Vélemény és vita

Digitális cenzúra, avagy a véleményszabadság korlátozása a demokratikus világban

A valódi vagy álhírek bárki számára hozzáférhetők, azokat bárki kontroll nélkül megoszthatja, látjuk, hogy a választási kampány, a szavazatszerzés, a politikai befolyásolás a neten keresztül a leghatékonyabb, még a terrorcselekmények is a világhálón szerv

Amikor 2004-ben Mark Zuckerberg egyetemista társaival megalapította a Facebook Inc. nevű vállalkozását, nem gondolta, hogy tizenöt év alatt 2,27 milliárd aktív felhasználó egész világot átszövő, 84 nyelvű közösségi hálóját hozza létre. Magyarországon 5,8 millió Facebook-felhasználót tartanak számon, az internetezők 89 százaléka naponta használja a portált. Ebben a közösségi térben az emberek önként adnak meg magukról olyan adatokat, amiket a hajdanvolt kelet-euró­pai titkos ügynökök álmukban sem tudtak volna elképzelni: világgá kürtölik napi rutinjukat, titkos vágyaikat, gondolkodásmódjukat és politikai meggyőződésüket is. Ráadásul napjainkra a Facebook lett a legfőbb információforrás, Németországban tanulmányok bizonyítják, hogy az online média híreinek kilencven százaléka facebookos lájkokon és megosztásokon keresztül jut el az olvasókhoz. Az álhíreknek is utat engednek, a filterbuborék pedig beszűkíti és automatikusan szelektálja az információk útját. Azaz, ami korábban előnye volt, a kapcsolattartás és az információk megosztása, az mára a hátránya lett: gyenge a személyes adatok védelme, és az óriásivá nőtt adatforgalmat sem tudják többé kontrollálni.

Hogy volt-e a közösségi hálónak az alapításkor valamiféle normarendszere, nem tudjuk. Mindenesetre a közösségi norma érvényesítésére vonatkozó belső irányelveket – hogy mi engedhető fel a világhálóra, és mit kell eltakarítani róla – 2018-ban hozták először nyilvánosságra. Kezdettől fogva létezett ugyan egy íratlan etikai kódex, amely a szeméremsértő posztokat, állatkínzást, erőszakos halált, szenvedő emberek közzétételét tiltotta és törölte a hálóról. A jelentés szerint 2018. első negyedévében 21 millió szeméremsértő és 3,5 millió durva erőszakot tartalmazó posztot töröltek a Facebook munkatársai, főként saját fejlesztésű algoritmusok segítségével. A mostani irányelv tiltja a személyeket „védett tulajdonságaikban” (etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, nemi identitás, fogyatékosság vagy betegség) közvetlenül támadó tartalmak közlését, azaz a gyűlöletbeszédet és az álhírek terjesztését. Ezekre az algoritmusos technológia kevésbé alkalmazható, részben nyelvi nehézségek, részben a bennük rejlő szubjektivitás miatt. A törölt 2,5 millió gyűlöletbeszédes poszt nagy részét a felhasználók bejelentései alapján találták meg.

„A Németországba érkezett menekültek számának növekedésével megnőtt a Facebookon a migránsok elleni erőszakra való felhívás. Úgy alakítottuk ki az irányelveinket, hogy a fenyegetés és durvaság eltávolításra kerüljön, de a közösségi háló továbbra is nyitott vitafórum maradjon” – írta beszámolójában Zuckerberg helyettese, Richard Allan, aki az európai térségért felelős alelnök. Valójában 2015 szep­temberében, a migrációs válság tetőpontján a német kancellár asszony több ízben személyesen találkozott Zuckerberggel, hogy megkérje a megsokasodott gyűlöletbeszéd, uszító politikai vélemény, a hamis híreket közlő posztok eltávolítására. Egyesek szerint ekkor kezdődött a véleményszabadság korlátozása
a demokratikus világban.

A törvényi szabályozás gondolatata Németországban minden bizonnyal már ekkor felmerült, de a „közösségi média jogi szabályozásának javításáról” szóló törvényjavaslatot csak 2017 áprilisában nyújtotta be Heiko Maas igazságügyi miniszter (SPD). A tárgyalási időszakban civil mozgalmak szerveződtek, jogvédők, az újságíró-szövetség, digitális cégek, tudósok, jogászok közös nyilatkozatot adtak ki a törvényben rejlő veszélyekről, amelyek szerintük a véleménynyilvánítás szabadságára katasztrofális hatást fognak gyakorolni. Ki állapítja meg, hol a határ a gyűlölet és a kemény kritika között, mi törvénysértő és mi nem? Mert a törvény a felelősséget a szolgáltatókra hárítja, azaz a Facebooknak, a Twitternek, a YouTube-nak a feladata kiszűrni a törvénytelen tartalmakat, ráadásul 24 órán belül kötelesek ezeket törölni vagy zárolni. Ha elmulasztják, ötvenmillió euróig terjedő büntetéssel sújthatók. Félő, mondták a Zöldek, hogy a büntetéstől való félelem miatt sok egyéb kétségesnek vélt posztot is törölni fognak, és ez alapjogokat sért.

David Kaye ENSZ-különmegbízott levelet írt a Bundestagnak, és állásfoglalást kért, hogy a törvény sérti-e a nemzetközi jogot. A parlamenti pártok által delegált tíz szakértőből nyolc törvénysértőnek találta a tervezetet, mégis két és fél hónap alatt átverték a törvényhozáson. Minden csak parlamenti többség (az akkori kormánykoalíciónak majd’ háromnegyede volt) és jó kommunikáció kérdése. „Kényszerítve vagyunk, hogy beavatkozzunk a közösségi médiában eluralkodó gyűlöletbűnözés ellen, véget kell vetnünk a verbális ököljognak, hogy megvédjük a véleménynyilvánítás szabadságát! – mondta a miniszter. – Aki pedig a törvény ellen van, az a gyűlöletet és az uszítást támogatja” – hallgattatta el az ellenzéket.

Idehaza nem sokat lehetett erről hallani, senki nem kürtölte tele Európát, hogy itt a világ vége, oda a véleményszabadság, hogy Németország megsérti az alapvető emberi jogokat, hogy diktatúra van kialakulóban. A német ellenzék nem hallatta a hangját az Európai Parlamentben, nem követelte országa tagságának felfüggesztését. A törvényt (NetzDG) június 30-án elfogadták, szeptember 1-jén kihirdették, és október 1-jén életbe lépett. Holott a Maas-törvény nemcsak a német alkotmánnyal, hanem az euró­pai és a nemzetközi joggal is szembemegy, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságára mér frontális támadást. Ezen kívül jogállami feladatokat takarékossági és egyéb okokból (külföldi) tőzsdén jegyzett cégekre ruház át, holott a gyűlöletbeszéd és az álhírek elleni harc az állam kötelessége lenne.

Gyanítható, hogy a törvény sérti az EU-jogot is. Ugyanis az Európai Bizottság zár alatt tartja azokat a dokumentumokat, amelyek a törvény európai jogi normáknak való megfelelését vizsgálták. „A dokumentumok nyilvánosságra hozatala csökkentené a tagállam és a bizottság közötti kölcsönös bizalmat” – szólt a magyarázat, miért is nem hozzáférhetők az iratok. Azaz Brüsszel Németországot nem akarja bántani.

A Bundestag törvénykezési időszakának utolsó ülésén fogadta el a NetzDG-t. Sietni kellett, mert kezdődött a választási kampányidőszak, amelyben már tesztelni akarták az új modellt. „Fontos parlamenti választások előtt állunk, és egy Face­book-poszt nagyon gyorsan sok ezerszer megosztható, virtuálisan így több millió embert érhet el.

A posztok között lehetnek olyan hírek, amelyek a felhasználót megtévesztik, nyugtalanságot keltenek a lakosság körében vagy felheccelik őket, és végül több ember az AfD-s nácikat választaná, ami azt jelentené, hogy a Harmadik Birodalomra jellemző erőszak újra felütné a fejét. És azt nem akarjuk. A munkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy Németországban a nácik ne kerülhessenek hatalomra.” Ezt már a Community Operations Team berlini központjában dolgozó fiatal lány mondta el egy interjúban. Ugyanis a kormánypártok a hatalom megtartása érdekében megpróbálták a Facebook-felhasználók véleményét befolyásolni, az információkat elnyomni, hogy az ellenőrizetlen migráció következtében megerősödött kritikus hangok ne kerülhessenek előtérbe.

Mindeddig elegendő volt a hatalom politikai befolyásgyakorlásához a közszolgálati csatornák és a nagy napilapok birtoklása. A közösségi média megjelenése új mederbe terelte a politikai diskurzust, és ez a meder parttalanná és kezelhetetlenné vált. A valódi vagy álhírek bárki számára hozzáférhetők, azokat bárki kontroll nélkül megoszthatja, látjuk, hogy a választási kampány, a szavazatszerzés, a politikai befolyásolás a neten keresztül a leghatékonyabb, a tüntetések, de még a terrorcselekmények is a világhálón szerveződnek. Ezt a területet ellenőrzés alá kell vonni hatalmi kontroll kiépítésével. Jogos a félelem, hogy nemcsak törvény- és etikasértő tartalmakat távolítanak el, hanem minden olyan bejegyzést, hírt, ami
a regnáló hatalom érdekeit sérti.

A Facebook sok pénzt invesztál a fejlesztésekbe, német és nemzetközi nyomásra alkalmazottainak számát is megduplázta, húszezer ember dolgozik világszerte a nap 24 órájában, hogy a közösségi hálót a nem kívánatos tartalmaktól megtisztítsa. Munkájukat szakértők és alapítványok segítik, az interneten folyó terrorizmus és a gyűlöletbeszéd elleni harcban NGO-k támogatásával és útmutatói alapján veszik fel a harcot.

Arról nem szól Richard Allan beszámolója, hogy a Facebook újabban világszerte a politikai befolyásolás közvetlen eszközévé vált, és emiatt egyre több támadás éri. Eszközként használták az amerikai elnökválasztás során a jelöltek aktuális érdek szerint történő lejáratására, a Brexit-népszavazáson, a francia elnökválasztáson, de a magyar országgyűlési választásokon is. Mire a hálón keringő hamis hírek lelepleződnek, addigra az agymosás megtörtént, és a gyűlöletposztok szétszaggatják azt a közösségi hálót, amelyet eredetileg nyitott, kapcsolatépítő térként hoztak létre.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom