Vélemény és vita

Budapest, te csodás!

Ezekben a napokban Budapesten bármilyen járművel eljutni A pontból B-be igazi kihívást jelent.

– Halló, Elektromos Művek?
– Igen, parancsoljon!
– A társasházban nincs áram. Tudna segíteni?
– Hol lakik?
– A Margit körút mellett.
– Akkor valószínűleg harmadszorra is elvágták az elektromos vezetéket…

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezekben a napokban Budapesten, azon belül is a Széll Kálmán tér–Margit híd–Batthyány tér háromszögben bármilyen járművel eljutni A pontból B-be igazi kihívást jelent. A környéken lakók sokszor még gyalog is nehezen közelítik meg a lakásukat a járdára hányt betondarabok, az egymáson pihenő sínrészletek vagy az egyszerű sittkupacok között bukdácsolva.

A pár napja kialakult káosz csúcspontja valószínűleg annak a villamospótló autóbusz vezetőjének az esete volt, aki teljes szélességében eltorlaszolta a Margit hidat, mintegy reménytelenné téve a Budáról Pestre vagy Pestről Budára igyekvők hétfő délutánját.

Nem kevésbé idegőrlő a helyzet a Széll Kálmán téren sem: a reggel munkába igyekvők Minotauruszként bolyonganak a kordonfolyosók útvesztői között, s még ha ki is térnek a téren dolgozó markológépek elől, akkor sem tudhatják biztosan, hogy az átláthatatlan rácslabirintusnak épp melyik végén kötnek ki – tán a metróbejáratnál? Vagy a várbusz felé vezető lépcsőnél? Esetleg a 4-6-os villamos éppen nem létező megállójánál? Bónuszként pedig szombat-vasárnap nem jár a 4-es metró sem, így ha valaki a lezárt Déli pályaudvar helyett Kelenföldről szeretne a városba jutni, nem lesz könnyű dolga. Összegezve a helyzetet: nem egyszerű ma az átlag budapesti polgárnak a normális értékeken belül tartania a vérnyomását.
Ennek ellenére – még ha a magyar ember nem is arról híres, hogy a dolgok jó oldalát nézi – nem árt a helyzetet más megvilágításba (is) helyezni. Bár rengeteg kellemetlenséggel járt, de húsz év óta először végre átjár az 1-es villamos a Rákóczi hídon. Amiért egyébként annak idején megépítették a hidat. Szintén a napokban vált egyértelművé az is, hogy Budapest háromszáznegyvenmilliárd forint uniós támogatást kap különféle fejlesztésekre. Ilyen mennyiségű pénzt erre a célra eddig nem nagyon sikerült elnyerni. Ebből megújulhat a düledező 3-as metró, új buszokat és villamosokat vehet a főváros, megújulnak vonalak és csomópontok – ahogyan a budai fonódóvillamos-hálózatnak már körvonalazódnak az alapjai –, s lehetne még folytatni a sort: hosszú a lista.

Természetesen tény az is, hogy minden beruházás kellemetlenségekkel jár, s ami kellemetlenséggel jár, az ellen lehet szót emelni, amiatt lehet panaszkodni a szomszédnak, és lehet támadni az éppen regnáló politikai vezetést. De mi volt öt-tíz évvel ezelőtt?

Az emberek panaszkodtak, hogy a Moszkva tér koszos és az átkost idézi – most, hogy felújítják, a tér közepén álló narancssárga számlapos óra eltávolítása ellen egész mozgalmak szerveződtek. A többség szemrehányóan beszélt a Várbazárról, amely egykor gyönyörű volt, s csak egy lepusztult épület maradt belőle – most, hogy régi fényében pompázik, s a budai oldal egyik ékköve lett, amiatt bosszankodnak, hogy háromszor adták át. Ezer és egy konspirációs elméletet gyártott az átlag fővárosi polgár a 4-es metró beruházására elfolyt sok százmilliárd forint hollétéről, s flegmán legyintett a kérdésre, hogy valaha elindul-e – most, hogy utazhat rajta, és megoldódott egy durván húszéves probléma, azon bosszankodik, hogy nem utaznak rajta elegen, fölösleges volt megépíteni, és egyébként is túl mélyre épült.

A 3-as metrón az utazóközönség egy része az életéért imádkozik, olvasva a sajtóban időről időre felbukkanó, névtelen metróvezetők „vallomásait”, akik életveszélyről és kritikán aluli állapotokról beszélnek – most, hogy tizenöt év után célegyenesbe érkezett a felújítás, egyrészt bosszankodnak a hétvégi pótlóbuszozás miatt, másrészt hónapokig a média egy bizonyos része szinte drukkolt azért, hogy a főváros ne kapjon rá pénzt, s bedőljön a városvezetés rekonstrukciós terve.

Egyvalamit mégis érdemes megállapítani. E problémák többsége nem két hete, három hónapja vagy négy éve keletkezett. Hanem minimum tíz-húsz éve, azalatt a Demszky-vezetés alatt, amelyet négyszer választottak újra a budapestiek. Nem mellékes tény az sem, hogy hosszú évtizedek óta nem volt olyan létesítménye a fővárosnak, amit büszkén mutogathattunk volna. Azt pedig végképp csak zárójelben jegyzem meg, hogy az „örökös fanyalgók” az első tavaszi napsütésben éppen azokon a tereken sütkéreznek, azokban az épületekben gyönyörködnek, amelyeket egyébiránt fölöslegesnek, túl drágának vagy épp használhatatlannak neveznek. Érdemes valamelyik márciusi hétvégén elsétálni mondjuk a Várbazár felé – szinte oldalazni kell az emberek között.

Mindent összevetve, bár Tarlós István még csak a második ciklusát tölti, és sokan sok mindent gondolnak róla, egyetlen – s tán az egyik legfontosabb – tulajdonság elvitathatatlan tőle: szereti Budapestet. Ezt pedig nagyon egyszerű alátámasztani: csak végigsétál az ember a Kossuth téren, a Ferenciek terén, ellátogat a Bálnához vagy a Rudas fürdőbe, esetleg megnézi az Erkel Színházat vagy a Zeneakadémiát, majd lődörög egyet Pesten vagy épp Budán. A főváros életre kelt. S ha azért, hogy ez folytatódjon, s kilépjünk végre abból a sok éven át tartó állóvízből, amiben voltunk, el kell viselni néhány hónapnyi közlekedési káoszt – nem tudom, hogy vannak vele, de én rábólintok.

 

Jobbágyi Zsófia: Budapest, te csodás!Ezekben a napokban Budapesten bármilyen járművel eljutni A pontból B-be igazi kih...

Posted by Magyar Hírlap on 2015. március 26.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom