Vélemény és vita

Brüsszel svédül

Álláspont. Furcsa hír érkezett a minap: Svédország hazánkkal szemben avatkozik be egy Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárásba

Erre természetesen lehetősége van, s bár a két ország bevándorlással kapcsolatos álláspontja finoman szólva is ellentétes, ezen túlme­nően nincs konkrét magyarázat a skandinávok váratlan húzására. Ráadásul a külföldről pénzelt civil szervezetek átláthatóságát célzó törvényt támadó procedúra már hónapok óta az Európai Bíróságnál van, így nem gondolhatunk másra, mint hogy a választás előtt álló állam vezetése „mindent vagy semmit” játszik. Erőt akar mutatni az egyre elterjedtebb antimigrációs magatartást kvázi szimbolizáló Magyarországgal, illetve Orbán Viktorral szemben.

Lelkük rajta, a felméréseket is nézve azonban ez sokkal inkább egy súlyosan elkeseredett lépés, hiszen aligha marad a helyén a jelenlegi, multikulti-rajongó kabinet az őszi voksolást követően. Mindenesetre ez is mutatja: továbbra is komoly és komolytalan erők egy­aránt megmozdulnak, ha esélyük nyílik ráerősíteni kicsit a bevándorlás, illetve a folyamatot támogató szervezetek megsegítésére. Az uniós intézmények egyértelműen ezt a szekeret tolják, úgymond a jog eszközével, ám az európai társadalmak már nem igazán kérnek sem az NGO-k ténykedéséből, sem a korlátlan migráció eszement gondolatából. Magyarországon meg aztán pláne nem, de a hiszti fókusza lassan áttevődhet a migránsokat Európába utaztató, nem kormányzati csoportokkal szemben még nálunk is keményebben fellépő olasz kormányra. Amely, láss csodát, szintén folyamatosan növekvő támogatottsággal végzi a munkáját – nyilván az Európai Bizottság és a svéd vezetés legnagyobb bánatára.

A tendencia tehát világos: a bevándorlást ellenző politikusok egyre nagyobb társadalmi aládúcolás mentén dolgozhatnak, miközben az ideológiailag túlfűtött uniós intézmények és az általuk honorált csoportok egyre elkeseredettebben próbálnak fogást találni az előbbieken. Közben a Soros-barát média kampányszerűen nyomatja az álcivilek témáit, pedig a lapunk által bemutatott adóhatósági adatsor szerint ténykedésüket nem különösebben honorálják az emberek, legalábbis a semmibe nem kerülő adófelajánlások terén sem mutatkozik irántuk jelentős érdeklődés. Finoman szólva. Leegyszerűsítve: ha külföldről nem jönne az apanázs, a Helsinki Bizottság és társai lehúzhatnák a rolót. És most ezekért a szervezetekért száll síkra egy másik ország kormánya, segítve Brüsszelt, pedig a kifogásolt jogszabály nyomán senkit nem ért semmiféle kár.

Kétségtelen, a kormány a zsinórban harmadik kétharmados felhatalmazás nyomán továbbment ezen az úton, és megszületett a szintén azonnali sivalkodást kiváltó Stop Soros meg a bevándorlási különadó. Ezért hát indulhatnak az újabb eljárások, próbálkozhat a 444 és eszmetársai, hogy az Orbán-kormány állítólagos szalonképtelenségét igazoló, újabb európai néppárti politikusokat találjon, akik majd beolvasnak Orbánnak, a helyzet úgy áll, hogy feltartóztathatatlannak látszik a nemzeti szuverenitásra igent, a migrációra nemet mondók táborának gyarapodása. A pontot az i-re a jövő tavaszi EP-választás teheti fel.

Addig sem áll meg az élet, asztalon a svéd javaslat, folytatódik az állítólagos uniós értékek feletti aggódás, legújabban a genderképzés esetleges hazai betiltása kapcsán, a lényeg azonban mégiscsak az lenne, hogy ezek a próbálkozások legfeljebb utóvédharcok. A biztonságot és a valódi európai identitást első helyre tevők ugyanis nyerésre állnak.

Ettől függetlenül a politikai harcot nem szabad feladni. A meccs ugyanis még nem lefutott.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom