Vélemény és vita
Brüsszelben a helyzet
Álláspont. Igaza van Donald Tusknak, a kvótarendszer rendkívül megosztó és hatástalan – a magyar kormány után ezt Sebastian Kurz, Ausztria következő kancellárja is kimondta
Brüsszelben persze még szociáldemokrata elődje, Christian Kern képviselte Ausztriát, mondandója pedig legalább annyira lejárt lemez volt, mint az egész politika, amit képvisel. Szerinte ugyanis kár lenne feladni a nyilvánvalóan kudarcot vallott kvótarendszert, hiszen az jó lenne Ausztriának – magyarul, jó lenne valahova átzsuppolni az osztrák államkasszát megterhelő tömeget.
Kern leköszönő kancellár és a többi kvótahívő ezen az EU-csúson is ízelítőt adott saját alternatív valóságából. Szerinte a kvóta jó, mert betartásával kevesebb migráns lenne Ausztriában, a bökkenő csak az, hogy a menedékkérők nem azért árasztják el Ausztriát, Németországot és a skandináv országokat, mert lelkes uniós hivatalnokok nem teszik lehetővé, hogy keblére ölelje őket mondjuk a litván jóléti állam, hanem mert egyszerűen nem akarnak oda menni. A schengeni övezeten belül viszont ugyebár nemcsak az osztrák kancellárok mozognak szabadon, hanem a bangladesi migránsok is.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, miután csütörtökön elismerte, hogy a visegrádi országok tekintélyes hozzájárulása a líbiai határvédelmet célzó olasz programhoz szolidaritásuk bizonyítéka, pénteken újra feltette a régi lemezt. Alternatív valóságában a kvóta sikeres, és nem érti, miért beszélnek egyesek arról, hogy az eddig szétosztott 32 ezer ember veszélyt jelent az európai civilizációra. Ahogyan arra Tusk rávilágított, akiket eddig sikerült szétosztani – úgy, hogy szinte egyetlen ország sem teljesítette a kvótáját –, mindössze két százalékát jelentik az összes menedékkérőnek. Az Európai Tanács elnöke ezzel rámutatott arra – bár nem feltétlenül ez volt a célja –, hogy a parlamentnél és bizottságnál dolgozó brüsszeli kollégái szándékosan mindig csak a két évvel ezelőtti, 160 ezer emberről szóló kvótáról beszélnek, és nevetségessé teszik Magyarországot, hogy miért ugrál a kormány 1300 ember elhelyezése miatt.
Teszik mindezt úgy, hogy két nyilatkozattal később hitet tesznek az állandó, kötelező elosztási mechanizmus mellett. Ami pedig nem 1300, nem 160 ezer, hanem végtelen számú emberről szól. Teljesen nyilvánvaló, hogy a meghatározott számú ember elosztásáról szóló, egyszeri tehermentesítésnek hazudott kvótaterv már születésekor is ezt hivatott előkészíteni. A 160 ezres kvótaterv teszt volt. Szinte egyik tagállamon sem sikerült keresztülverni, a különbség csak az, hogy amíg néhány elvi álláspontra helyezkedik, addig a többség mismásolva próbálta megúszni a terheket. Elképesztő aljasság, amikor brüsszeli, nyugati vagy akár magyar balliberális politikusok azon nevetgélnek, hogy micsoda kultúra a magyar, ha 1300 embertől féltik. Miközben ők maguk szövegezik meg a kötelező és állandó elosztási kvótáról szóló terveket, jelentéseket.
Orbán Viktor szavaival élve, a csúcsnak vége, de a harc folytatódik. A visegrádiak 35 millió eurós felajánlásának napján többek között Angela Merkel német kancellár is sietett kioktatni a visegrádiakat, hogy szép-szép a segítség, de azért a kvótát nem lehet ezzel megúszni. Halkan teszem hozzá, a kvótarendszer nagyjából annyira sikeres, mint Merkel asszony koalíciós tárgyalásai.
Miközben Brüsszelben egymásnak és önmaguknak is ellentmondva erőltetnek egy nyilvánvalóan impotens tervet, nem jutunk közelebb a probléma megoldásához. Mert kívülről az látszik, hogy Európa továbbra is nyitva áll.
Kern leköszönő kancellár és a többi kvótahívő ezen az EU-csúson is ízelítőt adott saját alternatív valóságából. Szerinte a kvóta jó, mert betartásával kevesebb migráns lenne Ausztriában, a bökkenő csak az, hogy a menedékkérők nem azért árasztják el Ausztriát, Németországot és a skandináv országokat, mert lelkes uniós hivatalnokok nem teszik lehetővé, hogy keblére ölelje őket mondjuk a litván jóléti állam, hanem mert egyszerűen nem akarnak oda menni. A schengeni övezeten belül viszont ugyebár nemcsak az osztrák kancellárok mozognak szabadon, hanem a bangladesi migránsok is.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, miután csütörtökön elismerte, hogy a visegrádi országok tekintélyes hozzájárulása a líbiai határvédelmet célzó olasz programhoz szolidaritásuk bizonyítéka, pénteken újra feltette a régi lemezt. Alternatív valóságában a kvóta sikeres, és nem érti, miért beszélnek egyesek arról, hogy az eddig szétosztott 32 ezer ember veszélyt jelent az európai civilizációra. Ahogyan arra Tusk rávilágított, akiket eddig sikerült szétosztani – úgy, hogy szinte egyetlen ország sem teljesítette a kvótáját –, mindössze két százalékát jelentik az összes menedékkérőnek. Az Európai Tanács elnöke ezzel rámutatott arra – bár nem feltétlenül ez volt a célja –, hogy a parlamentnél és bizottságnál dolgozó brüsszeli kollégái szándékosan mindig csak a két évvel ezelőtti, 160 ezer emberről szóló kvótáról beszélnek, és nevetségessé teszik Magyarországot, hogy miért ugrál a kormány 1300 ember elhelyezése miatt.
Teszik mindezt úgy, hogy két nyilatkozattal később hitet tesznek az állandó, kötelező elosztási mechanizmus mellett. Ami pedig nem 1300, nem 160 ezer, hanem végtelen számú emberről szól. Teljesen nyilvánvaló, hogy a meghatározott számú ember elosztásáról szóló, egyszeri tehermentesítésnek hazudott kvótaterv már születésekor is ezt hivatott előkészíteni. A 160 ezres kvótaterv teszt volt. Szinte egyik tagállamon sem sikerült keresztülverni, a különbség csak az, hogy amíg néhány elvi álláspontra helyezkedik, addig a többség mismásolva próbálta megúszni a terheket. Elképesztő aljasság, amikor brüsszeli, nyugati vagy akár magyar balliberális politikusok azon nevetgélnek, hogy micsoda kultúra a magyar, ha 1300 embertől féltik. Miközben ők maguk szövegezik meg a kötelező és állandó elosztási kvótáról szóló terveket, jelentéseket.
Orbán Viktor szavaival élve, a csúcsnak vége, de a harc folytatódik. A visegrádiak 35 millió eurós felajánlásának napján többek között Angela Merkel német kancellár is sietett kioktatni a visegrádiakat, hogy szép-szép a segítség, de azért a kvótát nem lehet ezzel megúszni. Halkan teszem hozzá, a kvótarendszer nagyjából annyira sikeres, mint Merkel asszony koalíciós tárgyalásai.
Miközben Brüsszelben egymásnak és önmaguknak is ellentmondva erőltetnek egy nyilvánvalóan impotens tervet, nem jutunk közelebb a probléma megoldásához. Mert kívülről az látszik, hogy Európa továbbra is nyitva áll.