Charlie halott

Egy év sem telt el azóta, hogy az egész világ, és különösen Európa döbbenten figyelte a francia szatirikus lap, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terror­támadás fejleményeit. Januárban a Mohamed próféta gúnyos ábrázolásán vérig sértődött, iszlamista fegyveresek mészároltak le karikaturistákat és újságírókat, összességében tizenkét uniós, szabadon gondolkodó polgárt, s miközben az afrikai Boko Haram éppen egy komplett falu lakosságát végezte ki, az öreg kontinens vezetői egymás kezébe kapaszkodva fejezték ki együttérzésüket a provokatív kiadvány munkatársainak és hozzátartozóinak. Túl a tragédián, a történtek komoly feladvány elé állították a szélsőliberalizmusban megőszült véleményformálókat: védjük a szólásszabadságot, és hagyjuk, hogy a mások vallásába, meggyőződésébe durva és megengedhetetlen módon belegázoló orgánumok diktálják a tempót a média világában, vagy foglalkozzunk inkább az egyre nagyobb számban velünk élő, nem éppen haladó szellemiségű, részben fundamentalista mohamedánok érzékenységével. Utóbbi „elhajlásra” remek példa, hogy Brüsszel főteréről kitiltották a hagyományos karácsonyfát.

A minap – most, amikor az illegális migráció már kezdi felrázni a tespedt és lomha, a tolerancia oltárán saját múltját és értékeit feláldozó uniót –, egyszer csak megjelent a januári támadás borzadályából üzletileg is profitáló lap legújabb száma. A hátsó oldalon, az elutasított, ám azért ilyen formában mégiscsak közzétett borítótervek között a menekültek drámájának jelképévé vált halott, partra vetett kisfiú képével. A felirat: Most két gyermekmenü egy áráért! Egy másik rajz pedig a következő szöveggel látható: Ezért keresztény Európa: A keresztények a vízen járnak – A muszlim kisfiúk megfulladnak. Az embert a hányinger kerülgeti, és nem érti: ez a „humor” lenne az európai civilizáció? Idáig süllyedtünk? Ezt a csapatot kellett pajzsra emelni? Persze, a helyzet azért bonyolultabb, mint első nézésre, a megfulladt fiú apja ugyanis, ahogy kiderült, motorcsónakos embercsempész volt, aki vélhetően maga felelős a tragédiáért. Ez azonban nem ad felmentést az érzéketlen, emberi mivoltukból kivetkőző újságkészítőknek, sőt.

Kíváncsi vagyok, ezek után mit csinál majd a sok büszke európai a milliószámra eladott, Én vagyok Charlie feliratú pólóval. Gondolom, elégetik őket.

Ezekkel a felháborító karikatúrákkal ugyanis Charlie, mint szellemiség, biztosan meghalt.