Cecilia, a svéd anyacsavar

Gunnar Bolin meginterjúvolta őt az országos rádióban. Po Tidholm lelkesedik, végre egy könyv, ami irodalmi, dokumentatív, felrázó, megrázó, igaz, rosszul írja le a magyar kormányfő nevét. Mats Johansson szerint azonban ez szemfényvesztés, és mindennek az oka Cecilia Wikström. Mats Johansson az az újságíró, aki 2002-ben a göteborgi könyvvásáron le akarta ültetni Kovács Zoltán „ média-minisztert”, ahogy ők értik, Gabriel Byströmmal, hogy beszéljenek az Európát fenyegető magyar veszedelemről média-ügyben. Ezt a beszélgetést azonban Cecilia Wikström megakadályozta. Mint a rendezvény védnöke, nem engedélyezte, hogy Kovács Zoltán „média-miniszter” válaszoljon Gabriel Byström aggályaira. Különben sem ért rá, mert már Brüsszelben próbálták a Vagina monológok című darabot több liberális brüsszeli képviselőnővel (nem is tudtam, hogy még ennyien vannak, Magyarországon már csak egy emberi arc testesíti meg a Liberális Pártot), és ezt a színművet elő is adták ott, az Európa Parlamentben. Hoppá! Majd összeborultak a siker után, hiszen mint a felvilágosult nők általában, egymással élnek természetesen.

Byström várt egy évet, majd kettőt, közben írt pár Magyarországot gyalázó cikket, és várta a brüsszeli képviselőnőtől az újabb utasításokat. Cecilia Wikström nem ért rá, mert a barátnőjétől épp gyermeket várt, de aztán, amikor ráért, odahatott, hogy Gabriel Byström ne csak a svéd újságokban köpködje a magyarokat, hanem adja ki mindezt könyvben is. Amit majd nyilván lefordít hamar egy svédül jól beszélő honfitársunk, és azzal vége az Orbán-hatalomnak, az ország vezetését átveszi egy ideiglenes kabinet.
Mindezek után az olvasó joggal gondolhatja, hogy valamely egzotikus betegségtől megérintve lázban hánykolódom, miközben ezeket írom. Pedig csak egymás mellé rakom a közelmúlt eseményeit. Nyilván mindenki hallott már a göteborgi könyvvásárról. Aki nem, szégyellje magát. Gabriel Byström nevét pedig a magyar közönség jól ismerheti, már azok, akik olvasnak svédül, márpedig honfitársaink nagy számban teszik ezt. És ki ne hallgatta volna ámulva a brüsszeli parlamenti közvetítéseken Cecilia Wikström felszólalásait? Emlékszem, a labdarúgó-világbajnokság idején egy kis budai étteremben a mérkőzés közben felállt valaki, és megkérdezte: „halló, nem most beszél Cecilia Brüsszelben?” Mire a kocsma tulajdonosa azonnal átkapcsolt a megfelelő csatornára. A vb után fokozódtak a történések, Cecilia Wikström értesült Orbán Viktor tusnádi beszédéről, és mivel ő liberális képviselő, erről el is mondta a magáét a svéd médiában, épp akkor, amikor az újabb végzetes hírt meghallotta: Macedóniában a parlament alkotmányban rögzítette a házasságban élők fogalmát. És a házasságot leegyszerűsítette egy férfi és egy nő megszentelt kapcsolatára, amelyből majd hagyományos úton minden bizonnyal gyermek is születik. Igaz, hogy a macedónok még nem tagjai az uniónak, de egy Cecilia Wikström előtt ez nem akadály. Pár hét, és a modern nyomdai technológiának köszönhetően máris két könyvvel bővült – utólag – a hivatalos göteborgi könyvfesztivál programja. Az említett (svéd-)világhírű Gabriel Byströmnek a magyarországi állapotokért aggódó kötete, és egy másik, amelyik kétségbe vonja a macedónok létezésének jogát Európában. És azt sugallja, addig egy macedón se álmodjon az uniós tagságról, amíg ilyen botor dolgokat művelnek.

Most hagyjuk macedón barátainkat, az az ő bajuk. Gabriel Byström szerint Magyarországon ma diktatúra van, tombol a kirekesztés vallási és etnikai téren, az értelmiség gyáván hallgat, az utcákon tombol az erőszak (nem túlzok), a nők otthon maradnak, a demokráciának vége, és egyáltalán, aki ide látogat, ne számítson semmi jóra. A már említett Mats Johansson nevű riporter megkérdezte, hányszor járt Magyarországon a szerző, kikkel beszélt, de választ nem kapott. Azt is megkérdezte, nem gondolja, hogy hosszú távra megtéveszti a svédeket ezzel az egyoldalú véleménnyel? De válasz ismét nincs, sőt, őt a felháborodott Cecilia már el is zavarta a kérdezői székből.

Tegyük fel, hogy egy jönköpingi állatorvos-tanár mindezt nem tudja, és azzal kel fel egy reggel, hogy meglátogatja Magyarországot. Nosza repülőre ül, megszáll a Király utca környékén, épp belekeveredik a zsidó nyári fesztiválba, ahol kiváló előadók váltják egymást, egy egész városrészben jó a hangulat. Megcsodálja a Parlamentet, kívülről kivilágítva, belülről a kellő aranyló félhomályban, és nem sejti, hogy milyen sötét erők dolgoznak közben bent az ülésteremben. Valami véletlen folytán nem találkozik a fővárosban jobbikosokkal, akik épp ártatlan embereket ütlegelnek, pedig újságíró honfitársa ettől is óvta volna. Egy étteremhajón elismerően csettint egy pohár bor után, és közben bámulja az esti budai Várat. Majd rábeszélik egy balaton-felvidéki kirándulásra, viszi a szálloda busza, becsiccsent egy kicsit a szigligeti borpincében, majd visszafelé beleütközik a hegyről elé táruló elképesztően szép látványba. Még egy szegedi kiruccanás, ahol a szegedi ifjúsági napok forgatagában megfiatalodik, ismét medikusnak érzi magát. Kipiheni a fáradalmakat egy alföldi wellness-hotelben, elücsörög a kinti medencében, élvezi a nyárból őszbe ölelkező tájat, hallgatja a magyar falu semmivel sem összehasonlítható akusztikáját. Az sem furcsa neki, hogy a nők néha egyedül sétálnak az utcákon, szépen öltözve, mintha nem félnének semmitől. Majd visszamegy a fővárosba, szerencséje van, mert a nyári fesztivál után egy nappal már kezdődik is a zsidó őszi fesztivál, koncertek, kiállítások, a jönköpingi tanárt érdekli a képzőművészet. Persze a zene is, ezért még utolsó este ellátogat a Művészetek Palotájába, elsétálgat a Nemzeti Színház előtti medence szobrai között. Meghatódik, hogy a magyarok mennyire kedvelik egykori színész óriásaikat, majd elégedetten szállására tér. Másnap a repülőn már tokaji aszút kér, és két nap múlva lelkesen meséli élményeit a diákjainak.

Szerencséje volt. Tőle senki sem akarta elvenni azt az örömöt, hogy jól érezze magát. Hogy megismerje a magyarokat, a tájat, az országot. Hogy a bor zamatában csak azt érezze, ami benne van. Szegény, megtévesztett ember. De nem kell félni. Cecilia Wikström és társai már dolgoznak azon, hogy minden svéd tudja, mire számítson, ha erre felé veszi az útját.

Egy valamire nagyon kíváncsi leszek. Ki lesz az a honfitársunk, aki jó pénzért ezt a könyvet magyarra fordítja? Ha lesz ilyen, megkeresem, szemébe nézek. A szem a lélek tükre.
Miféle képet fogok találni benne?