Brüsszel zsarol

Szebben mondani talán nem is lehetne, de az Európai Bizottság gyakorlatias és eredményközpontú, hosszú távú költségvetést javasol a 2021–2027-es időszakra, amelyben a kiadások csökkentésével és új források biztosításával adnak válaszokat az unió előtt álló kihívásokra. Mindezt Jean-Claude Juncker, a világ egyik legkisebb országának és ezzel ellentétes nagyságú adóparadicsomának nem éppen makulátlan pedigréjű volt miniszterelnöke jelentette be tegnap. Aki jelenleg az Európai Bizottság elnöke, noha nem választották meg egyetlen demokratikus választáson sem, afféle ejtőernyős demokrata.

Günther Oettinger, az unió költségvetési biztosa kevésbé volt költői, mikor elmondta, a tervezett uniós költségvetés a megtakarításokra és a hatékonyság növelésére összpontosít, ezért a bizottság a közös agrárpolitika-forrásainak öt, a kohéziós politika forrásainak és a közvetlen kifizetéseknek egyaránt hét-hét százalékos csökkentését javasolja. A bejelentés mezőgazdasági szempontból fájdalmas, mert legutóbb sikerült kiharcolni, hogy ne csökkenjenek a Magyarországnak szánt agrártámogatások. Most Brüsszel „zöld mezőn” is támad, annak ellenére, hogy minden tárgyaláson és fórumon hangsúlyozta a magyar agrártárca a hazai érdekképviseletekkel együtt, hogy egészségtelen a mezőgazdasági támogatásokból finanszírozni a migrációt – mert erről van szó. Amit már beígértek Brüsszelben, és most bejelentették, beváltják a fenyegetést.

Persze az unió ismeri a gyenge pontot, az agrártámogatások csökkentése nemcsak nekünk fáj(na), hanem a renitensnek kikiáltott, és szintén komoly mezőgazdasági potenciállal rendelkező lengyeleknek is, akiknél szintén találtak demokráciadeficitet és sérült jogállamiságot – mert védik nemzeti érdekeiket és mert köszönik, nem kérnek ők se a bevándorlókból. A többi költségvetési csökkentés csak hab a tortán. Mégpedig nem is akármekkora, az uniós demokráciát is le lehet vele fújni, de legalábbis újraértelmezni. A közös költségvetést ugyanis eddig mindig egyhangúlag fogadták el a tagállamok. Most azonban fényes szelek fújnak az unió központjában is, ezt a demokratikus szokást megtartva egy másikat is bevezetnének, amely az Európai Parlament közleménye szerint lehetővé teszi az unió számára, hogy „felfüggessze, csökkentse vagy korlátozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a jogállamiságot érintő hiányosságok jellegével, súlyosságával és hatókörével arányos módon”. És minősített többséggel, ami már távol esik a demokratikus egyhangúságtól. Arról persze nem értekeznek, hogy mit is értenek a jogállamiságot érintő hiányosságokon, de ne legyenek kétségeink, ha nyilvánosságra kerül, a megfogalmazás valószínűleg szó szerinti egyezést mutat majd a Sargentini-jelentéssel.

Ha számolni akarunk, meg kell említeni, hogy az Európai Bizottság javaslata szerint az uniós büdzsé nagyjából 1,25 ezer milliárd eurós lehet. A tagországoknak nemzeti jövedelmük 1,11 százalékát kellene befizetniük a közösbe. Ennél azonban valamivel alacsonyabb, 1,08 százalékos lehet az éves költés, mert az nem mehet mínuszba. A hatalmas számok és a szigorú előírások ellenére tegnapi bejelentésével az Európai Bizottság mégis lenullázta magát.

A központilag elvárt, sőt meghatározott demokrácia azonban nem jár automatikus gazdasági fejlődéssel. Nem nő általa a versenyképesség. Ez zsarolás. Az egyik legjobb példa a kettős mércére. És arra, hogyan csúfolják meg azok a demokráciát, akik állandóan a kisebbségek jogait szajkózzák. De a tárgyalások csak most kezdődnek. Küzdeni kell, mert nem nélkülözhetetlen, de fontos milliárdokról, s leginkább a hazánkról van szó.