Bayer Zsolt

Vélemény és vita

Doppingharc

Álláspont. Talán észre sem kellene venni, talán apróság, de sajnos nem tudom nem észrevenni.

Hiszen már a közeg, ahol a „hír” megjelent, már az is determinált, az a közeg jelent mindent, amit el kell tüntetni a föld színéről.

Szóval azt írja a 444, büszkén és boldogan, hogy egy grúz dzsúdós, bizonyos Lasa Savdatuasvili, miután legyőzte orosz ellenfelét, Denisz Jarcevet, a dzsudogiján lévő grúz zászlóra, majd a földön fekvő ellenfelére mutatott, és ezzel azt fejezte ki, hogy „ezt a háborúért kapod”. Mert a mérkőzés az orosz-grúz háború nyolcadik évfordulóján volt éppen. Csak egy rövid visszatekintés: Koszovó 2008 februárjában kiáltotta ki függetlenségét, és ezt a „kikiáltást” az Egyesült Államok és az EU többsége támogatta, segítette, előkészítette, majd sietősen el is ismerte az új, független államot. Koszovó albán többsége népszavazásra hivatkozva, és az Egyesült Államokkal valamint az unióval egyeztetve és ezek támogatását élvezve kiáltotta ki függetlenségét. (Az Egyesült Államok és az unió természetesen nem volt hajlandó elismerni a Krím félsziget orosz többségének népszavazását és akaratát, a Krím elszakadását és Oroszországhoz csatlakozását azóta is casus belliként kezeli, mert az Egyesült Államok és az EU hazug és szemforgató és farizeus, és azt hiszi, a „quod licet Jovi, non licet bovi” elve érvényes és igazságos, és természetesen a mindenkori ökör Oroszország.)

A koszovói eseményeken felbuzdulva Dél-Oszétia és Abházia – az ott élő orosz többség! – szintén el akart szakadni az egyre inkább amerikai érdekszférába kerülő Grúziától. Grúzia pedig 2008. augusztus 8-án, a pekingi olimpia alatti politikai uborkaszezont kihasználva, megtámadta Oszétiát. Az orosz hadsereg pedig néhány nap alatt kiverte a grúzokat a területről, és egészen pontosan ez volt az, amit az adott helyzetben az oroszoknak tenniük kellett. Álljon itt egyetlen mondat az EU Heidi Tagliavini vezette vizsgálóbizottságának jelentéséből: Az oszétiai háborút Grúzia kezdte, minden előzetes orosz támadásról szóló grúz állítás hazugság.

Úgyhogy bármit is mutogatott a grúz dzsúdós most, a riói olimpián, a grúz dzsúdósnak semennyi igazsága sem volt.

De ez természetesen teljesen mellékes. Ugyanis napjainkban olyan propagandaháború folyik Oroszország ellen, amilyet csak ötven évvel ezelőtt láthattunk, amikor a Szovjetunió folytatott ugyanilyen háborút a nyugati világ és elsősorban az Egyesült Államok ellen. És akkor mi azt gondoltuk, a szabad világ ilyesmire soha nem képes.

De igen, csak ugyanilyenre képes.

És ennek a velejéig rothadt, undorító és aljas nyugati propagandaháborúnak része a grúz dzsúdósról szóló „hír”, no meg persze a szintén a 444 pöcegödrének közepén ordító cím: „Julija Jefimova, a riói medencében zajló hidegháború főgonosza”. Az orosz úszónő lebukott egyszer doppingvétség miatt, majd idén márciusban ismét, az elhíresült meldonium szedésével. A meldoniumot hosszú évek óta szedik a sportolók, elsősorban oroszok, majd a WADA egyszer csak feltette a tiltólistára, méghozzá ez év január 1-jétől, így azok a sportolók, akik szedték, márciusban még bőven fennakadtak a listán. De Jefimovát most kifütyülik Rióban, amerikai vetélytársa pedig felhatalmazva érzi magát arra, hogy beszóljon az orosz úszónőnek.

Egerszegi Krisztina örök igazsága így szólt: „Csak az doppingol, aki lebukik.”

Bizony… Most pedig az az amerikai úszónő meri kinyitni a száját, akinek hazája toronymagasan világelső a lebukott és eltiltott sportolók nemtelen világversenyében, uszodahosszal megelőzve az oroszokat és a volt NDK-s sportolókat is! Van egy oldal a Wikipédián, „Doppingvétség miatt eltiltott sportolók listája” a címe. Még szovjet versenyzők és NDK-s versenyzők is szerepelnek rajta, úgyhogy jó sok évtizedre visszamenőleg szedték össze rajta a dopping miatt lebukott sportolókat. Nos, itt 165 amerikai sportolót találunk, szemben a 63 orosszal. De emlékezzünk csak Angel Herediára. Őt az FBI évekig körözte, majd elfogása után bevallotta, ő szerzett be az amerikai sportolók jelentős többségének tiltott szereket. Heredia ma már a doppingellenes hatóságokat segíti, és 2008-ban, a pekingi olimpia kapcsán a Spiegelnek még ezt nyilatkozta: Egyetlen tiszta versenyző sincs a 100 méteres síkfutás döntőjében induló nyolc között. „Efelől nincs kétség. A különbség a 10 és a 9,7 másodperc között a drog.” Amúgy a 100 méteres síkfutás pekingi döntőjében három jamaicai, két Trinad és Tobagó-i, egy Holland Antillák-beli és két amerikai indult…

A doppingolás pedig leginkább a dizájnerdrogokhoz hasonlító ipar- és üzletág. Versenyfutás az idővel, a tudománnyal és az üldözőkkel. Ahol több a pénz, több az „orvos”, a labor, ott kevesebb a lebukás, mert ott egy lépéssel előrébb járnak a rablók a pandúroknál. S mert a sportban (is) lassan mindent legyőz a pénz és a profit, hát hatalmas utat jártunk be Thomas Hickstől (aki az 1904-es olimpián sztrichnint és konyakot vett be a maratoni előtt) mondjuk… meddig is? Ben Johnsonig? Boltig? Phelpsig? Mondhatunk már bármit és bárkit, ugyanis például az amerikaiak feljogosítva érzik magukat arra is, hogy Hosszú Katinkát vádolják meg doppingolással. Azt a Hosszú Katinkát, akit az elmúlt egy évben, most július 30-ig 39 esetben ellenőriztek, ezen kívül még kétszer külön drogra is, és soha nem találtak nála semmit. Ehhez képest hányszor ellenőrizték mondjuk Phelpst?

De ez mellékszál – bár nekünk nyilván ez fáj a legjobban. De a fő csapásirány most az oroszok befeketítése, ellehetetlenítése minden vonalon, így doppingvonalon is. És a prímet az az Egyesült Államok viszi ebben az ocsmány propagandaháborúban, amelynek a legtöbb oka lenne mélyen hallgatni és öklét rágnia szégyenében.

Phelps hülye köpölyözésfoltjaival együtt.

Objektum doboz