Cinikus agónia

Bármi is legyen a végeredmény, bármilyen szövetségekbe és kényszerházasságokba is tömörül végül ez a nyüzsgő siserehad, aligha lesz választási győzelem belőle. Az ugyanis már egy ideje eldőlt: ezek nem akarnak nyerni. A fontosabb szereplők mozgása legalábbis arra utal, hogy sokkal inkább a következő négy ellenzéki évre készülnek, kényelmes székekbe, tét nélküli pozíciókba, hogy aztán onnan tudják sütögetni saját pecsenyéjüket, a többiek kárára, lenyomva a rivális politikai formációkat. Ez a meccs elsősorban azok között megy majd, akik bejutnak a parlamentbe. Ez most a tét. Amúgy ők ezt hívják demokráciának, magukat meg demokratikusnak. Nem a legjobb reklám.

De nézzük az ősz óta bekövetkezett fordulatokat! A szocialista „szuperfegyver”, Botka László „besült”. Ráadásul elmondása szerint nem is a sorozatosan kirobbant botrányos ügyei, hanem az MSZP-ben áskálódó „fideszes ügynökök” miatt. Mindenesetre Molnár Gyula pártelnök és exkollégája, Gyurcsány Ferenc ismét egymás tenyerébe csaphatott, folytatódtak a tárgyalások, alkudozások, a DK egyre többet és többet kért, jöhettek a klasszikus balos szivárogtatások is, meg a „nem én voltam” nézések az ATV-ben. A retro életérzést kedvelő MSZP-szavazók felidézhették a 2009-es és a 2014-es jelölti kasztingok feledhetetlen hangulatát, amikor Lattmann Tamás után nem sokkal Balázs Péter exkülügyminisztert rángatták a vörös szőnyegre.

A mélyrepülésbe kerülő szocialisták eközben elveszítették a karaktergyilkos tanácsadót, Ron Werbert és a szintén az LMP-hez igazoló Demeter Mártát. Az egykori Schiffer-párt, a Momentumhoz hasonlóan, senkivel nem közösködik, hiába udvarol és fenyeget a „két nagy”.

Viszont az MSZP is begyűjtött egy trófeát, nevezetesen az egyre inkább politikai cédaként viselkedő Karácsony Gergelyt. Mint kiderült, ennek maga az érintett sem feltétlenül örül, sőt, így felettébb hiteles lesz, amikor a potenciális szavazók felé fordul majd voksokért kuncsorogva. Emlékezetessé vált korábbi mondása: miután 2014-ben egy választási listára került Gyurcsány Ferenccel, meg kellett innia néhány unicumot. Kíván­csian várjuk, ezúttal mekkora dózisra lesz szüksége, ha már a kommunista utódpárt élén száll ringbe az évekig a 2010 előtti világgal való leszámolást harsogó zuglói polgármester.

Visszaadta a reményt – vont mérleget a hét végi, solymári időközi választás után a szocialista párt, és hasonlóan nyilatkozott a Karácsony-féle Párbeszéddel szakító Együtt egyik vezetője, Szigetvári Viktor is. Ami a tényeket illeti: a fideszes jelölt fölényesen, a polgári oldal korábbi eredményét is felülmúlva verte meg a teljes „demokratikus” oldalt. A valósággal való ennyire laza kapcsolat nyílt vállalása arra enged következtetni, hogy ezek a fazonok már a saját támogatóikat is lenézik, cinikusan szinte győzelemről beszélnek, amikor elbuknak, az összefogást méltatják, miközben egymást gáncsolják és sértegetik, és persze hanyatló országról értekeznek, noha ezt már a legvérmesebb „független” szakértőik sem tudják hitelesen alátámasztani. További hiteltelenségi faktor a Jobbikhoz való viszonyulás: míg évekig a Fideszt kritizálta a balliberális holdudvar a szélsőjobbal való összekacsintás vádjával, ma már a Vona-párttal való kiegyezés a helleri kotta.

Új keletű kifejezéssel élve: kimaxolják az agóniát. Pedig már ezerszer elmondtuk, ez az ország jobb ellenzéket érdemelne, de úgy látszik, hiába.