Bűnösök

Összezúzott autó áll félig oldalára dőlve Kolontár határában egy hajdani szántás közepén. Odamenni fizikai képtelenség, de távcsövön át nézve a volán mögött mintha látszana valaki. Nem mozdul. A rendőrök már tudják és mondják ki ő, faluszerte ismert és szeretett, a szó szoros értelmében vetten rendes ifjú ember – volt –, aki az utolsó pillanatig próbálta menteni a menthetetlent. Nem rajta múlt a sikertelenség – az erő volt mindent elsöprő, ami a több tonnás betonhíddal és a masszív vasúti töltéssel együtt ragadta el.

Leírhatatlanul lehangolt arcú férfi tol talicskában kifelé egy házból egy csomó, téglának látszó tárgyat Devecseren. A csizmája kísértetiesen cuppog a vörös sárban. Ajtó-ablak tokostul kiszakadva tűnt el nyomtalanul a messzeségben, odabent a nagyszobában három szekrény egymásra borulva. Az egyik bejárat fölött kereszt függ, a vörös csík pont Jézus Krisztus lábánál húzódik. Kérdő tekintetünkre a tulajdonos körbemutat: könyvgyűjtő voltam – lehajol, felvesz a zagytömegből egy tárgyat, kettétöri, s síri hangon közli, ez egy antik francia nyomtatvány. Egy darabig áll, talán vár valamire, majd a maradványokat ballal kidobja az utcára az ablak helyén. Hang nélkül kimegy, mi pedig ott maradunk a zagylén járó Jézussal és egy élet romjaival a tisztaszobában.

Tíz halott, kétszázat meghaladó, különböző mértékben összeégett ember, számolatlan mennyiségű megfulladt-kényszervágott haszon- és háziállat, százszám lakhatatlanná vált ingatlanok, percek alatt köddé lett vagyonok, összességében több tucat négyzetkilométernyi hosszan meddővé vált folyóvölgyek, továbbá ugyancsak felfoghatatlan eszmei és környezeti kár maradt a MAL Zrt. hajmeresztően felelőtlen üzemvitele nyomában. S – úgymond – minderre ráadásként máig kísértő, rettenetes rémálmok, amelyek elmulasztásához olykor sajnos a legjobb szakember segítsége is édeskevés.

S hogy ezt végre jogosan, fenyegetésmentesen is leírhassuk, nyolc évet és négy hónapot kellett várni. Akárcsak annak nyugodt, permentes kimondására, hogy tízen bizony keményen bűnösök.

Az ember óhatatlanul keresi a párhuzamokat, és sajnos talál is, ha nagyon akar. A minapi, minimum hetvenkilenc halálos áldozatot követelő brazíliai gátszakadás után a hatóságok azonnal őrizetbe vették az ügyben érintett Vale SA. bányavállalat három alkalmazottját, valamint két külső mérnököt, akik legutóbb a védmű stabilitását ellenőrizték. S ha ez nem lenne elég, az igazságügyi minisztérium összesen tizenegymilliárd reált (cirka nyolcszázmilliárd forintot) zárolt a cég vagyonából az áldozatok kártalanítására és a környezeti károk enyhítésére.

A magyar igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Ezt fel lehet fogni pesszimista módon, csak a sebességre koncentrálva, valamint optimistán, miszerint azért mégiscsak megbízhatóan dolgoznak. Erre az ítéletre – bár elkeserítően soká született meg – bátran ráakasztható a történelmi jelző, s nemcsak azért, mert kimondta az igazságot, amit kezdetektől tudtunk, hanem azért is, mert markáns bélyeget sütött az emberi kapzsiságra és felelőtlenségre.

Az első- és másodrendű vádlottat, a cég egykori két vezetőjét két év hat hónap, illetve két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Vajon sok ez vagy kevés? Ha pusztán az esztendők számát állítjuk párhuzamba a pusztítással, értelmezhetetlenül kevés. Viszont a „bűnös” bélyeg ott lesz rajtuk, míg élnek, nyugodtabban dőlhetünk hátra. Még akkor is, ha az ítélet még nem jogerős és börtönlétük esetleg enyhébb lesz másokénál, s kedvezménnyel korábban szabadulhatnak.