente több tízmilliárd eurós nagyságrendben fialtatják itt a pénzüket, s hazánkban komplett falvakat vásárolnak holland állampolgárok, akik, úgy fest, kevésbé aggódóak, mint a nagykövet úr.

De csak első blikkre furcsa Scheltema nyilatkozata, a megoldás ott van a cikk bevezető soraiban: a nagykövet a napokban nyugdíjba megy, és – kapaszkodjunk meg – kiad egy interjúkötetet is, magyar megszólalókkal. Igen, pontosan: ez itt a reklám helye. S valóban, a 168 Óra cikkének felépítése is egy ismeretlenségből előbukkanó írót bemutató írásra hajaz: a könyvvel kezdi, hiszen a termék érdekesebb a szerzőnél, aztán felkonferálja a kritikus íróembert is, aki elmondja, hogy mi a rossz ebben az országban – felülről, kívülről, tehát Nyugatról szemlélve. S hogy mégse tűnjön magyarfalónak, a cikk végére jut egy kis hízelgés és személyes vonal a Kiskunságról és a magyar túzokról – ennyi, kész a reklám. Scheltema ugyanakkor tét nélkül lehet „bátor”, hiszen egész Hollandia nevében pergetett csípős nyelvéért főnökei már nem fogják felelősségre vonni. A nagykövet úr néhány nap múlva már a holland diplomata-nyugdíjasok teljes kiőrlésű kenyerét eszi, bár mellékesnek nem rossz, ha a botrány által feltüzelt magyar ellenzéki dacvásárlók felpörgetik új könyve eladási mutatóit.

Scheltema tehát bedobta a követ az állóvízbe, s mindenki reagált szerepe szerint. A magyar diplomácia, amely 2010 óta szakított szelíd bokszzsákmúltjával, nem engedhette meg magának, hogy akármelyik állam távozó nagykövete ilyen alpári módon merjen beszélni Magyarországról. Szijjártó Péter külügyminiszter határozottan lépett: visszahívta nagykövetünket Hágából, megszakítva a magasabb szintű diplomáciai kapcsolatot, s leszögezte, hogy ilyen hangot senki nem üthet meg hazánkkal szemben. A magyar ellenzék hagyománytiszteletből előhúzta kétoldalú kártyáját: ha Budapest nem reagál, akkor puhány, ha reagál, akkor meg minek kötözködik – most épp az utóbbi volt soron. Az interjúban leszélsőségezett Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke számon kérte kormányát a hazánkkal szemben megütött hangnem miatt, a külügyminiszter, Bert Koenders pedig egy lagymatag félnyilatkozatban közölte, hogy még le kell fordíttatnia az interjút, amely nem Hollandia hivatalos álláspontja, és nyilván nincs kapcsolat a terrorizmus és a magyar kormány között, de hazánkban azért vannak problémák.

Itt tartunk. Kérdés, a holland kormánynak megéri-e beáldoznia Budapest bizalmát azért, hogy megvédje egy vélhetőleg reklámcélból provokáló, kiszolgált diplomatája tekintélyét. Vagy ez a taktika része, hogy így a holland kormány bírálatai Scheltema vagdalkozásához képest még józannak és mérsékeltnek tűnhetnek, mégis lehet üzenni vele Párizsnak és Berlinnek, hogy Hága is a fejcsóválók klubjának tagja, ha az erősödő Közép-Euró­páról van szó?

Egy biztos: akár fapapucsot, akár tulipánt dobnak, legalább Scheltema úr könyvére lesz kereslet.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom