Csapágyas baloldal

A balliberális média lelkesülten üdvözölte, hogy már több magyar városban, illetve fővárosi kerületben megvalósult az ellenzéki összefogás, amelynek mottója, hogy a Fidesz jelöltjével szemben minden településen „egy az egyben” kell harcolni, különben esély sincs a kormánypártok legyőzésére. Ennek jegyében állt fel közös színpadra a DK-tól a Jobbikig az ellenzéki térfél szinte minden liberálisan szivárványos szereplője, azt hirdetve, a demokrácia helyreállításáért az ördög öreganyjával is össze kell fogni.

Ám közbeszólt az a fránya európai parlamenti választás.

Momentán ezért most ott tartanak, hogy az összefoglaló nevén demokratikus ellenzéknek keresztelt politikai minikonglomerátum tarkabarka pártocskái egymás ellen kampányolnak. Az egy szem „láthatatlan párt”, a Párbeszéd kivételével senki nem fog össze senkivel. Valamennyi ellenzéki szereplő azzal a maszlaggal eteti az összefogásért lelkesedő dühös választókat, hogy az EP-választás az más, annak ugyanis nincs belpolitikai jelentősége, azon mindenkinek önállóan kell megméretnie magát. Ezért aztán olykor egymást is szapulva, a legkülönfélébb jelszavakkal tülekednek és tolakodnak, hogy megugorhassák az EP-választás parlamenti küszöbét jelentő álomhatárt. A decemberi közös színpadból március végére az lett, hogy már a kampányüzenetek sincsenek egymással köszönőviszonyban. Gyurcsány pártja Gyurcsánynéval az élen feladná a nemzeti szuverenitás minden szimbólumát, s az európai egyesült államokért kiált, az MSZP „haza, szeretet, Európa” szlogennel házal, s szaladgál doszt Brüsszelbe feljelenteni a hazát, az LMP csak „ügyek mentén” fogna össze, a Momentum az „új politikai erő” (?) már egy tálból cseresznyézik az ugyan 2011-ben fogant, de valójában 20. századi DK-val, a szélsőjobbos Jobbik pedig régi „harcosaival” próbálja magyarázni, hogy a kiszivárgó régi hangfelvételeken zsidózók mára szalonképes néppártos demokraták lettek, akikért már Heller Ágnes filozófus mellett minden demokrata lelkesedhet.

A legrafináltabb tülekedő-tolakodó egyébként maga Gyurcsány, a bukott miniszterelnök, aki kifogyhatatlan a trükkökből. Tavalyelőtt ő volt a legharsányabb összefogó, amikor Botka ki akarta hagyni az ellenzéki össztáncból, de lám, elérte, hogy a szegedi polgármestert saját pártja nyírja ki. Tavaly egyenesen a DK irodájába hívta az ellenzéki szereplőket, akiket az LMP szerint a szellemi részegség állapotában fogadott, majd sértődötten elhatárolódott, most pedig elsőként fordított hátat az ellenzéki népakaratnak, előretolva feleségét, akitől másnap már véletlenül azt kérdezte az ATV riportere, hogy ő lesz-e 2022-ben a teljes ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje.

Őszre, amikor újabb fordulója lesz az önkormányzati választáson az összellenzéki összefogásnak, minden újra szép lesz. Bár tegnap Újpesten a teljes ellenzéki egység megtestesítője, Szalma Botond polgármesterjelölt bedobta a törülközőt. Ugyancsak tegnap a szocialisták európai kampányának vezetőjéről, Ujhelyi Istvánról tálalt ki a Szeviép-vezér, hogy harminc-negyvenmillióért ők újították fel a politikus szőregi házát. Ingyért, persze. A csaptelepektől a jakuzziig, a borospincétől a kazánig bemutatta a fotókat is. Bár Ujhelyi szerint ez csupán az ő karaktergyilkolászása.

A magukat baloldalinak hazudó politikusokkal még ennél is nagyobb a baj. Az, amiről Szalai Erzsébet szociológus beszélt a héten a Klubrádióban. Történetesen, hogy az MSZP és a DK úgy baloldaliak, hogy a munkás szót öt éve nem ejtették ki a szájukon. Kivéve amikor egy munkás leesett a daruról, és szörnyethalt.