Brüsszeli találkák

Miután barátilag ismét kezet rázott a nyílt társadalom hagymázas vízióját milliárdokkal propagáló Soros Györggyel, rögvest fogadta a nagy múltú Magyar Szocialista Párt küldöttségét is. A kedélyes beszélgetést követően a felek közösen üzentek Magyarországnak: ha a magyarok kitartanak Orbán Viktor mellett, Magyarország elszigetelődik az unióban. Ezt konkrétan a korábban a miniszterelnököt leantiszemitázó Timmermans mondta, majd holmi nacionalista villongások és a „valódi értékközösség” közötti választás lehetőségét emlegette a jövő májusi EP-voksolással összefüggésben.

Ezek szerint az Izrael-ellenes muszlim bevándorlóknak is udvarló európai baloldal listavezetője és magyar barátai úgy gondolják, az jelenti a demokráciát, ha az emberek nekik engedelmeskednek, és rájuk szavaznak. Ez a rövid definíció, így megy ez Brüsszelben. Megszoktuk. Csakhogy az elmúlt évek tendenciái és a hazai felmérések alapján ez a recept nem igazán működik, különösen nem Magyarországon. Bár még hat hónap van hátra, valószínű, hogy jövőre egészen más összetételű, a nemzeti szuverenitást inkább tiszteletben tartó Európai Parlament alakulhat, ami nyilván az uniós vezetésben is tükröződik majd.

Érthető tehát a kapkodás „odaát”. Ennek egyik jele, hogy a ballib tábor a korábbi elutasítás dacára, suttyomban ismét napirendre venné az úgynevezett humanitárius vízum ügyét, ami a migrációpárti elképzelések csimborasszója. Szorít az idő, közeleg a Juncker-korszak vége, addig akarnak a potentátok minél többen elérni, amíg erre van esélyük. Amíg az istenadta nép megálljt nem parancsol nekik. Alighanem ezért folytatott totálisan titkos egyeztetést Soros és Timmermans is, a transzparenciáról még egyik saját globális szervezetét is elnevező milliárdos azonban az átláthatóságot saját magára nézve már korántsem tartja kötelező érvényű szabálynak. Így pontosan nem is tudjuk, ki adott kinek écát a továbbiakról. Csak sejthetjük.

Ami az alelnöki vendégeket, nevezetesen az MSZP-delegációt illeti, érdemes idézni a karakter nélküli politikusok archetípusának, Tóth Bertalan elnöknek a nyilatkozatát. Ő ugyanis arról értekezett, hogy a magyar szocialistáknak elévülhetetlen érdemei vannak, például hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásában. Emellett holmi Európa- és NATO-párti szövetségről is hadovált, bármit is jelentsen ez. Akár a plafon is rászakadhatott volna a lassan törpévé zsugorodó utódpárt somolygó delegációjára. Elévülhetetlen érdemek? Nekünk inkább elévülhetlen bűnök jutnak az eszünkbe, kezdve a korántsem európai projekttel, nevezetesen a kommunizmusért való munkálkodással szovjet fennhatóság alatt, majd az állampárti befolyás átmentésével. Aztán – a teljesség igénye nélkül – jött még a közműcégek és egyéb stratégiai vállalatok külföldi kézre adása, a tandíj, majd a Bokros-csomag. Ugyancsak a szocik „érdeme” volt Gyurcsány országlása, a totális eladósodottság és lecsúszás politikája, ártatlan tüntetők lelki és fizikai megnyomorítása, és minden idők legnagyobb hazai korrupciós botránya, a 4-es metró. Lehet, hogy Brüsszelben erre már nem emlékeznek, sőt, akkoriban sem érdekelte a valóságtól elzárt vezetőket, mi is történik Magyarországon. Egészen addig, amíg a fősodornak tetsző újliberális kórusba becsatlakozott az itteni kabinet is. De mi bajosan felejthetnénk el a baloldali rombolást.

Most végre Európában is fordulni látszik a széljárás, s ennek az unióban is lesznek következményei. Nem parancsszóra, hanem a mindennapi tapasztalatok nyomán. Talán ez lenne a demokrácia.