Dávid, Góliát és a döglött ló

Csak január elején lép hivatalba az ENSZ új főtitkára, Portugália korábbi miniszterelnöke, a Szocialista Internacionálé volt elnöke, António Guterres, de máris kiderült, hogy a közgyűlés rosszul döntött októberben, amikor egyhangú szavazással őt választotta meg a tíz év után távozó dél-koreai Ban Ki Mun utódjául. A baloldali portugál politikus tíz évig állt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága élén, számos alkalommal emelt szót a menekültek jogai mellett, és a portugál püspökök is méltatták a hívő katolikus Guterres emberségét és hitét az ENSZ-főtitkári posztra való jelölése után.

Nos, a leendő új főtitkár a minap egy lisszaboni konferencián kifejtette: „a migráció nem a probléma, hanem a megoldás”. Szerinte „fel kell ismerni, hogy a migráció elkerülhetetlen és nem fog leállni”, ezért „meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”. Arra szólította fel a politikusokat, hogy a toleranciát és az észérveket helyezzék döntéseik középpontjába. Szerinte az értékeket, eszméket kell választani a következő parlamenti választásra való koncentrálás helyett, mert ha elhagyják az eszméket, abból nagyon nehéz lesz újra helyrezökkenni.

Szóval ez a baloldali, migrációhívő politikus fogja a következő öt évben irányítani az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ez azért baljós előjel számunkra, európaiak számára, mert az ENSZ-tagállamok nagy többsége nem befogadó, hanem kibocsátó ország a migráció szempontjából. Vagyis támogatják a migrációt, és támogatják Guterres „eszméjét”, hogy az európai országokban hatékonyabban kell befogadni és elosztani az Ázsiából és Afrikából érkező menekülteket. António Guterres azonban a jelek szerint nem érti, hogy a jobb élet reményében Európába induló és embercsempész bűnszervezetek által ideszállított migránsok milliói nem azonosak az életveszélyben lévő, valódi menekültekkel, vagy ha igen, tudatosan összemossa a két kategóriát. Éppúgy, mint az Európai Unió csúcsszerveit még mindig ellenőrzésük alatt tartó ostoba, ön- és közveszélyes baloldali bürokraták. Akik továbbra sem az Európai Unióba irányuló tömeges és illegális, gazdasági motivációjú bevándorlás megállításában, hanem a tagállamok közötti szétterítésében mesterkednek.

Aki azt hiszi, hogy a migráció a megoldás, az ahhoz a szerencsétlen dakotához hasonlít, aki még nem vette észre, hogy döglött lovon ül, és csodálkozik, hogy miért nem tud elmenekülni a gyorsan közeledő préritűz elől. A még hivatalba sem lépett leendő ENSZ-főtitkár sem vette még észre, hogy az egy éven keresztül a Willkommenskultur jó szándékú, ámde naiv és öngyilkos merkeli doktrínáját követő Németországban már leszálltak a döglött lóról. Néhány hónappal ezelőtt Angela Merkel beismerte: „Ha tudnám, sok-sok évvel visszaforgatnám az idő kerekét”. Bevallotta, hogy Németországot, s őt magát is felkészületlenül érte a menekültválság, „az utóbbi években nem csináltunk mindent jól, és nem voltunk éppen az integráció világbajnokai”. Németország ma már ott tart, hogy rengeteg közpénzzel támogatják, ösztönzik az ázsiai és afrikai menedékkérők önkéntes távozását, hazatérését. A szövetségi kormány becslése szerint a tavaly év eleje óta érkezett több mint egymillió menedékkérő közül ez év végéig mintegy százezren távoznak Németországból, ezen belül a kitoloncoltak száma megközelíti a huszonhétezret, ami évtizedes csúcs.

A jövő heti uniós csúcson ismét fő téma lesz a menekültelosztási kvóták kérdése. A legfrissebb információk szerint lassan-lassan olvadozik a kötelező kvóta támogatóinak tábora, de így is nagy csata várható, mert Brüsszel, Berlin, Róma, Athén és mások álláspontja szerint ahelyett, hogy az unió egyesült erőkkel feltartóztatná az európai határokon a gazdasági bevándorlók tömegeit, ők továbbra is befogadnák és kötelező módon szétosztanák őket a tagországokban. Ezt a legkeményebben és legkövetkezetesebben a magyar és a lengyel, s mellettük a cseh és a szlovák kormány is ellenzi. Orbán Viktor miniszterelnök arra számít, idővel elbuknak azok a kormányok, amelyek nem értik meg, hogy az emberek nem akarnak bevándorlást, nem akarnak idegeneket látni maguk között. Ez csak idő kérdése, ezért – mint múlt pénteki rádióinterjújában mondta – „ki kell tartanunk, amíg végül mi leszünk többen”, a bevándorlás ellenzői. A december közepén esedékes európai uniós csúcstalálkozón a bevándorlás ügyében várható fejleményekről azt mondta: a mérkőzés egyelőre döntetlenre áll. Az erőviszonyokat Dávid és Góliát példájával jellemezte, azzal a megjegyzéssel, hogy a visegrádi négyek jelentik Dávidot. „Az Európai Unió döntéshozatali rendszere azonban olyan, hogy a miniszterelnökök fontos kérdésekben csak egyhangú döntéseket hozhatnak, így tehát még Dávidnak is van lehetősége” – fogalmazott.

A visegrádi országok kitartása mellett egész Európa számára a jövő tavaszi francia elnökválasztás és az őszi német parlamenti választás hozhat végre kedvező fordulatot. A rossz előjelű ENSZ-főtitkári belépőt pedig bőven ellensúlyozhatja a szintén januárban hivatalba lépő új amerikai elnök, Donald Trump, aki „Góliátként” jó szövetségese lehet a keresztény értékeket és a nemzeti érdekeket az internacionalistákkal, globalistákkal szemben bátran képviselő és érvényesíteni kívánó visegrádiaknak, közöttük hazánknak is. A történelemben ritkán szokott, de most előfordulhat, hogy Dávid és Góliát egymásnak nem ellensége, hanem barátja, ráadásul egyikük sem fordítva ül a lovon.