Csörték helyett hitelezési konszolidáció

Miután a közvélemény egy részét leginkább az foglalkoztatja vagy arról értesül, hogy Matolcsy György jegybankelnök milyen, luxusnak tekinthető lakást bérel Budán vagy sem, érdemes néhány szót arra is szánni, hogy 2010 óta sikerült a fiskális, a költségvetési és a monetáris, vagyis a jegybanki politikán keresztül megteremteni a pénzügyi stabilitást Magyarországon.

A fiskális és a montáris politikának szimbiózisban kell működni egymással, emlékezzünk csak vissza, milyen csörték voltak a 2010-ben megalakuló Orbán-kormány és az akkori, még az előző kabinet által megbízott jegybanki vezetés között. Sem a magyar állam, sem pedig a jegybank nem járt jól. Az erős gazdaságot ugyanis csak a fiskális és a monetáris politika tudja kialakítani és fenntartani: ha például jelentős a gazdasági növekedés és alacsony a munkanélküliség, az elkölthető jövedelem mellett több jut tartalékra, ami a bankszektort, egyben a hitelezési piacot erősíti, ugyanígy a jegybank is elő tudja segíteni a gazdasági növekedést a kamatpolitikával vagy célzott monetáris lépésekkel.

Éppen tegnapi hír, hogy a bankrendszer ellenálló képessége erős mind a likviditást, mind pedig a tőkeellátottságot tekintve, a magyar bankszektorban jelentős tartalékok vannak a hitelezés növelésére. A Pénzügyi stabilitási jelentés szerint ugyanis a vállalatok és a háztartások eladósodottsága a mostani kedvező makrogazdasági környezetben alacsonynak tekinthető, és a bankok jövedelmezőségének folytatódó javulása tovább erősíti a szektor ellenállóképességét. Elég hosszú volt az út azonban eddig, a fordulat 2013-ban következett be.

A gazdaság is éppen ekkor kezdett magára találni – bár ekkor még leginkább a monetáris politikától függetlenül –, és a hitelpiac is ekkor kezdett éledezni Csipkerózsika-álmából. Az első igazi lökést a nemzeti Növekedési Hitelprogram adta meg, amelyben a Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank 2013 és 2017 között összességében 2800 milliárd forintot helyezett ki a piacra, mégpedig olyan formán, hogy kamat nélküli refinanszírozási hitelt nyújtott a pénzintézeteknek, amelyet azok legfeljebb 2,5 százalékos kamatfelár mellett adhattak tovább a mikro- kis- és középvállalkozásoknak (kkv).

Ezt megelőzően a gazdasági válság kirobbanását követően a hazai cégek többsége hiába kopogtatott a bankoknál hitelért, kellő referencia hiányában nem kapott, vagy csak nagyon kedvezőtlen feltételek mellett, amelyekkel nem lehettek versenyképesek a piacon.

A hosszú távra elérhető fix, alacsony kamatozású forinthitel viszont kiszámíthatóságot biztosított a kkv-k számára, ami üzleti tevékenységük bővítését, gördülékenyebb működését, elhalasztott és új beruházások megvalósítását tette lehetővé. Az eredmény az lett, hogy negyvenezer hazai mikro- kis- és közepes vállalkozás jutott kedvező feltételek mellett pénzhez, a hitelezési fordulat mintegy két százalékponttal járult hozzá 2013 és 2016 között a gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatást pedig mintegy húszezer fővel bővítette.

A másik ilyen jelentős lépés a monetáris szintű mennyiségi korlátozás. Korábban a kereskedelmi bankok az elérhető kedvező és biztos hozam miatt a jegybankban parkoltatták pénzüket. Az MNB viszont korlátozta a három hónapos jegybanki betétek maximális állományát, ami azért jó a gazdaságnak, mert a kereskedelmi bankok kénytelenek kihelyezni likvid tőkéjüket a hitelpiacra, ezáltal több jut a beruházásokra. Ezután már leginkább a versenyképesség javítására kerülhet a hangsúly, de talán ez is kimozdulhat a parkolópályáról.