Angela Merkel látogatására szervez látványmegmozdulást, Vlagyimir Putyin híresen udvarias biztonsági emberei viszont a jelek szerint visszariasztanak a „tüntizéstől”.
Természetesen ez a felvetés csak egy vicc, még ha minősítő is. Ami már messze nem tréfa, az maga a tüntetések felvetése. Félreértés ne essék, mindenki ott és az ellen szervez tiltakozást, ahol és ahogy éppen jólesik neki. Ez alól külföldi híresség, vezető sem kivétel. Persze ott a diplomáciai etikett, de esetünkben még csak nem is erről van szó. A „demokratikus ellenzék” pártjai azt várják, arra biztatják a külföldi vezetőket, hogy tegyenek igazságot magyar ügyekben. Igazság alatt értelemszerűen kizárólag az ő igazságuk értendő, minden más csak valami félfasiszta blabla lehet. Már a múlt héten, a „civil” dzsemborin felvetődött, hogy a német kancellár februári vizitjét szép számú angol és német nyelvű plakáttal kell alátámasztani – ami kedves gesztus minden nyugati tévénéző és politikus felé, hiszen gyarmati nyelveket tanulni macerás dolog. Tegnap maga Szanyi Tibor jött haza Brüsszelből, hogy közölje: az MSZP azt várja, hogy Angela Merkel februári látogatásán jelezze Orbán Viktor miniszterelnöknek, nincs helye a demokratikus európai politikusok közösségében.
Még egyszer mondjuk ki: azt követelik, hogy egy külföldi politikus beleavatkozzon magyarországi kérdésekbe. Szanyi szerint egyébként a kancellár ezzel morális és politikai értelemben viszonozhatná Németh Miklós és Horn Gyula a határnyitással kapcsolatos tetteit. Van a két dolognak bármi köze egymáshoz? Legfeljebb a mórickai logika szintjén.
Angela Merkeltől a pesti „demokraták” rendteremtést várnak, már-már az ízléstelenség határáig könyörögve, hogy a német politikus itt jártakor rájuk is vessen egy pillantást. Pedig Merkel sok minden okból jöhet a magyar fővárosba, ám az ellenzék babusgatása aligha szerepel az első számú tervei között. Miért is tenné? Németország és Magyarország gazdasági kapcsolatai kitűnőek. Nyilván a szektoriális adókkal van gondja, nyilván szót is emel a német cégek érdekében – hát ez a dolga, ha véletlenül a Duna fekete-erdői szakaszára születünk, mi sem várnánk el mást. A miénk meg az, hogy igent mondjunk, ha magyar érdeket szolgál még a történet, s nemet, amikor már vállalhatatlan a kompromisszum. Megéri-e Merkelnek a magyarországi német érdekek hosszú távú céljait kockáztatni egy budapesti, szocdemszerű kérés miatt? Hát, döntse el mindenki saját ízlése szerint.
Ráadásul Angela Merkel látogatásának – bármennyire is szeretnék sokan valamilyen demokráciát számon kérő turnénak feltüntetni – van egy másik üzenete is. Budapestet komolyan kell venni, tárgyalni kell vele. Orbán nem pária az európai politikában, hanem partner, még ha sokaknak kellemetlen is. Az ilyesmi a nemzeti érdekeket védelmező politikusok esetében előfordul…
Sokan azt sugallják, hogy Angela Merkel nyomást akar ránk gyakorolni orosz ügyben. Nem tévednek. Berlin nyilvánvalóan sokkal jobban érezné magát, ha európai komfortzónájában nem lenne különvélemény. Ő szeretné meghatározni a Washingtonnal való szabad kereskedelmi tárgyalások menetét, valamint Pekinggel és Moszkvával is privilegizált kapcsolatokat kívánna kialakítani. Számtalanszor leírtuk, a németek saját gázellátásukat minden politikai fenntartás ellenére is bőszen biztosították Oroszországból. Miért ne akarnánk számos más európai országhoz hasonlóan mi is ugyanezt tenni? Ráadásul az idő minket sürget, és nem az oroszokat, ők „kibekkelnek” még egy energiaár-háborút, utána meg a szibériai vezetékeknek köszönhetően ott a biztos kínai piac.
A Déli Áramlat megbukott, de török irányból mi is szerezhetünk új gázsztrádát. Ezt jönne megakadályozni Merkel? Aligha. Kérem, higgyék el, Moszkva és Berlin jóval élőbb mindennapos telefonforgalmat bonyolít le, mint ami az MSZP-székház és Merkel hivatala között zajlik. Szembeállítható-e Angela Merkel februári, és Vlagyimir Putyin tavaszi budapesti látogatása? A már említett magyarországi „demokrata” pártok ezt szeretnék. Ezért kilincselnek egy meglehetősen szerény történelmi múlttal rendelkező állam követségén rendszeresen. Mert az ukrajnai helyzet fokozása vagy legalábbis konzerválása az Amerikai Egyesült Államokon kívül senkinek sem érdeke. Ezt tudja Merkel is, tudja Putyin is – aligha kell túl sokat várni arra, hogy ezt a kötelező politikai csatározásokon túl hivatalosan is kimutassák.
Az európai ügyeket itt, ezen a kontinensen kell elintézni, még oly bölcs tengerentúli tanácsnokok ellenében is. Angela Merkel és Vlagyimir Putyin látogatása kiegészíti egymást. Lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország súlya – képessége arra, hogy saját sorsát minél teljesebben befolyásolja – növekedjen. Ez értelmezendő mind gazdasági, mind külpolitikai értelemben. Merkel tehát nem Orbánt megdönteni jön Budapestre, mint ahogy Putyin sem megvásárolni akarja a Kossuth téren a magyar miniszterelnököt. A demokráciához meg az egésznek végképpen semmi köze, akármelyik irányból is vizsgáljuk e fogalmat.
Végezetül engedtessék meg egy már sokszor elhangzott történelmi tanulság felidézése: lényegesen hasznosabb, ha mi tárgyalunk a világ nagyjaival, tetszenek-e vagy sem, mint hogy ők tárgyaljanak rólunk.