Bukók és buktatók

Nekünk inkább ötösnek tűnik, mert amit az elmúlt napokban műveltek a kommunista utódpárt környékén, olyat csak a legzavarosabb és legintrikusabb szappanoperákban lehet látni. Hovatovább Sherlock Holmes-i képességek kellenek az események és a fordulatok követéséhez, vagyis ez amolyan többműfajos eseménysor. Tragikomédia a javából.

A nevezett exminiszter egyébként még mindig azt mantrázza, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje Botka László, mindenki ehhez tartsa magát. Csakhogy csütörtök reggel a mindig fess Horváth Csaba komikusan ható határozottsággal fejtegette ugyanabban a tévéstúdióban, hogy aki nem támogatja Gyurcsányt, az Orbánt segíti. Vagyis elköveti a balos ősbűnt, az ellenzéki politikusnak felróható legnagyobb vétket: cimborál a patás ördöggel. Avagy: kollaboráns. Csupán annyi maradt le a vérfagyasztónak szánt tirádából, hogy az ilyet ki kell vinni a város szélére, és eltemetni a sivatagban.

Ezek szerint ez a kitétel magára Hillerre is vonatkozik, pláne Botkára, hiszen ők hivatalosan még a bukott kormányfő negligálásával, a szocialista párt ernyője alatt kialakítandó „megaszövetséggel” képzelik el a jövőt. És szerintük éppen azok akadályozzák a kormányváltást, avagy azok a kollaboránsok, akik ebben nem vesznek részt. Erről még egy mókás táblácskát is készítettek a héten a XI. kerületi irodácskában. Az eb heves karóhoz kötése annak tükrében különösen is véleményes, hogy egy pártközlemény már haloványan utalt arra: ha a jövendőbeli, a Botka-féle mestertervre azonnal nemet mondó „szövetségesek” elfogadják Gyurcsányt, az MSZP hajlandó nyitni az eddig a „többet visz, mint hoz” elve alapján körön kívül tartott DK-elnök felé.

Persze min csodálkozunk? Ha Fletót kirakják az ajtón, bemászik az ablakon, láttunk már ilyet. De olyan fordulatot, mint amilyet a hírportál- és mozgalom-alapító Tarjányi Péter behúzott, talán még nem. A saját bevallása szerint „kakaskodásra hajlamos”, titokzatos biztonságpolitikai szakértő mások mellett azzal a Lattmann Tamással kezdeményezett tisztázatlan értelmű, mindenesetre a történelmi népszerűségvesztést produkáló Botka lekavarását célzó szerveződést, aki éppen a minap jelentette be, hogy már a DK és az MSZP, sőt, más pártok is rábólintottak korábban a személyére mint közös baloldali kormányfőjelöltre. De aztán jött a szegedi polgármester, és mindent lenullázott. Mostanra a pártját is.

Nehéz nem észrevenni a gyurcsányi furfangot az egész mögött, persze nem elhanyagolva, hogy a sok, pozícióra éhes szájtulajdonos akciózását sem lehet figyelmen kívül hagyni a mindig forrongó szocialistáknál. Hab a tortán, hogy a hétvégén a DK mégis behisztizett, mondván, akkor ők indulnak egyedül. Azért várjuk ki a végét!

Így már csak mínuszos hír, hogy az egyre zsugorodó Momentum is százhat önálló jelöltben gondolkodik, akárcsak az Együtt, bár ők azért létrehoznának valamiféle rivális ernyőszervezetet a „múlt pártjaival” szemben. Ez csak kicsit vonzó a werberizmusban lubickoló LMP-nek, de az egyszázalékos szinten tanyázó Liberálisok és a Párbeszéd, no meg a Bokros Lajos-féle MoMa hangzatos jelszavak mentén azért hajlandó beérni egy-két listás hellyel. Közben felkészül a Jobbik, plakátokkal vagy azok nélkül, Simicska oldalán, némi balliberális stílussal.

Mindezek tetejébe egyfajta szimbolikus lépésként már bontják is a Kossuth téri Agórát. Így egészen látványos az ellenzéki leépülés. És mégis: ők mind vezetnék ezt az országot. Kár lenne hagyni.