Csörgősipka alulnézetből

A tekintélyes – nyelvbotlásból majdnem azt írtam: a tekintetes – bírói fórum azért érezte időszerűnek a megszólalást, hovatovább a mutatóujj felemelését, mert egy névvel nem említett főügyész – egyébként Ibolya Tibor fővárosi főügyészről van szó, s cselekedetét csak üdvözölni tudjuk – a Biszku-per kapcsán éppen lapunknak úgy fogalmazott: a védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból, és a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet újból első fokra.

A bírói egyesület ennek kapcsán érezte úgy, hogy ami történt, már-már tűrhetetlen és tarthatatlan, sőt szinte skandalum, mint írták –„visszautasítanak minden, az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megingatására, az ítélkezés függetlenségének veszélyeztetésére alkalmas nyilatkozatot. Az ilyen megnyilvánulás nyomásgyakorlásként értékelhető, ami veszélyezteti a bírói függetlenséget, és ez egy jogállamban megengedhetetlen” – fogalmaztak.

E közlemény igencsak jó alkalom arra, hogy tisztázzuk, mitől is függ a bírákba, az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. Említhetjük mindjárt – mert még ropogós, hisz a héten történt – a budaörsi Tesco parkolójában történt lövöldözés ügyét, amely tíz éve történt, kézigránát is robbant, rendőrökre lőttek, mégis ott tart, hogy voltaképpen még el sem kezdődött. Hatodszor (!) dobták vissza első fokra. Egyébként több bíró is nekifogott, ám elfogultság miatt sorra visszaadták az ügyet. Megesett e perben az is, hogy az egyik vádlott kenyérszeletekkel dobálta meg a bírót, sőt be is perelte. Közleményt erről speciel nem olvastunk, ellenben a táblabíróság megállapítása szerint egyes vádlottak az eljárás iratait esetenként szélesebb körben, illetve hamarabb ismerték meg, mint a bíróság.

Na ezt meg hogy? – kérdezhetnénk.

A lényeg: az elsőfokú ítéletet megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezték, a tábla szerint az ítélet hibái másodfokon már nem korrigálhatók. Kezdhetnek mindent elölről, ahogyan annyi más ügyben, amelynek közös nevezője, hogy a lakosság, az emberek értékítélete nem találkozik a bíróság döntésével. Említhetnénk a móri mészárlásként ismert, a magyar kriminológia eddigi történetének legkegyetlenebb rablógyilkosságának ügyét, amelyben a bíróság két olyan embert ítélt el, akik a tetthely környékén sem jártak. Ugyanez a bíró egy másik nagy horderejű ügyben, a K&H-brókerbotrányban olyan ítéletet hozott, amelyet úgyszintén hatályon kívül kellett helyezni. Az eseteknek persze a szakmában nem volt következményük: a két ügyben eljáró bírót a Legfelsőbb Bíróság bírájává nevezték ki.

A közvélemény megrökönyödését kiváltó, a bíróság tekintélyét romboló eljárások és ítéletek sorát még hosszan citálhatnánk, ám ennek semmi értelme nem lenne. Merthogy a bírói tekintély lényegét másutt kell keresni, ezt jogszabállyal sem kikényszeríteni, sem kikövetelni nem lehet. Ezt csupán kivívni lehet. Mint ahogy egyébként sok-sok bíró, főként a hétköznapi ügyekben, ki is érdemli, ki is vívja az ügyfél – és ezen keresztül a társadalom – feltétlen bizalmát.

A bírói tekintélynek, úgy véljük, a legtöbbet éppen a mundér minden áron való megvédése árt. Megvédik azt a bírót is, akit vadhússal és felesége gyógykezelése számláinak kiegyenlítésével vesztegetnek meg. Nem tiltakozik a civil bírói egyesület az ellen sem, hogy az illetőt egy választott bíróság élén látjuk viszont, miután a köztársasági elnök a kinevezését visszavonta, büntetőeljárás pedig nem indult ellene. És nincs következménye annak sem, ha egy bíró történetesen okiratokat dátumoz vissza, a felettesek nem indítják meg ellene a büntetőeljárást, mert az még ártana a bíróság tekintélyének, sértené a bírói függetlenséget.
A bírói tekintélynek volnának garanciális szabályai is. Maga a bírói eskü is úgy kezdődik, „fogadom, hogy minden ügyfél számára biztosítom a tisztességes eljáráshoz való jogot”. A bírói függetlenség garanciális szabálya éppen ez, a tisztességes eljáráshoz és a pártatlan ítélkezéshez fűződő jog. Ha ez megvalósul, ha ezt biztosítják minden ügyfélnek a bíróságon, akkor nem is csorbulhat a bírói tekintély.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD – amelynek Magyarország 1996 óta tagja – legutóbbi jelentése szerint a magyarországi lakosság elégedettsége a bíróságok munkájával, illetve az ítéletekkel szemben 45 százalékos, az összes hazai közszolgáltatást nyújtó intézmény között a leggyengébb. Még az örökké és mindenki által szidott MÁV megítélése is jobb. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a legtöbb elmarasztaló ítéletet éppen azzal kapcsolatban hozza a hazai bíróságokkal szemben, hogy megsértik a tisztességes eljáráshoz fűződő, mindenkit megillető alapvető emberi jogot.