Diktátor a köbön

Már javában zajlik az önkormányzati választás kampánya, éppen ezért semmi meglepő nem volt, mert nem is lehetett abban, hogy az Együtt-PM asztalt állított az egyik budapesti, külvárosi piac bejáratánál. Az „asztal” mint a politikai propaganda eszköze, korábban is létezett már, de az MSZP csinált belőle igazi fegyvert a 2002-es országgyűlési választások kampányában. Ron Werber unszolására…

Hát igen, nyomul az Együtt-PM, sőt, nyomul az egész balliberális tábor, de nincs ebben semmi különös, a baloldalt és a liberalizmust éppen harcias és forradalmi lendülete jogosítja fel a nyomulásra. És az Együtt-PM a piac közönségét szúrta ki magának ezúttal, s egy olyan közeget, ahol életünk egyik legalapvetőbb szegmense, a táplálkozásunk a lényeg, ahol ezen van a hangsúly. Ösztöneinek legalapvetőbb szintjén akarja tehát megragadni az Együtt-PM a választókat, azon a szinten, amelyről az ismert baloldali író, a híresen kádárista Moldova György is beszélt még korábban egy tévéműsorban. Úgy fogalmazott, hogy vegyük tudomásul végre, egy nagy szelet rántott hús sokkal jobban érdekli az embereket, mint a demokrácia.

Na de most jön az a csavar, amelyben a balliberális oldal, jelesül az Együtt-PM összehozza a Moldova által oly különbözőnek tekintett értékeket! Hisz ezen a piacozáson is csak arról volt szó, hogy ha Orbán, a diktátor már csak cezaromániája miatt sem hajlandó elfogadni a demokrácia alapértékeit, eltaszítja magától a művelt Nyugat – értsd Brüsszel – liberális eszméit, akkor annak szankció a vége. S ha már szankció, akkor az az EU-s támogatások megvonását, illetve visszatartását jelenti, s előbb csak a rántott hús mérete csökken, majd el is tűnik teljesen a magyar családok asztaláról. Na itt tessék aláírni a támogatóívet, mondja öt másodpercnyi csönd után az aktivista, és a háziasszony, aki derűs napsütésre ébredt ezen a reggelen, s aki elégedett a szép hússal, amit a hentesnél kapott, most zavarodottan keresi a helyet, hogy hová is tegye a szatyrot amíg aláír, de kérdés az is persze, hogy aláírjon-e egyáltalán, mert a pártok mindig csak szórakoznak az emberekkel…

Valahol, valamikor kiölték a távlatos gondolkodást a magyar emberekből. Nem kiveszett, kiölték. Mondjuk a Kádár-rendszerben, ahol az életnek nem voltak igazi perspektívái, hiszen ez a rendszer pont a perspektíváktól fosztotta meg az embereket egyéni és közösségi értelemben vett távlataiktól azzal, hogy szinte minden fontos döntést kivett a kezükből, mondván, ezek már a párt kompetenciájába tartoznak. Nemcsak a társadalmi szintű kérdéseket volt képtelen befolyásolni az ember, de saját utcájának vagy lépcsőházának közös ügyeit sem, mert a döntések mindig felülről érkeztek. Így aztán tényleg bekerültünk abba a Trabant–frizsider–víkendház háromszögbe, amelynek a Moldova-féle rántott hús a mindent kifejező szimbóluma.

Tényleg elég lehet ez ennek a nemzetnek? Nem arról van szó, hogy az Együtt-PM az MSZP-hez, a DK-hoz és a legtöbb balliberális párthoz hasonlóan alábecsüli a magyarságot? Mert az MSZP alábecsülte, különben hogyan is vette volna arra a bátorságot, hogy két évtizeden át megjátssza a baloldali pártot, amely a dolgozói érdekeket védve harcol a kizsákmányoló tőkés osztály ellen. Jóllehet ennek a tőkés osztálynak épp e harcos baloldali párt vezetői képezték a zömét. Húsz év kellett ahhoz, hogy ez az ellentmondás szétfeszítse a baloldalt, s a hozzá csatlakozott liberális erőket. De szétfeszítette! Egészen odáig, hogy a baloldali pártok is lemondtak hagyományos szavazótáborukról, a bérből és fizetésből élők rétegéről, s jobb híján a másságot és a devianciát karolták fel az „üldözöttek” megmentőinek hirdetve magukat. Ráadásul a szétforgácsolódott balliberális tömb most belső hatalmi harcokkal küszködik. Gyurcsány egységes baloldalt akar, egy nagy baloldali pártalakulatot, így jönne vissza, mert ennek persze ő lenne a vezetője. Ügyes, nem?! Ha engedjük, hogy most revánsot vegyen és lépésről lépésre visszaóvakodjon, vagyis a kétharmados választások meg a Békemenetek után megint csak a Moldova-féle rántott húsig látunk, akkor visszajöhet egyszer. Az egész balliberális oldallal a háta mögött.

Akár az ország élére is. És ha most Orbánt diktátornak „becézi” a nyugati sajtó, mit ír majd akkor Gyurcsányról? Azt, hogy diktátor a köbön?! Dehogy! Semmit.