Dippold Pál

Vélemény és vita

Dada

Álláspont. Európát, a zsidó-keresztény kultúrára felépített, egykor nagyon erős szerkezetet kétszáz év óta nem is olyan titkos férgek rágják

Sokféle fedőneve van ezeknek, felvilágosodás, liberalizmus, marxizmus, szocializmus és kommunizmus, és sajnálatos módon ide kell sorolnunk a múlt század elejének szinte összes, a művészetekben megjelenő irányzatát, az izmusokat. Közülük is kitüntetett figyelmet érdemel a dadaizmus. A dadaisták egyik vezető alakja volt a romániai születésű Tristan Tzara, eredeti nevén Samuel Rosenstock. Művészneve egyébként anyanyelvén megszomorított országot jelent.

Tzara 1918-as Dada-kiáltványában írta: „Dada nem jelent semmit... Azért írom ezt a kiáltványt, hogy kimutassam, lehet ellentmondásos cselekedeteket is egyszerre végrehajtani egy rövid lélegzetnyi idő alatt, a cselekvés ellen vagyok, és a folytonos ellentmondást szeretem, de az állítás ellen is vagyok, sem mellette, sem ellene nem vagyok, és senkinek nem akarok megmagyarázni semmit, mert gyűlölöm a jó ízlést.”

Tévednénk azonban, ha a család fogalmáról szóló romániai népszavazást ennek a mindenkori sznobok által annyira majmolt Rosenstock dadaistának tulajdonítanánk.

Miről is van szó? Az ember természeti lény, szaporodásához például mindenképpen kell két különböző nemű példány. Az egyre nagyobb létszámú emberiség megmaradását lehetővé tévő alakulat ősidők óta a család. Néprajzi munkákban egészen pontosan leírják ennek meghatározó jellemzőit: A magyar család szó az ószláv cseljad átvétele, eredeti jelentése háznép, cselédség. Legkorábbi írásos előfordulása magyar nyelven 12. századi. Általában családon két generáció, szülők és nem házas gyermekek együtt élő csoportját értjük, ez a kiscsalád. Ha a család nagy létszámú, nagycsaládként, házcsaládként is emlegetik, fogalmába beleértik a háznál lakó távolabbi rokonokat, barátokat, szolgákat, cselédeket is. A magyar parasztságnál a patriarchális családforma volt az általános, vagyis a legöregebb férfi, a kiscsaládoknál a házaspár férfi tagja rendelkezett a család vagyonával, ő ellenőrizte és irányította a családtagok erkölcsi magatartását.

A romániai népszavazás a családról nem más, mint a túlhajszolt liberalizmus egyik tragikomikus eseménye. Mert miért és mióta lehet kérdés az, hogy a család kizárólag egy apa, egy anya és a gyerekeik alkotta kötelék lehet? A kifinomultnak vélt, azaz degenerált áldemokratikus eszmék nevében a lehető legkülönfélébb beteg lelkű embercsoportok erőszakosan próbálnak érvényt szerezni az egyenlősdinek. Hogy két férfi vagy két nő is ugyanazt az elnevezést használhassa, és ugyanazokat a jogokat élvezhesse, mint a család. A szómágiával simogatott kis létszámú, ám annál erőszakosabb úgynevezett melegek, vagyis a homoszexuálisok, vagyis szerintük kirekesztő módon szólva, a buzik, házasodni akarnak. Gyerekeket szerezni, és őket a beteges életmódjuk szerint felnevelni. Aztán majd jön az összes többi perverz, elöl a pedofilok, aztán az állatokkal hálók, a halottakkal üzekedők, és itt álljunk meg, mert kifordul a gyomrunk. És álljunk meg azért is, mert Magyarországot elsősorban azért támadják a Nyugat idió­tái, mert nem hajlandó elfogadni torz világképüket, amiről egyébként éppenséggel szavazni kellene. Hanem, ha már annyira érdekesnek tartják, vegyék elő Tristan Tzara végtelenül zavaros, civilizációnkat ócsároló tételeit, és megsejthetik, hol is kezdődhetett az őrület.

Azokat a derék romániai embereket pedig, akik vették a fáradságot és lelkiismeretükre hallgatva elmentek szavazni, és a normális család mellett tették le voksukat, akármi is az eredmény, megilleti a tisztelet.