Akinek maradt még csöppnyi illúziója, hogy a fő európai döntéshozó centrumokban a közös kül- és biztonságpolitikát, a tömeges, illegális, üzletszerű bevándorlást tekintve is a józan ész felülkerekedik a naiv – vagy cinikus – balgaságon, az igazság a hazugságon és a jog az önkényen, az az Európai Bíróság tegnapi ítélete után azt is elveszthette. Az unió legfőbb bírói testülete ugyanis úgy utasította el a menedékkérők uniós tagállamok közötti elosztását szolgáló kötelező jellegű mechanizmus – a sokat emlegetett migránskvóták – ellen 2015 végén benyújtott magyar és szlovák keresetet, hogy 1. előre lehetett tudni, hogy így fog dönteni; 2. teljesen figyelmen kívül hagyta a magyar (és a szlovák) fél jogilag megalapozott érveit; 3. indoklásában egyértelműen az Európai Bizottság politikai szándékát és kommunikációs paneljeit tette magáévá. Vagyis egy jól ismert politikai célt és koncepciót átlátszó jogi formulába csomagolva, szánalmas színjáték műfajában adott elő a luxembourgi testület.
Lényegében az történt, amit már Arany János megverselt az európai civilizáció működési mechanizmusáról: „Ezelőtt a háborúban / Nem követtek semmi elvet, / Az erősebb a gyengétől / Amit elvehetett, elvett. / Most nem úgy van. A világot / Értekezlet igazgatja: / S az erősebb ha mi csinyt tesz, / Összeűl és – helybehagyja.” Mindig az erősebbek parancsoltak, diktáltak a gyengébbeknek, fittyet hányva a klasszikus liberális filozófusok és ideológusok tanítására, miszerint a jogállam lényege az, hogy a jog uralkodik az emberek fölött, nem pedig más, erősebb emberek.
John Locke, az angolszász liberalizmus atyja szerint az emberek azért vetik alá magukat egy felsőbb hatalomnak, hogy kölcsönösen megvédjék életüket, szabadságukat és vagyonukat. A (liberális) jogállam törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalma „nem szolgálhat más célt, mint az emberek békéjét, biztonságát és a közjót”. Ha azonban a hatalom birtokosai megszegik az „önvédelem alapvető, szent és megváltoztathatatlan törvényét”, akkor az embereknek joguk van megszabadulni tőlük!
A luxembourgi bírói testület tagjai sajnos – a jelek szerint – nem ezt a liberális jogállami felfogást képviselik. És nem is a luxemburgi születésű Robert Schuman, az egyesült Európa egyik kereszténydemokrata alapító atyja alapelvét: „Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez (…) a demokratikus egyenjogúság lesz az alapja.” Az Európai Unió létrehozói azt ígérték, hogy a többségi döntéshozatal elve „kizárja az erőfölény másokkal szembeni diktatórikus felhasználását. Ez a nemzetekfelettiség értelme”.
Éppen ezt a demokratikus és igazságos elvet söpörték le asztalukról a luxembourgi bírák. Inkább egy másik luxemburgi politikusra, Jean-Claude Juncker EB-elnökre hallgattak, aki kezdettől az Európán kívüli migránsok korlátlan és ellenőrizetlen befogadását szorgalmazza, amerikai milliárdos spekuláns barátja, George Soros sugalmazására, de legalábbis nagy örömére hajtja végre annak mestertervét. Juncker éppen egy éve üzente meg cinikusan az illegális bevándorlást és a kötelező betelepítést elutasító közép-európai országoknak, hogy „tanulják meg szeretni a migránskvótákat”. Nos, Juncker úr – és összes elvtársa, famulusa – most nyilván örül a marionettbábuként rángatott bírák tegnapi ítéletének. De vélt győzelmük pirruszi, mert a magyar nép (és kormánya) nem enged a diktátumnak, s végsőkig elszánt, hogy megvédi szabadságát, alkotmányos és nemzeti identitását, kultúráját, életformáját. A csata nem ért véget – igazából csak most kezdődik.
Lényegében az történt, amit már Arany János megverselt az európai civilizáció működési mechanizmusáról: „Ezelőtt a háborúban / Nem követtek semmi elvet, / Az erősebb a gyengétől / Amit elvehetett, elvett. / Most nem úgy van. A világot / Értekezlet igazgatja: / S az erősebb ha mi csinyt tesz, / Összeűl és – helybehagyja.” Mindig az erősebbek parancsoltak, diktáltak a gyengébbeknek, fittyet hányva a klasszikus liberális filozófusok és ideológusok tanítására, miszerint a jogállam lényege az, hogy a jog uralkodik az emberek fölött, nem pedig más, erősebb emberek.
John Locke, az angolszász liberalizmus atyja szerint az emberek azért vetik alá magukat egy felsőbb hatalomnak, hogy kölcsönösen megvédjék életüket, szabadságukat és vagyonukat. A (liberális) jogállam törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalma „nem szolgálhat más célt, mint az emberek békéjét, biztonságát és a közjót”. Ha azonban a hatalom birtokosai megszegik az „önvédelem alapvető, szent és megváltoztathatatlan törvényét”, akkor az embereknek joguk van megszabadulni tőlük!
A luxembourgi bírói testület tagjai sajnos – a jelek szerint – nem ezt a liberális jogállami felfogást képviselik. És nem is a luxemburgi születésű Robert Schuman, az egyesült Európa egyik kereszténydemokrata alapító atyja alapelvét: „Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez (…) a demokratikus egyenjogúság lesz az alapja.” Az Európai Unió létrehozói azt ígérték, hogy a többségi döntéshozatal elve „kizárja az erőfölény másokkal szembeni diktatórikus felhasználását. Ez a nemzetekfelettiség értelme”.
Éppen ezt a demokratikus és igazságos elvet söpörték le asztalukról a luxembourgi bírák. Inkább egy másik luxemburgi politikusra, Jean-Claude Juncker EB-elnökre hallgattak, aki kezdettől az Európán kívüli migránsok korlátlan és ellenőrizetlen befogadását szorgalmazza, amerikai milliárdos spekuláns barátja, George Soros sugalmazására, de legalábbis nagy örömére hajtja végre annak mestertervét. Juncker éppen egy éve üzente meg cinikusan az illegális bevándorlást és a kötelező betelepítést elutasító közép-európai országoknak, hogy „tanulják meg szeretni a migránskvótákat”. Nos, Juncker úr – és összes elvtársa, famulusa – most nyilván örül a marionettbábuként rángatott bírák tegnapi ítéletének. De vélt győzelmük pirruszi, mert a magyar nép (és kormánya) nem enged a diktátumnak, s végsőkig elszánt, hogy megvédi szabadságát, alkotmányos és nemzeti identitását, kultúráját, életformáját. A csata nem ért véget – igazából csak most kezdődik.