Csak politikus

Az, hogy nő került a posztra, nem újdonság, hiszen az államtitkár elődje Pelczné Gáll Ildikó volt, aki tizenkét évig töltötte be a tisztséget. Gulyás Gergely, a párt frakcióvezetője fogalmazta meg: a politikai logika mentén világos, hogy egy női alelnöke is legyen a Fidesznek. De nem valamilyen kvóta, hanem a józan ész alapján, hiszen „nagyon sok, hosszú évek óta vagy rövidebb ideje a Fideszben politizáló, tehetséges vagy már sokat az asztalra letett hölgy politikus kolléga van”.

Egyre többször halljuk, hogy több nőre lenne szükség a politikában, mondván, biológiailag alkalmasabbak az együttműködésre, és érzékenységükkel, empátiájukkal majd ők fogják megváltoztatni a politika kegyetlen világát. Ez a meglehetősen naiv elképzelés azt feltételezi, hogy csak be kell juttatni a nőket a döntéshozatalba, és akkor minden sokkal jobb lesz.

Jól szemlélteti ezt a hozzáállást Medgyessy Péter volt kormányfő meglátása is, aki szerint jót tenne az országnak egy női miniszterelnök, ugyanis egy nő „másképp látja a világot”. Ez a hozzáállás is igazolja azt, hogy a balliberális oldalon továbbra is tetten érhető egy ellentmondás. Egyrészt vannak, akik kifejezetten a nők által képviselt politikát szorgalmaznak, mások viszont úgy vélik, hogy a „női politizálás” mint kategória szexista, hiszen lealacsonyítja a hölgyeket. Emellett persze az a konzervatív nézőpont sem túlságosan egyenlőségpárti, miszerint a nőknek nem való a közélet, mert politizálni „férfias”.

Természetesen örvendetes, hogy nő is van a legnagyobb kormányzópárt elnökségében. Szexizmusnak éppen az számítana, ha Novák Katalin kizárólag azért került volna be a testületbe, mert nő. Az Együttben politizáló Hajdu Nóra ezt nem így látja, hiszen az államtitkárhoz írt nyílt levelében úgy fogalmazott: bár személyében nem lett több női politikus a Fidesz elnökségében, de mégiscsak nőt választott meg pártja. Jól van, legalább ezt kipipálhatjuk – lényegében ezt üzeni a progresszív politikus.

Novák Katalin szakpolitikus, több nyelven beszél, és a kormányzati prioritásnak számító családpolitikáért felel. Több alkalommal fejtette ki véleményét nőket érintő kérdésekben, így arról, hogy szerinte a kormány nem mondhatja és nem is mondja meg senkinek, hogyan éljen, mikor s hány gyermeket vállaljon. Kifejtette már, hogy csak azért, mert nő, sosem érezte magát hátrányban vagy akadályoztatva. Azt viszont elismerte, hogy a politika kemény terep.

Tény, a politikai teret döntően továbbra is a férfiak uralják. Ezen a helyzeten azonban nem egy mesterséges, felülről történő beavatkozással, egyfajta kötelező kvótával kell változtatni. A női politikusok idealizálása helyett azt kell elérni, hogy a nők ugyanahhoz a rajtvonalhoz állhassanak, mint a férfiak. Ehhez pedig kiegyenlítettebb politikai klímára lenne szükség, hogy a nők – esélyt kapva rátermettségük bizonyítására – szívesebben vállaljanak szerepet ebben a konfliktusos közegben.

Mindenekelőtt pedig azt kellene tudomásul venni, hogy kizárólag egy kategória létezik: a politikus. Lehet, hogy valaki nőként vállalta ezt a hivatást, de amikor a közügyekre adta a fejét, akkor „csak” politikus lett, nem pedig egy mesterséges mechanizmus alapján szükségszerűen kiválasztott döntéshozó.