Demokráciánk állócsillagai

Ez az öt párt, az MSZP, a DK, az Együtt, a Párbeszéd és a Liberálisok voltak. A „kormányváltók” összefogása harmincnyolc mandátumot hozott a 2014-es parlamenti választásokon, ami ugyan papíron összeadva a legnépesebb ellenzéki erőt jelentette, ám a részvevők mégis hatalmas kudarcként élték ezt meg, mivel frakciót csupán a szocialisták tudtak alakítani.

A baloldali „demokratikus” csoportosulás azonmód szét is széledt, mint nyáj a legelőn. Vezetőjük, Mesterházy Attila jóval később elismerte, a kudarc fő oka az volt, hogy az összefogásban részvevő pártoknak csupán a szavazatmaximálás volt a célja, és elfeledkeztek arról, hogy a választóknak valamilyen hiteles alternatívát mutassanak fel. Más lapra tartozik, hogy ugyan miféle hiteles alternatívát várhattunk volna a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon nevével fémjelzett pártoktól, illetve azoktól a szocialistáktól, akik még 2014-ben sem határolódtak el tragikusra sikerült kormányzásuk „vívmányaitól”. Még azt is tagadták, hogy az államcsődtől csak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió kölcsöne mentette meg az országot.   

Kár volt azonban szétszéledni, mert lám, négy évvel később pontosan ugyanazok fognak most össze, mint négy éve, ugyanazzal a céllal (kormányváltás), ugyanazzal a technikával (szavazatmaximálás) s ugyanazzal a hitelességgel, mint négy éve (vagyis hiteles alternatíva nélkül). Az élcsapat miniszterelnök-jelöltje már a tengerreszállás előtt kitűzte a fehér zászlót, az élcsapat régi vezérének pedig csak az a fontos, hogy pártja minél több képviselővel jusson be a parlamentbe, s újra visszafoglalja a „demokratikus” politikai térfélen a vezér posztját.

A maradék seregek meg egymást falják fel. Az Együtt Juhász Pétere hol ide füttyent, az Új pólusra, hol oda, a régire. A Párbeszéd Karácsony Gergelye hol Botkának fogad hűségesküt, hol meg Gyurcsánynak. A MoMa Bokros Lajosa, aki egyszer már sírásója volt egy pártnak, amelyet MDF-nek hívtak, most Mellár Tamásnak kínál Baranyában a „demokratikus oldalon” helyet egyéni körzetben, mert a „Fidesz gazdaságpolitikájától történő eltávolodás” jó ajánlólevél a fasiszta diktatúra felszámolására. A momentumos Fekete-Győr András azt jelenti be, hogy az V. kerületben méreti meg magát, ott ahol az Együtt Juhász Pétere, miközben néhány hónapja még arról beszélt, kormányváltásra csak akkor van esély, ha egy jelölt áll mindenütt szemben a Fidesz-KDNP-ével.

Demokráciánk állócsillaga, Gyurcsány kedden aláírásgyűjtést hirdet, vonják meg a határon túli magyarok szavazati jogát, majd az MSZP csütörtökön közleményben határolódik el ettől. Pénteken, vagyis ma pedig újra tárgyalóasztalhoz ülnek a kormányváltó szövetségesek. Vagy ők néznek mindenkit hülyének, vagy őket nézi mindenki – főképp a választó –annak. Szél Bernadett, az LMP társelnöke mondta Gyurcsánynak egy televíziós vitán, mi lenne másnap, egy választás után, ha történetesen olyan szivárvány koalíció nyerne, amely még saját magával sem ért egyet, nemhogy a szövetségesével.

Tényleg nem árt, ha egy választáson győztes politikai erő kormányozni is tud. Nem én mondom, hanem az ellenzék soraiba tartozó LMP miniszterelnök-jelöltje, akit már körbeudvarolt Botka, üzent neki Gyurcsány, kérlelt Juhász Péter és Karácsony Gergely régikeletű Új pólusa, s akit újabban leárulóznak azért, mert nem akar hiteltelen politikai erőkkel összefogni.