Csizmadia László

Vélemény és vita

Copy-pártosodás

A néppárttá válás nem óhaj kérdése, hanem a választók mindenkori akaratának megnyilvánulása.

Kutyából nem lesz szalonna – tartja a közmondás. Az élet tapasztalatait nehéz cáfolni, még akkor is, ha néhány kivétel erősítheti a szabályt. Példának okáért talán a kínaiak másképp vélekedhetnek erről az állításról, no de az ott mégiscsak Ázsia. A magyar pártpalettán kialakult kínálat átfogja a választók igényeit. Az 1989 óta alakult pártalakzatok a futottak még kategóriáját erősítik. A DK, az Együtt, a PM, a Liberális Párt csak statisztaszerepben tetszeleghet. Ezek a pártok pályafutásukat tekintve, történelmi szempontból kérészéletű jövevények.

Magyarországon a néppártosodás szükségességét a Fidesz ismerte fel először, s megvalósítását 1998 óta végzi. Ideológiailag masszivitást tükröz, szervezeti rendszere megfelel a lakosság széles rétegeinek. A pártszövetség sikerét annak köszönheti, hogy össznemzeti érdekek alapján kormányoz. Szervezetei nemcsak megyei szinten, hanem kisebb közösségekben is jelen vannak, így működhetnek azok a szenzorok, amelyek érzékelik az emberek különböző véleményét, amelyet aztán társadalmi szinten, optimális módon lehet figyelembe venni. Ennek a tizennyolc éve folyamatosan végzett munkának az eredménye, hogy a kormányzás munkáját spontán kiépült, szervezett civil támogatottság kíséri, megvannak azok a kapillárisok, amelyeken keresztül a néppárt számára szállíthatók az autentikus közvélemény üzenetei. Nem véletlen, hogy a CÖF szerepe kiemelkedő figyelmet kap. Ez a civil szerveződés felismerte azt a polgári igényt, amely figyelve a többség által támogatott, nemzetérdekű ügyeket, hatással van a kormányzás munkájára.

A CÖF célja a mindenkori jó kormányzáshoz a civil támogatás fenntartása és biztosítása. Talán az sem véletlen, hogy az ellenzéki pártok nem rendelkeznek olyan kapcsolatrendszerrel, amely a társadalom polgárai­nak aktív többségét egységes gyűjtőtáborban tartja. Ez az ok-okozati összefüggés igazolható a magyar civil társadalom többségének identitásával. Ez nem más, mint a nemzet szuverenitásának megőrzése, a keresztény civilizációhoz ragaszkodás és a magyarság által lakott területeken a szubszidiaritás fenntartására törekvés, a szabad élet garantálása.

A jó kormányzás és a vele egyetértő civil közösségek biztosíthatják a kohéziós erőt, ami a nép és a néppárt közötti bizalmi viszonyt eredményezi.

Vannak azonban olyan pártok, amelyeket nem a nemzeti érdekek vezetnek, hanem hatalmi vágyaik ka­lauzolnak. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy nincs szükség ellenzéki kontrollra vagy egészséges kritikákra és építő javaslatokra. Tény azonban, hogy néppárttá csak olyan szervezet válhat, amelyet a választópolgárok nagy többsége országgyűlési választáson kormányzásra megfelelőnek talál. A Fidesz–KDNP hat éve bizonyítja, hogy az emberek többségének bizalmát élvezi. Az ellenzéki pártok ismerik, hogy hány polgárt tudnak megszólítani, ezért különböző módszerekkel megpróbálják a táborukat szélesíteni. Az utóbbi időben kitüntetett módszerük, hogy egyes, az utcára vezérelt rétegek részben jogos vagy túlzott érdekei mellé állnak. Ezt látjuk, amikor az ellenzéki pártok, kérve-kéretlenül, csatlakoznak a szakmai követeléseket az utcán megjelentetőkhöz.

Itt álljunk meg! Ezen a ponton világossá tehető a hatalmon lévő néppárt, valamint a kis- és közepes méretű pártok felelősségének elkülönülése. A néppárt a többség akaratából kormányoz. A felmerülő társadalmi igényeket össznemzeti érdekek szerint, a társadalmi szolidaritás várható reakcióinak értékelése után elégítheti ki. Ha jól dönt, bár ideiglenesen szembekerülhet érdekcsoportokkal, összességében mégis megtarthatja és erősíti a néppárti jelzőt. A polgárok többségének megbecsülését a Fidesz–KDNP-nek nehéz volt elérnie, és látható, hogy még nehezebb megtartania. Nehéz munka ez, mert a szocliberális ideológia hataloméhes hívei az Európai Unió­ból és országon belülről is támadják. A pénz háttérhatalma nem riad vissza más országok szuverenitásának megsértésétől sem. A megfizetett média hazugságaival próbálják ismét visszanyerni a hatalmat.

A CÖF által vezetett közösség kiáll a jó ügyek mellett, s szellemi honvédői vezérletével, folyamatos ismeretterjesztő tevékenységével közvetíti a nemzeti érdekeket, a politika mellé állítja a civileket, ezzel is segítve, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba. A harcos, radikális Jobbik hosszú vívódás közepette döntött, és kikiáltotta néppárttá válását. Szakítani kíván a jobboldali radikális politikát támogatók köreivel. Kilencvenfokos fordulattal, változtatott szerepkörben a Fidesz–KDNP-t kopírozva próbál „új” alternatívát nyújtani régi és leendő híveinek. A dolog azonban nem egyszerű, mert számolnia kell a pártjához eddig hű támogatók távozása okozta veszteségével. Ugyanakkor a néppárttá válás a Fidesz–KDNP-nek is hosszú ideig, évekig tartott. Instabil alapokon (bármennyire is áhított a kormányzás) fontos értelmiségi rétegeket nem lehet megnyerni, és hiú ábránd az elkötelezett, a valódi néppártra szavazókat eltéríteni. Ennél is nehezebb annak a civil közösségnek a kiépítése, amely képes volt úgy stabilizálni a néppárti státust, mint a CÖF, amely ha kell, a békemenet bármikori kiállásával, a nemzet érdekeinek primátusát követve, megtartó erőt tud demonstrálni.

Nem pejoratív értelemben értendő, hogy kutyából nem lesz szalonna, mert az eb nem erre a sorsra született, csakúgy, mint más értelemben, a Jobbik sem alkalmas a néppárti funkcióra. Ilyen törekvésével elveszítheti rétegpárti arculatát, ami arra irányult, hogy kiegészítő javaslataival segíthette a néppárti kormányzást. Ezentúl figyelembe kell venni, hogy a Jobbik nemzetközi szinten beágyazott elutasításban részesül. Európában a jobboldali radikális ellenzék támogatottsága, ahogy árvíz idején szokták mondani, tetőzött. Az uniós vezetéssel elégedetlenkedők széles tábora a józan politikai kultúrát követő, Orbán Viktor által képviselt, mérsékelten radikális eszmékhez csatlakozott. Tegyük hozzá, hogy a másolatokért senki sem rajong, mert azok nem rendelkeznek az eredeti értékével. Hamis remények közvetítésével, megvalósíthatatlan ígéretekkel az ország népét a szocliberális oldal is már több ízben félrevezette.
A Jobbik is tudja, hogy elosztani is csak azt lehet, amit a magyar nép megtermel, sem többet, sem kevesebbet. Az elért gazdasági eredmények adnak lehetőséget az egészségügy, az oktatás és a családok életének jobbá tételéhez. Látnia kell azt is, hogy a korrupció vádjával kaszabolni veszélyes dolog, mert az visszaüthet. A korrupció visszaszorítása össztársadalmi érdek. A demokratikusan működtetett társadalmakban az igazságszolgáltatás független, ezért a mindenkori kormányok sem utasíthatják ezt a hatalmi ágat. Így egy radikális kormányzás sem törölheti el az igazságszolgáltatás függetlenségét, mert az már diktatúrát jelentene.

A CÖF-CÖKA álláspontja, hogy akik átlépik a büntetőjog határát, ne úszhassák meg a felelősségre vonást. Az elszámoltatást azonban nem lehet számon kérni a mindenkori kormányon, mert az a független bűnüldöző szervek és bíróságok, lelkiismereten és jogszabályokon alapuló, kizárólagos feladata. A népnek küldött nagy szavak ma már elégtelenek a bizalom hosszú távú megszerzéséhez. A kormányzás akkor lehet eredményes, ha példát mutat (korrupciós ügyekben is), odafigyel az emberekre, és prioritást ad az össznemzeti felemelkedéshez.

Kell kórház, vasút, metró, új utak, uszodák, kiváló minőségű oktatás és bizony stadionok is, hogy ép testben ép lelkek lakjanak. Azért fájt a fejünk 2010-ben, hogy visszafizessük az ország és az emberek devizaadósságát. Ma a pártok azon gondolkodnak, hogy miként lehet a költségvetéssel másként gazdálkodni. Ha az ötletek jó szándékúak, beleférnek az ellenzéki pártok feladatkörébe.

A néppárttá válás nem óhaj kérdése, hanem a választók mindenkori akaratának megnyilvánulása.