Céltalan kurzus

Első olvasatban azt mondja az ember, végre, éppen itt volt az ideje. Ám ha jobban megkapargatjuk a kérdést, könnyedén rájöhetünk, hogy az egész tanfolyam teljesen felesleges pénzkidobás, eleve hamvába holt kísérlet. A célközönség tagjai ugyanis olyan helyekről özönlöttek be Európába, ahol teljesen természetes és szenvtelenül elnézett hétköznapi jelenség a gyengébb nem elzárása, lelki-testi megalázása, az ellene alkalmazott nemi és mindenfajta névvel illethető fizikai erőszak. Azaz a gyermeteg gondolkodású norvég polkorrekt politikusok és a világtól elrugaszkodott északi széplelkek azokat a „férfiakat” szeretnék néhány hét alatt európai értelemben vett, az ellenkező nemmel tisztességesen és tisztelettel bánó kultúrlénnyé formálni, akik a csaknem ezernégyszáz esztendeje változatlanul és mozdíthatatlanul létező, a nőkezelés szempontjából mindenképpen fogvacogtatóan primitív és ostoba közegben szocializálódtak és cseperedtek felnőtté.

Persze ne legyünk kishitűek, durván formázni esetleg lehet őket, de azt valójában meg minek, ha az eredeti előítéleteket és indulatokat képtelenség kiölni? Mert ne áltassuk magunkat, azokat a valóban békés együttéléshez gyökerestül ki kellene ölni belőlük. A helyzet valójában az, hogy az idővel nyugodtnak ható felszín alatt a mélyben ott marad a barbarizmus – így például a fiatal leányok nemi szervének tűvel-cérnával történő összevarrása, a nyílt utcai zaklatás.

Persze a nagy számok törvénye szerint csekély kivétel, azaz módosult gondolkodású ember valóban akadhat – ám azért a néhány sikerért semmiképpen nem éri meg az óriási befektetés. A tömeges sikertelenség ugyanis csak addig tűnik elhanyagolhatónak bárki számára, amíg nem az ember saját lánya lesz az áldozat. Onnan pedig minden érintett szabatosan tudni fogja, hogy miről és miért beszélnek ma azok, akik ezeket az embereket messze kívül akarják tartani Európa határain. Igaz, nyugtathatja őket a tudat, hogy minderre legalább „más” kárán jöhettek rá.