Botcsinálta gyűlöletvezér

Magyarországon a 2002-es választások idején érdemelte ki e megtisztelő címet. Olyan politikai gyűlöletprojekteket tulajdonítanak neki, mint a „köteles beszéd”, Kövér László szavainak kiforgatása, vagy mint a panelproli kifejezés. Húú, attól nagyon indulatba tudott jönni a választó. Már csak Kuncze Gábor Lop Stop-táblája kellett hozzá, s beérett a gyümölcs. Mi meg megkaptuk utána a  soha el nem múló „elmúlt nyolc évet.”

Werber mostani felbukkanása persze, nem meglepő, elvégre közelegnek a parlamenti választások. A meglepő inkább az, hogy nem sokkal megérkezése után kiszivárgott, a gyűlölet nagymestere nem is az MSZP-hez szegődik, hanem az LMP-hez. Előtte találkozott Botka Lászlóval és Gyurcsány Ferenccel is. Vele még ebédelt is. Hogy mit főztek ki, még nem tudni, egyezség a hírek szerint nem jött létre. Vagy azért nem, mert két baloldali dudás nem fér meg egy csárdában, vagy pedig azért nem, mert az olyan áldatlan politikai háborúskodás, amit a két bukott – az egyik kormányfőként, a másik választmányi elnökként – baloldali politikus egymással szemben folytat, kioltja, ellehetetleníti a klasszikus gyűlöletkampányokat.

Senki nem kapkod kapa, kasza után, alig várva a voksolás napját, ha olyanokat hall, hogy „népnyúzó politika”, meg azt, hogy „Magyarország egy középkori kiskirályság lett, ahol Csák Máték diktálják a törvényt”. Márpedig Botka László ilyeneket mondott szombaton az MSZP választmánya előtt a kampánynyitón, meg olyanokat például, hogy Orbán Viktor azon bűne, hogy gerinctelenné akarja tenni a nemzetet, sokkal súlyosabb a haveri kapitalizmusnál. Ha csak ennyire futja, kár volt elengedni Ron Werber kezét. Gyűlöletkampány szempontjából az MSZP miniszterelnök-jelöltjének talán az egyetlen szakmailag jó mondata az volt, amikor Gyurcsányra célozva arról beszélt, hogy „színészkedhetnek reggel, délben és este”. Bár ez is csak kis testi hibával valósult meg, az őszödi ember ugyanis elhíresült igazságbeszédében, amikor hazugságait napszakra lebontva számba vette, reggelről, éjjelről meg estéről beszélt. Igaz, akkor is tudtuk, hogy Botka délidei „gyanúsítását” maga Gyurcsány is csak a szónoklat lázas állapotában felejtette ki. Ha meg nem tudtuk volna, később úgyis rájövünk, amikor például szembesülünk az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentésével a 4-es metróról, amely még uniós szinten is a legnagyobb lopásnak minősül.

Botkától az igazi aduász az volt hétvégi beszédében, amikor elkezdett „tizenhatévezni.” Megszólítandó a kiábrándultakat, az elégedetleneket, azt találta mondani, „helyrehozzuk mindazt, amit az elmúlt tizenhat évben a politikusok elrontottak.” Tényleg jó, hogy a „kormányváltók szövetsége” táblája fölött nem volt csillár, mert ha lett volna, az le is szakad ekkora hazugság hallatán.

Nem csupán azért, mert Botka azokban az időkben a Gyurcsány-kormány fölé ernyőt tartó pártválasztmány fővezére volt, aki saját akkori miniszterelnöke szerint is egytől egyig mindent megszavazott, amit pártja és akkori koalíciós partnere a parlament elé tálalt. Kár, hogy a tévében nem mutatták a széksorokban ülő egykori minisztereket, például Hillert és Szekerest, vagy az új szövetségest, a szabad demokrata Szent-Iványi Istvánt, aki 2011 és 2015 között ljubljanai nagykövetként szolgálta az orbáni diktatúrát.
Most meg ők a demokraták.