Nagy Ottó

Vélemény és vita

Cipzárelv helyett

Fura volt az a reggel. Hétfő volt, ráadásul a hosszú karácsonyi szünet után az első tanítási nap, és nem volt dugó.

Még egy egész kicsi sem, pedig az elmúlt tizenöt évben így reggelente hét és nyolc között valamekkora mindig volt. Hol a viaduktnál állt a sor vége, hol feljebb, a fehér keresztnél. Ha szerencséje volt az embernek, akkor előrébb, a benzinkútnál, esetleg a gumisnál futott bele a sor végébe, és csak aztán araszolt. Előre persze, mert hátrafelé hülyeség lett volna, de kettesbe nemigen kellett, és nem is lehetett felkapcsolni. Kuplung, egyes, fék, vissza üresbe. Ezt engedjük ki, talán megköszöni. Kuplung, egyes, fék, vissza üresbe. Miért nem megy ez a nem is tudom, milyen sor? Már tizenöt éve nem megy, bármelyik önkormányzat képtelen volt felfogni, hogy ide, ebbe a faluba, bocs, város már ez is, ha nem is látszik rajta, és egyébként is jobb lett volna, ha megmarad rendes, tisztességes falunak, nem egy kisstílű várost kreálnak belőle, szóval ide, nem elég egy autópálya-felhajtó. Főleg akkor nem, ha másfél évtizede, ennyitől mérem az itteni, saját időszámításomat, nem lehet kijutni belőle. Este meg nehezen lehet bejutni, mert éjjel-nappal körforgalom és közlekedési lámpa vigyázza a forgalom kellő időben – tehát amikor mindenki rohan és siet – történő akadályozását. Azaz akkor, amikor mindenki rohanna, meg sietne, de nem tud. Mert itt évek óta nem tellett egy posztos rendőrre, aki némi jó modorra tanította, vagy legalább belátásra térítette volna az erre közlekedőket, hogy tisztelt uram, kedves asszonyom, egy autó innét, egy autó amonnét, és így tovább, ez a sorminta, tessék betartani és alkalmazkodni hozzá, neve is van, cipzárelv, és máris könnyebb a haladás. Nem, itt még erre sem tellett, nemhogy egy plusz felhajtóra, sőt nem tellett belátásra sem, hogy ez a mindennapi reggeli őrület nem tölti el maradéktalan lelkesedéssel azokat, akik részt vesznek benne.

Most meg, már egy hete szinte kiesünk a faluból. Mintha eltűntek volna az autók, mintha Pátyról, Etyekről, Sóskútról, Herceghalomról, meg ami még a környéken van, nem is járna erre senki, hanem mindenki máshol kapaszkodna fel az autópályára, valami olyan helyen, ahol sokáig nem is próbálkozott, mert nem érte meg neki, most meg már mindegy. Meg gyorsabb is. Hogy ez a változás tényleg az autópályadíj hatása, abban egyelőre még csak reménykedni merek, de ha az, akkor a reggeli araszolás hiánya tuti megér évi ötezret, és azt sem hánytorgatjuk fel, hogy az első vásárlási próbálkozásnál nálunk fagyott le a rendszer – egyúttal beismerjük, hogy egy kis ideig bizony ingyen használtunk néhány kilométert –, de megígérjük, hogy jövőre nem morgunk emiatt a benzinkútnál, és az önkormányzati képviselők fejére is kevesebb „áldást” kérünk.