Demszky álma és az ébredés

A szabad demokrata politikus ezzel az álommal ötször nyerte el a fővárosban a főpolgármesteri címet. A négyes metró ábrándja mindenre jó volt, még arra is, hogy a politikai riválist a sátán ruhájába öltöztessék, patás ördöggé nyilvánítsák. Az oroszok a szovjet államadósság terhére ingyen megépítették volna ugyan nekünk a négyes metrót, de Demszky ebből nem kért, „nehogy már visszajöjjenek az oroszok” a szabadság fővárosába. Még metrótörvényt is csináltatott a koalíciós partnerrel, az MSZP-vel. Ebben százötvennégymilliárd forintnak a hatvan százalékát vállalta volna a központi költségvetés, ám amikor a liberális főpolgármester 2010-ben pártjával együtt politikai süllyesztőbe került, az álomból nem maradt más egyéb, mint milliárdos adóssághegyek.

Az új főpolgármester, Tarlós István sokáig azt sem tudta, hogyan „vakarja ki a Demszkyék által megkötött szerződésekből Budapestet”. Már az kész csoda volt, hogy a városvezetés tárgyalásos úton a Siemens hetvenmillió eurós többletkövetelését leimádkozta harmincmillióra. „Ha leállítottuk volna a hét-nyolc éve kötött nemzetközi szerződéseket, nemcsak a főváros, de még az állam is csődbe ment volna a kárigények miatt” – mondta egy, a lapunknak adott interjúban Tarlós.

S akkor még nem ejtettünk szót a dugódíjról. Demszkyék ezt is nagyvonalúan megígérték az uniónak 2013-as határidővel, ám 2010-ben úgy adták át a főváros kormányrúdját, hogy összesen egy P+R parkolót építettek.

Emiatt egyébként Damoklesz kardjaként lebegett évek óta a főváros felett a 4-es metró megépítéséhez nyújtott 181 milliárd forintos európai uniós támogatás visszafizetési kötelezettsége is. Demszky álma jottányit sem javított a főváros közlekedési helyzetén, viszont terven felül legkevesebb háromszázmilliárdjába került az adófizetőknek. Tegnap azonban a legnagyobb csontváz is kihullott Demszkyék kulcsos-szekrényéből, amelynek kulcsát ők maguk korábban messzire hajították. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának jelentése szerint a metróberuházás Magyarország tizenhárom éves európai uniós történetében a legnagyobb korrupciós ügy, a korrupcióval és szabálytalansággal érintett szerződések összege csaknem 273 milliárd forint. Az összkiadás kétharmada.

Ez arányaiban is megdönthetetlen kurrupciós világrekord.

Brüsszel azt állítja, hogy 167 milliárd forintot „elloptak vagy elcsaltak”. Ebből a pénzből egyébként momentán 76,6 milliárd forint az a rész, amit uniós fejlesztésként fizettek ki, és ez az az összeg, amit a brüsszeli nyomozati jelentés szerint visszakövetelhetnek Magyarországtól.

Egyelőre még önöktől, kedves budapesti utazóközönség, illetve tisztelt magyar adófizető lakosság. A nagyot álmodók és a gyalázatosan végigvitt beruházáshoz asszisztáló szocialista kormányok eddig csak mosták kezeiket. A főálmodó Demszky például Berlinben él, emlékiratait rendezgeti, könyvet ír, szép liberálisat, bringával jár, mobilja sincs, csak „szemmel veri a nácikat”, s persze még mindig hisz a 4-es metróban. Abban a beruházásban, amelynek nemcsak megálmodója, hanem első számú felelős vezetője is volt.
„Valakiknek ahhoz fűződött érdeke, hogy a folyamatok ne legyenek átláthatók, transzparensek. A kivitelezők is inkább a városhá­zára jártak ügyeiket intézni, mint a metróigazgatóságra” – idéztünk néhány éve a 4-es metró átvilágítását 2007-ben végző tanácsadó cég jelentéséből. Feltárták azt is, hogy a döntések felelőssége „elporladt”, s a metróigazgatóság és a főváros között az informális mechanizmusok túlontúl erősek. Feltárták továbbá azokat a képtelenségeket is, hogy az egyik kivitelezőnek, aki az alagutat fúrta, ugyanaz a tulajdonosa, mint egy másiké, amely az állomást építette. Tehát szinte a csúszásban volt érdekelt, mert a kötbér pajzsonként naponta harminc-negyven millió forintot taksált. Egy húsznapos csúszás miatt milliárd forintos kötbért kellett fizetni, amit aztán a kivitelező bevasalt a beruházó fővároson.

Az idézett jelentés ott volt a BKV, s így a „felügyelők”, Demszky vagy éppen Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes asztalán is. Mit tettek vele? (Semmit.) Vajon miért nem? (Talán azért nem, mert ahogy az első fokon ejnye-bejnyével zárult BKV-büntetőper vádiratában olvashattuk, Hagyó és társai a közlekedési vállalatot bűnszervezetben és kifizetőhelyként üzemeltették.)

Most, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala mankót nyújtott ahhoz, hogy a magyar hatóságok is megkeressék a felelősöket, a budapestieknek, és talán minden magyarnak is lehetne egy nagy álma:
a számonkérés az igazi felelősökön.