Demokratikus csoda történt

Németh Árpád, a szocialista párt városi közgyűlési frakcióvezetője odanyilatkozott, hogy egyetért Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével, mondván, amiket a miniszterelnök kijelentett munka alapú társadalomról és illiberalizmusról, azok a baloldaliság meghatározó gondolatai. Na, nem kell kapkodni – bár Balogh József volt győri polgármester és Pollreisz Balázs, az MSZP helyi alelnöke rögvest kezdeményezte megtévedt elvtársa pártból való kizárását –, nem kell sehova rohangálni, az egyik plébániáról már elindultak, hogy hitelesítsék a csodát.

A világ gyalogmenete, a mindennapok liberalizmusa természetesen másként van ezzel, és Washingtontól Budapestig, Brüsszeltől Oslóig egyformán követeli a rebellis magyar megregulázását. Pedig úsznia kellene a gyönyörben, lubickolnia ilyen tömény szépség láttán a haladó, liberális, demokrata elitnek, hiszen nekünk azt mondta, nem is egyszer, hogy a másság szép. Márpedig itt egy szép ember, aki – élvén a demokrácia egyik alapvetése, a szent szólásszabadság jogával –, azt merte mondani, hogy álljuk meg, legyen eszünk, emberek! Baj van Európa nagy úri kaszinójában, zsíros, avas a pakli, meglehet, kártyát kellene már cserélni! Nem, nem köpött a földre vagy a plafonra, nem mesélt malac vicceket, nem nyúlt a lányok szoknyája alá, azt sem mondta, hogy ki akar lépni, mert kancsi a krupié, és itten valakik otromba módon csalnak, cinkelt lapokkal játszanak. Bár még azt is mondhatta volna, hiszen történt itt már egy és más, lehallgatás, korrupció, de nem. Ő csak annyit mondott, hogy meg kellene próbálni új paklival játszani tovább a partit.

Na, lett is erre abcúgozás meg soha nem hallott pfujolás, mindent elöntött a népképviselői harag, és nem törődve az említett szólásszabadság szentségével – úgy látszik, magyar miniszterelnökre ez nem vonatkozik, mint ahogyan Sólyom Lászlót sem illette meg a szabad mozgás joga, nem léphetett Szlovákföldre –, többen is rögvest kidobóemberek után kiáltoztak.

Hát hogy van ez? Hogy élünk Ithakában? Vagy inkább Árkádiában lennénk? Úgy látszik, Leibniz után megint kimondatott, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika, és címeres gazember mindenki, aki ezt képes megkérdőjelezni. Pangloss tanítómester végigkalauzolt bennünket a földgolyón, elvezetett a történelem, a világ végére, nincs hova fejlődnünk, nincs min módosítanunk, javítanunk, nincs miért változtatnunk, üljünk csak nyugodtan a fenekünkön, és lógassuk a lábunkat a nagy boldog liberális semmibe.

Akkor meg kuss! Ne jöjjön itt senki – különösen nem ez a félrecsúszott életű magyar Zsebmussolini, Fehérmao, Focistaputyin – fejlődéssel, dialektikával vagy Voltaire-rel. Ne bankozzon, ne szegényemberezzen, kartellezzen vagy hajléktalanozzon senki, ne jöjjünk gyerekéhezéssel – legfeljebb a Fidesz-kormány idején –, bűnözéssel, népjóléttel! Ne. Tessék szépen beállni a sorba! Na, nem az elejére, a végére. És lesni, hogy mikor lesz az EU-ingyenkonyhán repeta, és szépen, demokratikusan kivárni, mikor esik le morzsa a nagyok asztaláról.

Vegyük végre tudomásul, ha nem lesz rend, jönnek a biliárdgolyó-fejű biztonságiak, kiteszik az Európa-kaszinóból a szűrünket, gubánkat, és kipofoznak bennünket nagy, fehér, lobogó gatyánkból. Mehetünk vissza a sztyepére.

Na, ugye? Így már kicsit más a helyzet, másként hat Németh Árpád hihetetlen megvilágosulása, haladó, demokratikus, baloldali elme által még sokáig felfoghatatlan és mindenképpen bűnös, tűrhetetlen kinyilatkoztatása.

Úgyhogy tényleg csoda történt Győrött.