Csengetett, Mylord…

Kedves Olvasó, ha van Londonban élő ismerőse, rokona, üzlettársa – ne aggódjon, ugyanis bárhogy riogat a média, a szigeten élő honfitársainkat nem fogják kivégezni, sőt, jó esetben még csúnyán sem fognak rájuk nézni. Kellenek ugyanis nekik. Kell, aki elvégzi az alja melót. Kell a szolga.

A médiamagyar azt veszi le elsőre a brit választásról, hogy nyertek a konzervatívok, most jön a nemulass. S ilyenkor korlátozzák a bevándorlást, nem jön a hazautalt zsé, most van a semmi. Most nem tud pizzafutár lenni a kósza színész, a meg nem értett értelmiségit is tréül fizetik.

Na, semmi ilyesmit nem fognak csinálni a konzervatívok. A gazdaság rászorul a kelet-európai melósra, a brit pártoknak pedig identitást teremt, hogy utálják a lengyel és magyar prolit. Ez volt a választások meghatározó témája: ki és hogyan és mennyire utálja a kelet-európait. Talán ismerik a zseniá-
lis sorozatot, ahol Lord Meldrum rájön arra, hogy melós nélkül a legjobb gumigyár sem üzemel. A fivére meg kitalál egy fingó párnát. A brit pártok most ezt csinálták. Azt gondolják, hogy a választási kampány a népet és nemzetet érintő témákról szólt? Hát, hogyne… Beszéltek az unióról, meg ki és hány bevándorlót dobna ki, de a brit népet nem ez mozgatta meg. A kampány meghatározó része az evésről szólt. A munkáspárti Ed Miliband például „csúnyán” evett meg egy szendvicset, ellenfele, Cameron erre késsel-villával majszolta a hot dogot.

A rendszert kritizáló Nigel Farage erre sajtótájékoztatót hívott össze, ahol kritizált és sörözött. Kérem, gondoljanak bele, ha ilyen „virtus” jelenik meg a magyar politikában, Brüsszel milyen patáliát csap.
De gondoljanak bele abba is, mi lenne, ha Magyarországon a brithez hasonló választási rendszer volna. Ahol csak egyéni körzet van, és az ilyen méretű, meg amolyan. S a britek hagyományosan csütörtökön választanak. Tudják miért? Hagyományból. A melós anno heti pénzt kapott, pénteken. Óhatatlanul ráivott, másnap fáradtka volt, vasárnap meg jött a templom.

Cameron most egyedül alakíthat kormányt, azt csinál, amit akar. Lesz népszavazás az uniós tagságról is. Legalábbis ígéri, bár választás után az ígéretek hajlamosak finomulni… Ha Cameron azt csinálja, amit a választók mondtak neki, akkor Nagy-Britannia az egész uniót felbolygatja. Ezt vegyük jó értelemben, olyanban, amelyben az uniós kis népek is jól járnak. Sőt, úgy, ahol nem lesz „kis nép” , ahol nem szolgának nézik, aki dolgozni akar.

Cameron azt mondja, ezt akarja.

Ha ráérnek, azért kérem, nézzék meg a cikkben említett sorozatot…