Vélemény és vita
Bürokráciacsökkentés
Két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt kell választani, amelyik egyszerűbb...
Szeptemberben újabb törvények megváltoztatásába fog a kormány a bürokrácia csökkentése érdekében – mondta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Akár százas nagyságrendű is lehet a változás – tette hozzá. Sőt! A területi közigazgatás reformjáról szólva úgy fogalmazott, hogy 1873 óta nem történt ekkora átalakítás. Nos, a kétely a tapasztalat eddigi hiánya miatt mindannyiunkban ott motoszkál… Már csak azért is, hiszen a bürokráciacsökkentés mint kifejezés, nem egyértelmű. Nem úgy, mint anno a rezsicsökkentés volt. Hisz azt értette és tapasztalta mindenki. A bürokrácia esetében viszont legalább kétértelmű szóval állunk szemben. A jelentéshatárok pedig sokszor elmosódnak.
A bürokrácia szó egyrészről ugyanis utal az államapparátusra, az intézményi háttérrendszerre, másrészről pedig (és ez az, ami inkább eszünkbe juthat, és a legtöbbünket érdekel) az állampolgár nyűgös a kötelességeire, illetve azokra a cselekvésekre, amelyeket, ha törvényesen akar valaki valamit elintézni, muszáj megtennie. Sőt, ha megkérdezzük a polgárokat, hogy mit gondolnak a szó hallatán, akkor leginkább az eljárás lassúsága, bonyolultsága, átláthatatlansága, a felelősség elhárítására, urambocsá’ az aktatologatás jut az eszükbe.
Nos, az előbbi mindenképp megtörtént. A Lázár János által jegyzett tervezet szerint csaknem negyven központi hivatal és minisztériumi háttérintézmény szűnik meg jogutód nélkül, illetve összevonás vagy beolvasztás vár rá szeptember 1-jétől. Ennek következménye, hogy olcsóbb lesz az államapparátus fenntartása, ami így első hallásra jól hangzik. (Mert valljuk meg, volt jó pár „láblógató” háttérintézmény.) Tehát itt valóban rendet kellett valahogy vágni. És az is dicséretes az állampolgár szemszögéből, hogy az állam mint apparátus, mint intézményi rendszer spórol önmagán, hiszen mégiscsak az állampolgárok zsebéből működik. Az viszont, hogy ettől hatékonyabbá is válik-e az állam (ahogy azt a tervezet ígéri), egyáltalán nem biztos. Ez már a jövő kérdése, illetve a tervet jegyző és végrehajtó Lá-zár János felelőssége. Meglátjuk.
A bürokrácia szó másik jelentése, miszerint mit kell tennie az állampolgárnak, ha valamit hivatalosan el akar intézni, más megközelítést igényel.A sok-sok kormányablak, a járási rendszer átszervezése, a mindennapi tapasztalat egyelőre nem bizonyította, hogy kevesebb ügyes-bajos dolgunk lenne, illetve azt sem, hogy egyszerűbben meg tudnánk ezeket oldani. És ezt mondja az állampolgár, a vállalkozó és a civil szervezet vezetője is. (A kedvenc példám, amikor időpontot lehet foglalni ügyfélkapun keresztül otthonról, de az ügyintézéshez szükséges űrlap nem tölthető le. Tehát ha nem akarunk majd az ügyintéző idegeivel játszani, hogy a szeme előtt kezdjük el kitölteni a végeláthatatlan sorokat, akkor mégiscsak be kell fáradnunk az intézmény ügyfélfogadási irodájába a lefoglalt időpont előtt…)A bürokráciacsökkentés programjának tehát akkor lesz igazán értelme, ha a cselekvő állampolgár, a vállalkozó vagy egy civil szervezet vezetője valóban azt érzi majd, hogy kevesebb ideje, munkája és költsége megy rá a hivatalos ügyek adminisztratív részére.
Minderről Ockham borotvája jut eszembe. Ez az a filozófia vagy inkább ismeretelméleti elv, amely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt kell választani, amelyik egyszerűbb…
A bürokrácia szó egyrészről ugyanis utal az államapparátusra, az intézményi háttérrendszerre, másrészről pedig (és ez az, ami inkább eszünkbe juthat, és a legtöbbünket érdekel) az állampolgár nyűgös a kötelességeire, illetve azokra a cselekvésekre, amelyeket, ha törvényesen akar valaki valamit elintézni, muszáj megtennie. Sőt, ha megkérdezzük a polgárokat, hogy mit gondolnak a szó hallatán, akkor leginkább az eljárás lassúsága, bonyolultsága, átláthatatlansága, a felelősség elhárítására, urambocsá’ az aktatologatás jut az eszükbe.
Nos, az előbbi mindenképp megtörtént. A Lázár János által jegyzett tervezet szerint csaknem negyven központi hivatal és minisztériumi háttérintézmény szűnik meg jogutód nélkül, illetve összevonás vagy beolvasztás vár rá szeptember 1-jétől. Ennek következménye, hogy olcsóbb lesz az államapparátus fenntartása, ami így első hallásra jól hangzik. (Mert valljuk meg, volt jó pár „láblógató” háttérintézmény.) Tehát itt valóban rendet kellett valahogy vágni. És az is dicséretes az állampolgár szemszögéből, hogy az állam mint apparátus, mint intézményi rendszer spórol önmagán, hiszen mégiscsak az állampolgárok zsebéből működik. Az viszont, hogy ettől hatékonyabbá is válik-e az állam (ahogy azt a tervezet ígéri), egyáltalán nem biztos. Ez már a jövő kérdése, illetve a tervet jegyző és végrehajtó Lá-zár János felelőssége. Meglátjuk.
A bürokrácia szó másik jelentése, miszerint mit kell tennie az állampolgárnak, ha valamit hivatalosan el akar intézni, más megközelítést igényel.A sok-sok kormányablak, a járási rendszer átszervezése, a mindennapi tapasztalat egyelőre nem bizonyította, hogy kevesebb ügyes-bajos dolgunk lenne, illetve azt sem, hogy egyszerűbben meg tudnánk ezeket oldani. És ezt mondja az állampolgár, a vállalkozó és a civil szervezet vezetője is. (A kedvenc példám, amikor időpontot lehet foglalni ügyfélkapun keresztül otthonról, de az ügyintézéshez szükséges űrlap nem tölthető le. Tehát ha nem akarunk majd az ügyintéző idegeivel játszani, hogy a szeme előtt kezdjük el kitölteni a végeláthatatlan sorokat, akkor mégiscsak be kell fáradnunk az intézmény ügyfélfogadási irodájába a lefoglalt időpont előtt…)A bürokráciacsökkentés programjának tehát akkor lesz igazán értelme, ha a cselekvő állampolgár, a vállalkozó vagy egy civil szervezet vezetője valóban azt érzi majd, hogy kevesebb ideje, munkája és költsége megy rá a hivatalos ügyek adminisztratív részére.
Minderről Ockham borotvája jut eszembe. Ez az a filozófia vagy inkább ismeretelméleti elv, amely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt kell választani, amelyik egyszerűbb…