Bundakényszer

Igen, a Jobbikról van szó, és most nem Sneider Tamásról és fiai viselt dolgairól, nem is Márki-Zay Péter kampányának gyanús finanszírozásáról, nem az új elnökválasztásról és nem is a kizárásokról. Nem, most Varga-Damm Andrea közszemlére tett ötvenmilliós bundácskáiról van szó.

A legnagyobb közösségi oldalon látható, úgy fekszenek a bundák a hóban, mint egy rendezetlen teríték körvadászat után. Nem tudni pontosan, milyen bundákról van szó, de állítólag van közte perzsa is, amiről, különösen, hogy a Jobbik közeledik a magát zöldpártnak hazudó LMP-hez, érdemes megjegyezni, hogyan szerzik az alapanyagot. Kegyetlen módon: meg nem született karakül bárányok bőréről van szó, amelyeket – a gyengébb idegzetű olvasók most ugorjanak pár sort – úgy vágnak ki az anyjukból. Ezért olyan drága, és ezért nem lehet beilleszteni a cukiságkampányba, akkor se, ha Vona összes vizslakölyke csóválja felette a farkát.

Bár Varga-Damm Andrea bejelentette, elajándékozza bundagyűjteményét, biztosra veszem, mikor a botrány kipattant, nem ez volt az első gondolata, hanem valami olyasmi, hogy gyere ki a hóra, pontosabban egy bundára. Mindenesetre ha a képviselő asszony, annak ellenére, hogy a Jobbik összebútorozott a balliberális oldallal, mégis népi-nemzeti elkötelezettségét akarta volna bizonyítani, lehetett volna autentikusabb. Bemutathatta volna bekecsét, szűrét, kisködmönét, de persze nem a kincs-, hanem a szavazatkeresőt, esetleg subáját. Azt ugyanis lehet szőrével befelé és kifelé is hordani, ezért is a suba illik a legjobban a Jobbik – és ami még megmaradt belőle – kétszínűségéhez.

De nem érdemes sokat rágódni Varga-Damm Andrea bundáin, hagyjuk azt meg a molyoknak, térjünk át inkább a képviselő asszony állhatatosságára, kitartására. Merthogy pénteken ülősztrájkba kezdett Orbán Viktor parlamenti szobája előtt, választ várva a kilakoltatások határozatlan idejű felfüggesztésével és az ápolási díj minimálbérre történő emelésével kapcsolatos kérdéseire! De a hétvégén elfogyott a lendület, és a Simicska Lajossal jó viszonyt ápoló veszprémi képviselő otthagyta őrhelyét. Talán tovább maradt volna egy kicsit, ha nem ülte volna el a fenekét, ha vitt volna legalább egy puha bundát, vagy ha odafújta volna a szél Bernadettet. Talán adott volna neki egyet a híres, ötvenmilliós gyűjteményből, mondjuk a perzsát, hogy érezze az LMP minden pártbeli tisztségtől három évre eltiltott társelnöke, milyen is a jobbikos zöldpárti törődés.

Nem mellesleg az LMP nagy bajban van, úgy tűnik, nőhiányban szenved, és ha így megy, nem lesz női társelnöke. Persze ha Szél Bernadett marad, nincs gond. De ha nem, és a kongresszus sem menti meg, könnyen lehet, hogy megy, és akkor a férfi társelnök, Keresztes László Lóránt ottmarad a slamasztikában, egyedül. Mert a dolog úgy áll, hogy Schmuck Erzsébetet sem lehet ebbe a pozícióba választani, mert kétéves eltiltást kapott, a volt MSZP-s Demeter Mártát pedig még mindig nem vették fel a pártba. A végén még úgy járunk, mint a bácsika Fellini Amarcordjában, és Keresztes fára mászva kiabálja világgá: Nőt akarok, de azonnal! Ha gyenge lenne a hangja, Csárdi Antal segítene neki. Aztán ha lecsalogatták őket a magasból, jöhetne a kényszerzubbony, pardon, a kényszerbunda, amiből a szerződések nagymestere, Ungár Péter is kapna egyet. Addig izzadnának benne, amíg az új női társelnök ki nem szabadítja őket. Vagy, jobbat tudok, amíg választást nem nyernek.